Nem éppen vagyok az a fazon, aki az internetet, vagy az újságos üzleteket bújja, hogy minden friss, ropogós cikket elolvasson, ami amúgy is roskadozik a hazugság, s rosszindulatúság keserű szavaival. Ám telefonom kijelzőjén elkerülhetetlen, hogy az üzeneteket ne lássam, és hogy mennyi közeli barátom, és a családom is átküldött dolgokat. Megnyitom a nővérem által küldött linket, és ledermedve, értelmetlenül olvasom végig a lehozott híreket. Még egy hangfelvétel is van csatolva a cikkhez, aminek a meghallgatásához fülhallgatót teszek be, hogy ne ébresszem fel Taylort. Végig hallgatom és szinte levegőt venni is elfelejtek. Gem látta valószínű, hogy elolvastam az üzenetét, mert az ő neve villan fel.
- Mi az ördög ez Harry?
- Fogalmam sincs, bassza meg! De egyértelműen Tay volt menedzsmentjének a hangja az.
- Akkor igaz a hír.
- Nem akarok erre gondolni, basszus. Kinyírom, ha ez nem egy megszerkesztett, kitalált cikk. Ki megy bele egyből?
- Szerinted ő tudja? – Gemma hangja kutakodó, és kétségbeesett, ahogy az enyém is. Sikerült már bemutatnom őket egymásnak, és nagyon megszerette Taylort, amiért én nagyon boldog vagyok. Tudom, hogy most sem kételkedik, csak a véleményemre kíváncsi.
- Szerinted ki menne bele ebbe, hogy vak maradjon, hogy a hírnevét növelje?
- Nem Taylor, ezt tudom. Csak annyira furcsa és őrült az egész!
- Nekem mondod? – kissé hangosabbra sikeredik a kérdés. Az ágy felé pillantok, de úgy látom, hogy Tay még alszik. Kimegyek az erkélyre, hogy ott folytassam a beszélgetést a nővéremmel. – Kétlem, hogy tudná. Ebbe egyetlen normális ember se menne bele, arról nem is beszélve, hogy nagyon nehezen jött vissza a munkába. Hosszabb időre megtört a karrierje.
- Egyetértek veled. Mit fogsz csinálni?
- Innen nem hiszem, hogy sokat tudnék. Mit tanácsolsz?
- Ezért hívtalak. Felveszem a jogászainkkal a kapcsolatot és mindent felforgatok, kiderítem a dolgokat. Beszélek az orvossal. Mindent megteszek, ami csak tőlem telik Harry. Ígérem.
Gemma lett a menedzsere Taylornak, miután ezt a pojácát meresztette. Szerencsére. De ez sem fogja megállítani abban, hogy megtaláljam, és kinyírjam a két kezemmel, ha ebből bármi is igaz. Az a legnagyobb problémám, hogy sajnos nagy valószínűséggel igaz minden.
- Tudom, és hálás is vagyok neked.
- Elmondod neki?
- Ha nem mondom el, akkor a lányoktól is megtudhatja. Vagy bárkitől. Holnap újságírókkal fog tele lenni a show. Nem hagyhatom, hogy ott szembesüljön ezzel, de azt sem szeretném, ha összetörne. Bassza meg. – rúgom fel a kinn levő széket.
- Nyugodj meg, tegyél úgy, ahogy gondolod. Hívlak vagy üzenek, amint tudok valamit.
- Köszönöm.
Ezzel bontom is a vonalat.
Igyekszem összekapni magamat és rendbe tenni a gondolataimat, hogy mi merre lenne a legjobb. Végül visszamegyek a hálóba, és az alvó barátnőmre nézek, aki annyira békésnek, nyugodtnak tűnik. A szívem szakad meg, és robban fel egyszerre.
Bármennyire is szeretném Taylort hagyni, hogy még aludjon, muszáj, hogy felébresszem. A reggelit már megrendeltem magunknak, ami az asztalon már gőzölög is, isteni illatokkal megtöltve a szobánk terét. Remélem, hogy ez valami örömet csen a reggelébe, mielőtt hidegzuhanyt kellene rázúdítanom.
Felmászom az ágyra, mire picit megmozdul, de csak az oldalár fordul. Csodás, reggeli gyönyörűsége elkápráztat. Minden napomat megkoronázza, amikor vele az oldalamon ébredhetem. Annak ellenére, hogy már egy ideje ébren vagy, különböző elintéznivalóknak köszönhetően, így is megragadom a pillanatot, hogy egy picit hozzá bújjak, és édes csókokkal ébresszem. Ekkor elgondolkozom, hogy vajon a golyóimat, hol hagytam, és biztos soknak, elcsépeltnek tűnő dolgokat teszek, de soha nem foglalkoztam mások véleményével, nem most fogom elkezdeni. Imádom ezt a lányt, aki itt terül el alattam, és teljesen elvette az eszemet, ami a földön tartott egészen addig, amíg a parkban meg nem láttam azon a napon.
Számat az arcára nyomom, apró puszikat hagyok a bőrén, kezem a takaró alá kúszik. Soha nem hagynám ki annak a lehetőségét, hogy kicsit megfogdossam. Oda vagyok azért, hogy a kezem alatt érezzem a puha bőrének melegségét. Álla vonalát járja be a szám, nedves puszikat hagyva maga után, amíg a száját nem veszem célba és finoman lopok csókot tőle.
- Hm... – keze felcsúszik a takaró alatt kalandozó kezemen, egészen a hátamon keresztül a tarkómig. Közelebb von magához és viszonozza a csókomat. Teljesen alám fordul a testével, és nagy akaraterő kell ahhoz, hogy ne használjam ki a feltárulkozó lehetőségeket.
Elszakadok tőle, ami most nagy fájdalomként hasít a mellkasomba.
- Jó reggelt – motyogom a szájába és megcirógatom az arcát. – Ideje felébredni. Reggeli és próbára kell mennünk mind a kettőnknek, édesem.
- Eljött a munka ideje – nyújtózik ki. – Éhen halok.
- Te mindig éhen halsz – nevetve mászom le az ágyról, és megragadva a kezeit húzom magammal ki a meleg paplan alól. – Ez ellen kellene tennem valamit. Nem hagyhatom, hogy a csajom éhezzen.
Megpaskolom a fenekét és magam előtt vezetve irányítom az asztalhoz. A natúr zöld teája már az asztalon várja, még mindig gőzölögve. Próbálok én is oda figyelni és kávé helyett más alternatívára váltani, így esélyt adok én is ennek. Elfogyasszuk a reggelinket, miközben fejben én már a műsoron járok. Még pontos dolgokat én sem tudom. Ma lesz a kifutó bejárása, és először próbálunk le mindent, aminek a gondolatáló a jóleső hidegrázás kap el. Nyilván énekelnem kell, amivel szerencsére nem ütközőm problémákba, de egy divatshow teljesen más, mint a saját koncertem, ennek ellenére teljesen magamat akarom adni. Nem áll szándékomban megjátszani magam, és ezt a szerződéskötésnél is szóba került és szerencsére letisztásra is.
- Valamit meg kell beszélnünk – kezdek bele nehezen, ahogy befejezzük a reggelit. Megfeszül, és utálom ennek a látványát. Kitudja milyen szőrnyű gondolatok lebeghetnek a lelkiszemei előtt. – Gemma hívott ma.
- Hogy van? – kicsit lazít és mosolyra húzza a száját.
- Ő, nos, jól van. De, amiről beszélnünk kell – állok fel, és mellé húzom a székemet, hogy érinteni tudjam, hogy a közelébe legyek. – Azért hívott mert ma megjelent egy cikk.
- Jajj, megijesztettél! Azt hittem valami komoly – hadar. – Hogy itt hagysz, vagy valami.
- Édesem, soha nem hagylak el – fonom egybe az ujjainkat. – Meg kell hallgatnod, kérlek.
Bólint, én pedig mély levegőt veszek és folytatom.
- Rólad jelent meg és az állapotodról. Egy hangfelvétel készült, a balesetedet követően, amin Mark hangja hallatszik, ahogy egy orvossal beszél a helyzetedről. Elhangoznak dolgok, sok minden. Mark zavaros rajta, és valójában arról beszél, hogy nem mész bele a műtétbe, hogy helyre hozzák a látásodat.
- Tessék? – felkiált és megszorítja a kezemet. – Mi van? Milyen műtétbe? Ez mikor volt? Hogy?
- Másnap, a baleseted után készült elvileg ez a hangfelvétel, ahol Mark és ez az orvos párbeszéde hallható.
- Nem, ez lehetetlen. Mi? Nem is volt semmilyen műtétről szó. Senki nem mondott nekem ilyet, nem értem. Miről beszélsz Harry? Ez egy rossz vicc?
- Sajnos nagyon is komolyan beszélek, kicsim.
- Mi a szar? Mit művelt velem?
Felpattan, de mielőtt bármi kárt tehetne magában, megfogom és a karjaimban tartva az ágyra ülök vele. Igyekszem megnyugtatni, ami nyilván nem annyira könnyem megy. Teljesen érthető. A saját akarata ellenére elvesztett valamit, amire nem is lett volna szükség. Tudom, hogy most nem sok mindent tehetek, amíg Gemma nem deríti ki a dolgokat.
- Nem hagyta az a féreg, hogy megműtsenek! – soha nem láttam még, hogy ennyire kikelt volna magából, de nem is hibáztatom emiatt. Könnyek csorognak végig az arcán. Letörlőm őket, és csókot lehelek a helyükre. – Miért?
Sajnos ez az, amire én magam sem tudok neki még választ adni, de addig nem nyugszom, amíg helyre nem hozom ezt, és a szemeimbe nem nézhet.
Összekapjuk magunkat és a hotelt elhagyva a helyszínre igyekszünk.
Látom rajta, hogy mennyire tombol benne az izgalom és a düh egyvelege. Mellette vagyok teljes mellszélességgel, és fogom a kezét, de tudom, hogy jelenleg ennél többet nem tehetek. Neki is most a munkájára kell koncentrálnia, bármennyire is csúnyán hangzik. Másfelől, véleményem szerint legalább az kissé kiszakítja a gondolataiból és lefoglalja arra a kis időre, amíg feladatot kap. Még is csak most tér vissza a kifutóra, és a korábban elhagyott emberek közé, aminek boldogsággal kell, hogy feltöltse, még ennek a szörnyű hírnek az árnyékában is.
Bennem kettősség érzése van. Már most a repülőre ülnék és mennék vissza Londonba, de nem tehetem. Nyilván borzasztóan örülök, hogy gondoltak rám, hogy itt lehetek, mint énekes, és részt vehetek Tay mellett, de percek alatt úgy megváltozott az érzelmi helyzetünk, hogy minden jóba belerondítanak, hogy a feszültség egyértelműen rajtam van. Ám első sorból nézem végig, ahogy riszálja csinos popóját a reflektorok kereszttüzében a barátnőm, és ezt a pillanatot senki sem vehet el tőlünk. Tudom, nem ennek kellene lennie az elsődleges szempontnak, de akkor is egy fehérnemű shown veszek részt, és előre látom, hogy falatnyi bugyija mennyire ki fog készíteni. Igyekszem összekapni magamat és férfiként viselkedni, de hamar ráeszmélek, hogy melyik férfinek nem ilyen gondolatai lennének először?
Mocorogni kezdek az autó hátsó ülésén, és megigazítom a nadrágomat. Tay keze a combomon pihen, így azonnal felém kapja a fejét. Azt hiszem, hogy most értékelem, hogy nem lát a szemeimbe. Kitudja miket olvasna ki onnan.
- Minden rendben? Gemma írt?
- Persze, és nem, nem írt még semmit. Kérlek, ne hagyjad, hogy elrontsa az a pöcsfej ezt az egészet. És nem mellesleg, rohadtul várom, hogy végre lássalak.
- Igyekszem boldog lenni, hiszen annak kellene lennem, nem?
- Minden rendbe fog jönni.
♪
A lányok nyüzsögnek, csacsognak én pedig mocskosul kívülállónak érzem magamat. Mivel sajnos nekem is van külön dolgom, így Taylor kap egy segítőt, aki azért navigálja, és a ruhapróbáról, minden más dolog felé kíséri. Boldognak látom őt, annak ellenére, hogy eleinte kiakadt ezen, hiszen véleménye szerint nincsen szüksége bébiszitterre, de végül megbeszéltem vele, hogy a saját érdekében igen is szüksége van erre. Szerencsére senki sem támadja le ezzel, de hát ismerik őt, és nagyon diszkrétek is ilyen téren vele. Romee azonnal lecsap rá, és be sem áll a szájuk. Jó látni, hogy a történtek ellenére olykor egy kis mosoly jelenik meg az arcán. Tudom, hogy nem egészen felejtette el, hiszen nem is lehet, de bízom benne, hogy pozitív kimenetele lesz az itt eltöltött időnek.
A próba megy, folyamatos, ami nem is meglepő hiszen a lányok teljesen profik. Szerencsére mi a zenekarommal is remekül megoldjuk a kissebb fennakadásokat. Az egyik számomat ki kellett kicsit bővíteni, nyújtani, hogy a lányok felvonulása alatt kitartson, de ez sem okoz senkinek hatalmas fejtörést.
Amikor Taylor kezdi az angyali showt, én hátra megyek, megfogom a kezét. Érzem, hogy izgul, pedig ez még csak a próba. Magas sarkú cipő van a lábán, ami még jobban meghosszabbítja azokat, és a bugyika, amit visel már is elveszi az életkedvem.
- Rázzad a popót!
Súgom neki, ahogy felcsendül a dal, én pedig rá is kezdek. Taylort figyelem, és a mellettünk álló rendezőt, aki irányítják az egészet, hogy melyik lány mikor is indul. Megkapjuk a jelet, ám azonnal le is állítják.
- Nem! Azonnal legyen az indulás, ahogy Harry énekelni kezd.
Ron mondja, és még egyszer le ellenőrzi a lányokat, hogy sorban állnak-e. Tay hátán is ott az aranyozott angyalszárny, ami még csodálatosabbá, angyalivá teszi őt. És még nem is láttam a teljes szettjét.
- Rendben – mondja Tay, és megszorítja finoman a kezemet.
Ismételten belekezdek, de ezúttal már indulunk is. Olykor oldalra pillantok, és már most látom a boldogság ragyogását az arcán, ahogy lépked mellettem. Egyáltalán nem észrevenni, hogy koncentrálna, hogy túlságosan rágörcsölne, vagy, hogy mi is történt a mai napon. És ennek függvényében már csak arra gondolok, hogy a shown mennyivel jobb, ragyogóbb, gyönyörűbb lesz az oldalamon.
Annyira tudtam, mocskos férfi. Börtönbe vele. Volt egy sejtésem és beigazolódott.
VálaszTörlésKöszönöm szépen ☺️