31.Fejezet♪Angyali

 H A R R Y

Nem éppen vagyok az a fazon, aki az internetet, vagy az újságos üzleteket bújja, hogy minden friss, ropogós cikket elolvasson, ami amúgy is roskadozik a hazugság, s rosszindulatúság keserű szavaival. Ám telefonom kijelzőjén elkerülhetetlen, hogy az üzeneteket ne lássam, és hogy mennyi közeli barátom, és a családom is átküldött dolgokat. Megnyitom a nővérem által küldött linket, és ledermedve, értelmetlenül olvasom végig a lehozott híreket. Még egy hangfelvétel is van csatolva a cikkhez, aminek a meghallgatásához fülhallgatót teszek be, hogy ne ébresszem fel Taylort. Végig hallgatom és szinte levegőt venni is elfelejtek. Gem látta valószínű, hogy elolvastam az üzenetét, mert az ő neve villan fel.

- Mi az ördög ez Harry?

- Fogalmam sincs, bassza meg! De egyértelműen Tay volt menedzsmentjének a hangja az.

- Akkor igaz a hír.

- Nem akarok erre gondolni, basszus. Kinyírom, ha ez nem egy megszerkesztett, kitalált cikk. Ki megy bele egyből?

- Szerinted ő tudja? – Gemma hangja kutakodó, és kétségbeesett, ahogy az enyém is. Sikerült már bemutatnom őket egymásnak, és nagyon megszerette Taylort, amiért én nagyon boldog vagyok. Tudom, hogy most sem kételkedik, csak a véleményemre kíváncsi.

- Szerinted ki menne bele ebbe, hogy vak maradjon, hogy a hírnevét növelje?

- Nem Taylor, ezt tudom. Csak annyira furcsa és őrült az egész!

- Nekem mondod? – kissé hangosabbra sikeredik a kérdés. Az ágy felé pillantok, de úgy látom, hogy Tay még alszik. Kimegyek az erkélyre, hogy ott folytassam a beszélgetést a nővéremmel. – Kétlem, hogy tudná. Ebbe egyetlen normális ember se menne bele, arról nem is beszélve, hogy nagyon nehezen jött vissza a munkába. Hosszabb időre megtört a karrierje.

- Egyetértek veled. Mit fogsz csinálni?

- Innen nem hiszem, hogy sokat tudnék. Mit tanácsolsz?

- Ezért hívtalak. Felveszem a jogászainkkal a kapcsolatot és mindent felforgatok, kiderítem a dolgokat. Beszélek az orvossal. Mindent megteszek, ami csak tőlem telik Harry. Ígérem.

Gemma lett a menedzsere Taylornak, miután ezt a pojácát meresztette. Szerencsére. De ez sem fogja megállítani abban, hogy megtaláljam, és kinyírjam a két kezemmel, ha ebből bármi is igaz. Az a legnagyobb problémám, hogy sajnos nagy valószínűséggel igaz minden.

- Tudom, és hálás is vagyok neked. 

- Elmondod neki?

- Ha nem mondom el, akkor a lányoktól is megtudhatja. Vagy bárkitől. Holnap újságírókkal fog tele lenni a show. Nem hagyhatom, hogy ott szembesüljön ezzel, de azt sem szeretném, ha összetörne. Bassza meg. – rúgom fel a kinn levő széket.

- Nyugodj meg, tegyél úgy, ahogy gondolod. Hívlak vagy üzenek, amint tudok valamit.

- Köszönöm.

Ezzel bontom is a vonalat.

Igyekszem összekapni magamat és rendbe tenni a gondolataimat, hogy mi merre lenne a legjobb. Végül visszamegyek a hálóba, és az alvó barátnőmre nézek, aki annyira békésnek, nyugodtnak tűnik. A szívem szakad meg, és robban fel egyszerre.

Bármennyire is szeretném Taylort hagyni, hogy még aludjon, muszáj, hogy felébresszem. A reggelit már megrendeltem magunknak, ami az asztalon már gőzölög is, isteni illatokkal megtöltve a szobánk terét. Remélem, hogy ez valami örömet csen a reggelébe, mielőtt hidegzuhanyt kellene rázúdítanom.

Felmászom az ágyra, mire picit megmozdul, de csak az oldalár fordul. Csodás, reggeli gyönyörűsége elkápráztat. Minden napomat megkoronázza, amikor vele az oldalamon ébredhetem. Annak ellenére, hogy már egy ideje ébren vagy, különböző elintéznivalóknak köszönhetően, így is megragadom a pillanatot, hogy egy picit hozzá bújjak, és édes csókokkal ébresszem. Ekkor elgondolkozom, hogy vajon a golyóimat, hol hagytam, és biztos soknak, elcsépeltnek tűnő dolgokat teszek, de soha nem foglalkoztam mások véleményével, nem most fogom elkezdeni. Imádom ezt a lányt, aki itt terül el alattam, és teljesen elvette az eszemet, ami a földön tartott egészen addig, amíg a parkban meg nem láttam azon a napon. 

Számat az arcára nyomom, apró puszikat hagyok a bőrén, kezem a takaró alá kúszik. Soha nem hagynám ki annak a lehetőségét, hogy kicsit megfogdossam. Oda vagyok azért, hogy a kezem alatt érezzem a puha bőrének melegségét. Álla vonalát járja be a szám, nedves puszikat hagyva maga után, amíg a száját nem veszem célba és finoman lopok csókot tőle.

- Hm... – keze felcsúszik a takaró alatt kalandozó kezemen, egészen a hátamon keresztül a tarkómig. Közelebb von magához és viszonozza a csókomat. Teljesen alám fordul a testével, és nagy akaraterő kell ahhoz, hogy ne használjam ki a feltárulkozó lehetőségeket. 

Elszakadok tőle, ami most nagy fájdalomként hasít a mellkasomba. 

- Jó reggelt – motyogom a szájába és megcirógatom az arcát. – Ideje felébredni. Reggeli és próbára kell mennünk mind a kettőnknek, édesem.

- Eljött a munka ideje – nyújtózik ki. – Éhen halok.

- Te mindig éhen halsz – nevetve mászom le az ágyról, és megragadva a kezeit húzom magammal ki a meleg paplan alól. – Ez ellen kellene tennem valamit. Nem hagyhatom, hogy a csajom éhezzen.

Megpaskolom a fenekét és magam előtt vezetve irányítom az asztalhoz. A natúr zöld teája már az asztalon várja, még mindig gőzölögve. Próbálok én is oda figyelni és kávé helyett más alternatívára váltani, így esélyt adok én is ennek. Elfogyasszuk a reggelinket, miközben fejben én már a műsoron járok. Még pontos dolgokat én sem tudom. Ma lesz a kifutó bejárása, és először próbálunk le mindent, aminek a gondolatáló a jóleső hidegrázás kap el. Nyilván énekelnem kell, amivel szerencsére nem ütközőm problémákba, de egy divatshow teljesen más, mint a saját koncertem, ennek ellenére teljesen magamat akarom adni. Nem áll szándékomban megjátszani magam, és ezt a szerződéskötésnél is szóba került és szerencsére letisztásra is. 

- Valamit meg kell beszélnünk – kezdek bele nehezen, ahogy befejezzük a reggelit. Megfeszül, és utálom ennek a látványát. Kitudja milyen szőrnyű gondolatok lebeghetnek a lelkiszemei előtt. – Gemma hívott ma.

- Hogy van? – kicsit lazít és mosolyra húzza a száját.

- Ő, nos, jól van. De, amiről beszélnünk kell – állok fel, és mellé húzom a székemet, hogy érinteni tudjam, hogy a közelébe legyek. – Azért hívott mert ma megjelent egy cikk.

- Jajj, megijesztettél! Azt hittem valami komoly – hadar. – Hogy itt hagysz, vagy valami.

- Édesem, soha nem hagylak el – fonom egybe az ujjainkat. – Meg kell hallgatnod, kérlek.

Bólint, én pedig mély levegőt veszek és folytatom.

- Rólad jelent meg és az állapotodról. Egy hangfelvétel készült, a balesetedet követően, amin Mark hangja hallatszik, ahogy egy orvossal beszél a helyzetedről. Elhangoznak dolgok, sok minden. Mark zavaros rajta, és valójában arról beszél, hogy nem mész bele a műtétbe, hogy helyre hozzák a látásodat.

- Tessék? – felkiált és megszorítja a kezemet. – Mi van? Milyen műtétbe? Ez mikor volt? Hogy?

- Másnap, a baleseted után készült elvileg ez a hangfelvétel, ahol Mark és ez az orvos párbeszéde hallható.

- Nem, ez lehetetlen. Mi? Nem is volt semmilyen műtétről szó. Senki nem mondott nekem ilyet, nem értem. Miről beszélsz Harry? Ez egy rossz vicc?

- Sajnos nagyon is komolyan beszélek, kicsim.

- Mi a szar? Mit művelt velem?

Felpattan, de mielőtt bármi kárt tehetne magában, megfogom és a karjaimban tartva az ágyra ülök vele. Igyekszem megnyugtatni, ami nyilván nem annyira könnyem megy. Teljesen érthető. A saját akarata ellenére elvesztett valamit, amire nem is lett volna szükség. Tudom, hogy most nem sok mindent tehetek, amíg Gemma nem deríti ki a dolgokat.

- Nem hagyta az a féreg, hogy megműtsenek! – soha nem láttam még, hogy ennyire kikelt volna magából, de nem is hibáztatom emiatt. Könnyek csorognak végig az arcán. Letörlőm őket, és csókot lehelek a helyükre. – Miért?

Sajnos ez az, amire én magam sem tudok neki még választ adni, de addig nem nyugszom, amíg helyre nem hozom ezt, és a szemeimbe nem nézhet.

Összekapjuk magunkat és a hotelt elhagyva a helyszínre igyekszünk. Valamennyire sikerült megnyugtatnom, de nyilván ez nem így működik, de sajnos nem volt lehetőségem arra, hogy húzzam ennek a dolognak a közlését, hiszen bárki bármikor elszólhatja magát neki. Egyben pedig tudom, hogy megérdemli, hiszen még is csak a saját látásáról van szó.

Látom rajta, hogy mennyire tombol benne az izgalom és a düh egyvelege. Mellette vagyok teljes mellszélességgel, és fogom a kezét, de tudom, hogy jelenleg ennél többet nem tehetek. Neki is most a munkájára kell koncentrálnia, bármennyire is csúnyán hangzik. Másfelől, véleményem szerint legalább az kissé kiszakítja a gondolataiból és lefoglalja arra a kis időre, amíg feladatot kap. Még is csak most tér vissza a kifutóra, és a korábban elhagyott emberek közé, aminek boldogsággal kell, hogy feltöltse, még ennek a szörnyű hírnek az árnyékában is.

Bennem kettősség érzése van. Már most a repülőre ülnék és mennék vissza Londonba, de nem tehetem. Nyilván borzasztóan örülök, hogy gondoltak rám, hogy itt lehetek, mint énekes, és részt vehetek Tay mellett, de percek alatt úgy megváltozott az érzelmi helyzetünk, hogy minden jóba belerondítanak, hogy a feszültség egyértelműen rajtam van. Ám első sorból nézem végig, ahogy riszálja csinos popóját a reflektorok kereszttüzében a barátnőm, és ezt a pillanatot senki sem vehet el tőlünk. Tudom, nem ennek kellene lennie az elsődleges szempontnak, de akkor is egy fehérnemű shown veszek részt, és előre látom, hogy falatnyi bugyija mennyire ki fog készíteni. Igyekszem összekapni magamat és férfiként viselkedni, de hamar ráeszmélek, hogy melyik férfinek nem ilyen gondolatai lennének először?

Mocorogni kezdek az autó hátsó ülésén, és megigazítom a nadrágomat. Tay keze a combomon pihen, így azonnal felém kapja a fejét. Azt hiszem, hogy most értékelem, hogy nem lát a szemeimbe. Kitudja miket olvasna ki onnan.

- Minden rendben? Gemma írt?

- Persze, és nem, nem írt még semmit. Kérlek, ne hagyjad, hogy elrontsa az a pöcsfej ezt az egészet. És nem mellesleg, rohadtul várom, hogy végre lássalak.

- Igyekszem boldog lenni, hiszen annak kellene lennem, nem?

- Minden rendbe fog jönni.

♪

A lányok nyüzsögnek, csacsognak én pedig mocskosul kívülállónak érzem magamat. Mivel sajnos nekem is van külön dolgom, így Taylor kap egy segítőt, aki azért navigálja, és a ruhapróbáról, minden más dolog felé kíséri. Boldognak látom őt, annak ellenére, hogy eleinte kiakadt ezen, hiszen véleménye szerint nincsen szüksége bébiszitterre, de végül megbeszéltem vele, hogy a saját érdekében igen is szüksége van erre. Szerencsére senki sem támadja le ezzel, de hát ismerik őt, és nagyon diszkrétek is ilyen téren vele. Romee azonnal lecsap rá, és be sem áll a szájuk. Jó látni, hogy a történtek ellenére olykor egy kis mosoly jelenik meg az arcán. Tudom, hogy nem egészen felejtette el, hiszen nem is lehet, de bízom benne, hogy pozitív kimenetele lesz az itt eltöltött időnek.

A próba megy, folyamatos, ami nem is meglepő hiszen a lányok teljesen profik. Szerencsére mi a zenekarommal is remekül megoldjuk a kissebb fennakadásokat. Az egyik számomat ki kellett kicsit bővíteni, nyújtani, hogy a lányok felvonulása alatt kitartson, de ez sem okoz senkinek hatalmas fejtörést. 

Amikor Taylor kezdi az angyali showt, én hátra megyek, megfogom a kezét. Érzem, hogy izgul, pedig ez még csak a próba. Magas sarkú cipő van a lábán, ami még jobban meghosszabbítja azokat, és a bugyika, amit visel már is elveszi az életkedvem. 

- Rázzad a popót!

Súgom neki, ahogy felcsendül a dal, én pedig rá is kezdek. Taylort figyelem, és a mellettünk álló rendezőt, aki irányítják az egészet, hogy melyik lány mikor is indul. Megkapjuk a jelet, ám azonnal le is állítják. 

- Nem! Azonnal legyen az indulás, ahogy Harry énekelni kezd. 

Ron mondja, és még egyszer le ellenőrzi a lányokat, hogy sorban állnak-e. Tay hátán is ott az aranyozott angyalszárny, ami még csodálatosabbá, angyalivá teszi őt. És még nem is láttam a teljes szettjét. 

- Rendben – mondja Tay, és megszorítja finoman a kezemet.

Ismételten belekezdek, de ezúttal már indulunk is. Olykor oldalra pillantok, és már most látom a boldogság ragyogását az arcán, ahogy lépked mellettem. Egyáltalán nem észrevenni, hogy koncentrálna, hogy túlságosan rágörcsölne, vagy, hogy mi is történt a mai napon. És ennek függvényében már csak arra gondolok, hogy a shown mennyivel jobb, ragyogóbb, gyönyörűbb lesz az oldalamon. 

30.Fejezet♪Shanghai

T A Y L O R

  Izgalom? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem árasztja el a testemet minden pillanatban, ahogy arra gondolok, hogy az első show-m lesz, mióta elvesztettem a látásomat. Annak pedig a tudata, hogy Harry is mellettem lesz, egy kifutón velem, még jobban bizsergéssel tölt el. Úgy érzem, hogy a lehető legjobb formámat sikerült elérnem, így büszkén fogok végigvonulni, torkomban dobbanó szívvel, reménykedve, hogy nem bukok fel két lépés után. Remeg a gyomrom, és nem a repülőn való utazás tudatától. 

Az összepakolás is már rengeteg időt igénybe vett. Sok PR ajándékot küldtek, amit vinnem kell magammal, és tudom, hogy még ott is vár rám csomó dolog, így helytakarékosan kellett pakolnom. Így is több bőrönd jön velünk, mint az szükséges lenne, de mindenre fel kell készülni.

Maxi felajánlotta, hogy eljön velem, ahogyan régen, de ezzel a lehetőséggel nem éltem, tudván, hogy Harry úgy is ott lesz velem, és onnan együtt megyünk is majd tovább. Úgy érzem, hogy kissé sikerült eltávolodnunk egymástól, és tudom, hogy ez az én hibám is, annak köszönhetően, hogy rengeteg időt töltök Harryvel. Olykor elgondolkozom ezen, és rosszul érzem magam, de valóban meg kellett húznunk egy határt, hogy barátok legyünk. Mások lettek az idők során a prioritások mind a kettőnk számára. 

Felszállva a repülő fedélzetére, Harry a helyünkre vezet az első osztályon és helyet foglalunk. Kényelembe helyezem magamat, becsatolom az övet, és egyből előveszem a nasit, amit hoztam magammal. Rengeteg egészséges dolgot sikerült becsomagolnom, mind az útra, mind a bőröndbe. Vissza kellett állnom teljesen az egészséges életmódomra. Érzem, hogy Harry is belenyúl a dobozba és lop a ropogtatni valóból. 

- Egészen jó – mondja, és kezét a combomra teszi, finoman megszorítja. – Izgulsz?

Észre sem vettem, hogy a lábam jár, és valóban pótcselekvésként igyekszem a számat betömni.

- Nem fogok addig megnyugodni, amíg túl nem vagyunk rajta. Viszont remélem, hogy lesz hely a csomagodban.

- Nem férsz el a tiedben?

- Lesz pár PR csomag, amit kapni fogok és be kell majd fényképezni, aztán meg hazahozni. 

Érzem, hogy közelebb férkőzik hozzám, ajkai a fülemet cirógatják meg, meleg lehelete megérint és bizsergés jár át.

- Tehet a falatnyi bugyikáidnak kellene hely?

- Élvezed?

- Élvezem – nyomja a száját rám és eltávolodik. – Biztos megoldjuk – paskolja meg finoman a combom belsejét.

Az út hosszúnak ígérkezik, minden porcikám fáj. Szerencsére könnyed, csendes útunk van, Harry olykor elsüt egy poént, ami sokszor nem vicces, de már annyira le vagyok fáradva, hogy nevetek a szavain. Aludnom nem igazán sikerül, annak köszönhetően, hogy soha nem tudok utazás közben. 

- Miért nem alszol?

- Soha nem tudtam repülőn, de igazából autóban sem – mondatom végét egy ásítás nyomja el. – Amúgy is este érünk oda, legalább akkor menni fog. De előtte még meg kell etetned.

- Szívesen megetetlek. 

♪

Megérkezve Shanghaiba megkönnyebbülten sóhajtok fel. Szinte megkönnyebbülök attól, hogy lábam a szilárd talajt érinti. Harry folyamatosan kézen fogva navigál. Hangzavar van körülöttünk, Harry nevének ismétlése visszhangot ver. Lányok tömkelege van jelen, valószínűsítem. Már hozzászoktam mellette az ilyen dolgoknak, már ha lehetséges ez egyáltalán, ám most a fáradták olyan szinten ül rajtam, hogy csak arra vágyom, hogy a hotelbe megérkezve egy forró zuhanyt követően az ágyba másszam.

- Ha nem baj, visszamegyek hozzájuk, pár perc. Nincsenek sokan, rendben? Vagy, ha gondolod, menj nyugodtan és majd fogok egy taxit – mondja Harry, ahogy beszállok az autóba.

- Menj nyugodtan, megvárlak itt – mosolygom őszintén, bár kissé fáradtan.

Mindig is csodáltam, hogy mennyire imádja a rajongóit, és valóban, ha teheti vált velük pár szót, készít képeket, és dedikál. Soha nem tudnám neki azt mondani, hogy hagyja őket. Nyilván nagyon kicsi az esélye annak, hogy találkozzanak vele az emberek, így gondolom, hogy a rajongói mennyire különlegesnek érezhetik a pillanatot ilyenkor. Ő pedig a legnagyobb örömmel csinálja, még ha nagyon fáradt is.

A bőrülésbe süppedem, a fejemet hátra döntöm és igyekszem, hogy ne aludjak el. Érzem, hogy a hasam is már megkordul, amit nem igazán értek, mert annyi nassolni valót sikerült magamba tömnöm, hogy már attól félek, nem fogok beleférni az angyalszárnyaimban. Zavar, hogy nem látom Harryt, hiába is szoktam már meg teljesen a sötétséget, vannak pillanatok, amikor szívesen nézelődnék, és élvezném a helyzetet.

- Ne haragudj – Harry hangja térít vissza a valóságba. – Mehetünk.

- Semmi baj, el tudom képzelni, hogy mennyire örültek neked. 

- Sok sikert kívántak a showhoz.

- Mennyire kedvesek – hajtom fejemet a vállára, s elnyomok egy ásítást. – Remélem hamar feljutunk a szobába.

- Amint sikerül, be is duglak az ágyba – csókol halántékon, majd a sofőrnek kezd el valamit magyarázni, amire nem igazán koncentrálok.

Szerencsémre sikerül hamar megérkeznünk a hotelhez, ahol hamar megkapjuk a kártyákat a szobánkhoz és már a lift segítségével feljutva el is foglaljuk azt. Lerúgom a cipőimet egyáltalán nem nőies módon, a hajamat felkötöm a fejem tetejére, és elkezdek megszabadulni minden ruhámtól. Harrynek köszönhetően a fürdőbe megyek, ahol forró zuhanyt veszek szinte percek alatt. Úgy érzem, hogy a testem már csak tényleg az ágy meleg kényelmére vágyik.

- Harry? – visszatérve a hálóba szólok neki, miközben kiengedem a hajamat. 

- Gyere, itt vagyok – ragadja meg a kezemet. – Kértem fel egy kis vacsorát, remélem, jó lesz.

- Ha sültkrumpli illatát érzem, megvettél. 

Hangosan felnevet és egy szélre ültet. Azonnal a gőzölgő frissen sült krumpli illata csapja meg az orrom, és ahogy kinyúlok, kissé meg is égeti a kezemet, ám nem foglalkozom vele. A számba nyomom és ízlelem a sós, egészségtelen, de annál is finomabb köretet. 

- Látom, tényleg éhes voltál. Egyáltalán szabad enned ilyet?

Felhorkanok egyáltalán nem szépen, és még egy burgonyaszeletet a számba tömök. A kezem jár, és kitapogatok egy tisztességesen megpakolt burgert.

- Ha szerinted salátát kellene ennem, akkor vedd el most! 

- Eszem ágában sincs – hallom, hogy mellém húz egy széket. – Hm, nincs is ennél jobb. És soha nem veszem el előled az ételt, imádom, hogy mekkora szenvedéllyel eszel.

Kisebb beszélgetés közepette elfogyasztjuk a vacsorát, fogat mosok és be is bújok az ágyba. Harry még vesz egy gyors zuhanyt, aztán csatlakozik hozzám, a karjaiba von, ajkát a számra nyomja, s mély, búgó hangján jó éjszakát kíván.

29.Fejezet♪Dupla show

 T A Y L O R

Apró puszik sokasága teríti be az arcom minden szegletét. Fejem még mindig a párnába nyomom, a takaró melegen tartja a meztelen testemet, míg a csókok sokszorozódnak. Mocorogni kezdek, a kezemet kinyújtom, s hamar meg is találja a hasonlóan ruha, vagy legalábbis felső nélküli férfitestet. 

- Jó reggelt.

Keze a derekamra csúszik, én pedig teljesen a testéhez préselődöm. Homlokomra nyomja az ajkait, lágy puszit hagyva maga után. Felnevet, mire a mellkasának rezdülése ringatni kezd. Azt hiszem, hogy közelebb már nem kerülhetünk, de ahogyan előre billentem magamat és megérzem a reggeli merevedését, minden darabjaira hullik.

- Átok és áldás is egyszerre melletted ébredni – jegyezi meg, szája az enyémhez ér, és a hátamra fordít.  

Mosolyom letörölhetetlen. A kezei mindenhol ott vannak, én pedig készségesen tárulkozom ki érintései előtt, míg a csókjaink szenvedélyesek, és egyszerre éhesek is. Végszóra pedig a gyomrom is kordul egyet, ami jelzi hasonlóan, hogy éhenhalás szélé áll. Azt hiszem, hogy a hangulatot teljesen meg is öli. Nevetni kezdek, Harry pedig a nyakamba nyomja az arcát. Borostája megszúrja a bőröm felszínét, de semmi pénzér sem taszítanám el magamtól. Köré tekeredem, mint egy inda, megcsókolom felhevült bőrét és a tarkójára csúsznak ujjaim. Eltávolodik tőlem, száját az enyémre nyomja, és eltűnik. 

- Azt hiszem megöltük a hangulatot és meg kell etetnem téged.

Hangja mélyebb, mint általában, és olyan simogató, hogy szívem szerint csak arra kérném, hogy beszéljen még, s még. Megfogja a kezemet és maga után von. Megküzdők a vastag, nagy takaróval, ami szinte rabjaként tartott Harryvel együtt az éjszaka folyamán. 

- Valami könnyebb takarót is válaszhattál volna – jegyzem meg, ahogy kikecmergek az ágyneműhalomból Harry segítségével. Lábaim megérintik a puha kárpitot, a testemet viszont a hideg levegő csapja meg. Meztelenségem zavarba is hozhatna, de jobban érdekel, hogy a testemet a hideg rázza ki, annak ellenére, hogy a házban kellemes meleg uralkodik. Hagyva, hogy a ház ura vezessen, valószínűsítve a hideg kövektől, a fürdőbe érünk. 

Eleinte irtóztam annak gondolatától, hogy ide jöjjek. Nem Harry, vagy bármilyen hozzáköthető indok miatt, csupán mert nem ismerem a lakását, a környezetet, ahol él, és tudom, hogy ez így hatalmas probléma. Folyamatosan ott kell, hogy legyen, ha bármit szeretnék, még pisilni is nehezemre esik kitalálni egyedül. Úgy érzem, hogy egy kisgyerek van mellette, nem pedig a nő, akibe beleszeretett és randiból, randiba csöppen.

- Megint túl sokat gondolkozol, Nyuszifül – halántékomra nyomja az ajkait, és hallom, egyben érzem, ahogyan körülöttem pakolászik. A kezembe teszi a fogkefémet, és elszörnyülködőm, hogy valóban egy szerencsétlenség vagyok a karjai között. – Mi jár ebben a szép buksiban?

Hátra döntöm a fejemet, teljesen a mellkasának simulok. 

- Mintha a gyereked lennék, vagy egy ember, akit ápolnod kell. Utálom, hogy még pisilni sem tudok elmenni nélküled.

Felsóhajt, és egyik kezét a kezemre teszi. Finoman megszorítja a felkaromat és elképzelem, ahogyan az arcomat bámulhatja, miközben a szavak elhagyják a számat.

- Verd ki a fejedből ezt az ostobaságot – jelenti ki határozottan. – Tudtam, hogy mire vállalkozom, hogy látássérült vagy. Szívesen segítek, de biztos vagyok abban, hogy pár alkalom, és tökéletesen fogod ismerni a házamat. A végén majd még te leszel, aki elmenekül előlem. Imádom, hogy a segítségedre lehetek.

- Persze, az új varázsa – valószínű, hogy nem tetszik neki a kijelentésem, mert a popsimra sóz egyet, ami hangosan szól. Ekkor tudatosul bennem, hogy még mindig meztelenségemben állok. – Abszurd a helyzet. Kaphatnék egy valamit? 

- És ha azt mondom, hogy nekem így jó? 

Először nem tudom, hogy most mire érti, majd teljes testét az enyémhez simítja, minden világossá válik. 

- Ne használd ki a helyzeted!

- Este nem panaszkodtál – búgja a fülembe, és az arcomra nyom egy puszit, és eltávolodik, majd egy pár pillanat múlva egy fürdőköntöst meleg anyaga ölel körbe. – Nem szeretném, ha kényelmetlenül éreznéd magad. Örülök, hogy itt vagy, hisz, ha nem így lenne, nem hoztalak volna ide. Amint problémákba ütközünk, szólni fogok és megbeszéljük. Most pedig igyekezzünk, mert nem szeretném, ha éhen halnál itt nekem.

♪

Szerencsére a nap további része gördülékenyebben, megingások, buta gondolatok nélkül pereg tovább szinte rohamos tempóban. Egy könnyed reggeli után sikerült összeszednünk magunkat, és Harry unszolására lementünk a közeli konditerembe. Nem mondom, hogy nekem nem tesz jót egy kis mozgás, főleg, hogy elég kevés időm van viszonylag felkészülni rá ennyi kihagyás után. Úgy pedig, hogy tükörbe nézni nem tudok, még nehezebb dolgom van. Egy jó kis kardiót saját testsúlyos edzés követ. Harry nem mozdul mellőlem, együtt edzünk, bár kissé más gyakorlatokat végzünk és más számban. Olykor megjegyzéseket tesz, de igyekszem elengedni a fülem mellett a mocskos száját. Van, amikor meg is korholom, de csak nevet hangosan, és pár puszit lop, vagy simán csak megajándékoz velük. 

- Mennyire feszes ez a popsi – érzem, hogy végigsimít az említett területen, és finoman bele is markol, miközben gyakorlatot végzek a földön.

- Harry! – hátra csapok, de nem érem el. 

A nevetése hangos, túlságosan vidám, és én sem bírom ki, hogy ne vigyorogjak. Leülök a lábaimra, a loboncos hajamat az arcomból kiseprem, és a gumival ismételten összekötöm a kusza tincseimet nagyjából. Melegem van és Harry sem segít a helyzeten.

- Nem tehetek róla, hogy ennyire bomba tested van édesem.

- Ne tapogass nyilvánosan így – korholom meg, és megijedek, ahogy hirtelen rám veti magát és a jógamatracon elterülünk mind a ketten. 

- Hogy tapogathatlak nyilvánosan? – búgja a szavakat a nyakamra, mire megbökőm az oldalát, és kimászom alóla, mielőtt összenyom. – Talán így? – a combomat szorítja meg. – Vagy itt? 

Össze vissza jár a keze teljesen követhetetlen utat bejárva a testemen. 

- Fejezd be – állok fel és a kezemet nyújtom, amit meg is ragad. Igyekszik visszarántani a földre, de nem engedem magam. Persze nem sok esélyem van vele szemben, de végül feltápászkodik. – Pakoljunk el magunk után, és ebédeljünk. Shawn mikor akar találkozni?

- Szerintem szólok neki, hogy csatlakozzon hozzánk, legalább kettő dolgot egyszerre letudunk, és ismét az enyém leszel.

- Ne ess túlzásba. Mikor is mész a következő állomásra?

- Holnap – gondterhelten sóhajt fel. – Ezt ne itt beszéljük meg.

Gyorsan összeszedjük a dolgokat és elhagyjuk a termet, hogy felkeressük a kis eldugott éttermet, ahol Shawn vár bennünket.

H A R R Y

Érzem, ahogy Taylor teste megfeszül mellettem. Rá nézek, de Shawn nem hagyja abba a beszédet. Megállíthatatlan ez a faszi. A barátnőm az oldalamon felém fordítja a fejét, és tudom, hogy a gondolatai cikáznak, szinte hallom, ahogy tekeregnek a fejében a tekervények.

- Ez nagy esély neked Harry – folytatja a menedzserem. – És mennyire lesz nagy show, hogy egyszerre lesztek a színpadon. Victoria’s Secret show az év legjobban várt eseményei közé tartozik a divatvilágban.

- Tisztában vagyok vele, nem kell promóznod, tudom, hogy mekkora lehetőség. És nyilván el is fogadom, ha te is így gondolod – szorítom meg Tay kezét, hogy tudja, ezt a mondatot neki szántam.

- Kétlem, hogy bármilyen beleszólása is lehet – azonnal szúrósan nézek rá az asztal túloldalán. – Akár te is vezethetnéd végig a kifutón. Mekkora lenne már, ezt fel is fogom hozni.

- Befejezted? Szeretném látni a szerződést még ma. Estére küldd át, és utána megbeszéljük. Elsődleges Tay. 

- Ne legyél egy puha pöcs. Ennyi nő között hülye lennél nem fellépni. Nem mellesleg mekkora löketet adna a karrierednek.

Utálom, hogy úgy beszél, mintha Taylor nem az oldalamon ülne. Természetesen nem vagyok hülye, és elsődlegesen az én döntésem lesz, de azért a barátnőm véleményét is ki fogom kérni, annak ellenére, hogy tudom, sohasem lenne ellenem. Támogat, imádja a zenéimet és a közelségemet. Miért is lenne akkor ez ennyire megterhelő? Jó pár napot akkor biztosan, hogy együtt is tölthetnénk a világ másik oldalán, ami még csábítóbbá teszi az egészet. Nem is hangozhatna jobban az egész, ráadásul teljesen beépíthető a turnémba.

- Este beszélünk, de nyolcvan százalékban biztos.

Megfogom Tay kezét és elhagyjuk az étteremet. Mivel holnap el kell hagynom a várost nélküle, így minél több időt szeretnék vele eltölteni. Kifelé menet belefutunk pár fotósba, ami nagyon nem hiányzott. Szorosabban a derekánál fogva magamhoz szorítom és úgy vezetem az autómig, ahol segítek neki beszállni.

- Rendben, elmondod, hogy min gondolkozol? Nem szeretnéd esetleg, hogy ott legyek?

Helyezkedik az ülésen egy kicsit, míg én a piros lámpánál állva elég időt kapok arra, hogy végig nézzek rajta, s megállapítsam, hogy így is mennyire gyönyörű. Megsimítom az arcát. Ezek az apró cselekedetek, hogy mindig megérintem, folyton bennem vannak, de igyekszem visszafogni magam. 

- Nem, dehogy! Tudod, hogy nagyon örülnék, ha velem lennél, főleg, hogy tudom, a támogatásod nekem mindennél fontosabb.

- Akkor nem értem – megcsókolom a tenyerét és a combomra teszem, majd gázt adok, hogy besoroljak végre a forgalomba. – Úgy tűnt, mintha nem repesnél az örömtől.

- Harry, ki örülne annak, ha a barátja egy fehérneműshowra lenne hivatalos?

Azonnal világossá válik minden, én pedig annyira önelégülten és boldogon vigyorodom el, hogy szinte megfájdul az arcom. Ez a lehetőség át sem száguldott az agyamon. A féltékenység eddig nem igazán mutatkozott meg Taylornál, ám ennek ellenére nagyon is simogatja a lelkemet.

- Nyilván senki. De tudod mi az érdekes? Hogy nekem itt van a saját csodálatos barátnőm, és valószínű, hogy sok-sok lány lesz körülöttem falatnyi tangában, de én akkor is arra fogok gondolni, hogy este te leszel az, aki szenvedélyen csókolni fog, és többért könyörögni.

Akkorát rá sóz a mellkasomra, hogy komoly nevetésben török ki. Még a könnyeimnek is sikerül kicsordulniuk, annak ellenére, hogy a szavaim teljesen valóságosak voltak.

28.Fejezet♪Ajka, az ajkamra ég

H A R R Y

A forró zuhany perzseli a bőrömet, és elgondolkozom, hogy inkább a jeges vizet kellene választanom. Homlokomat a csempének döntöm, míg zubog körülöttem a víz, s a tusfürdőm illata beleng mindent. Mai napom igazán hosszúra sikeredett, már hajnali órákat verdesi az óra mutatója, egy őrületes koncerten vagyok túl, amivel megnyitottam a turnésorozatom. Nagyon izgatott voltam miatta. A rengeteg próba egymást követte, szinte véget nemérő ördögi körbe végződtek, ahogy egyre közeledtem a kijelölt dátumhoz. A közönség őrületes volt, és én sem éppen visszafogottan viselkedtem a színpadon. Többször is kipillantottam Taylorra, aki oldalról hallgatta végig az egész estét. Sajnos a családom nem lehetett ma itt, de a következőn mindenképpen részt vesznek, és tervezem, hogy közelebbről is megismerhessék egymást.

Most még is úgy érzem, hogy bármennyire is volt, s van is rajtam nyomás, az izgalom fogalma még is most járja át a testemet és az elmémet. Belegondolva, hogy Taylor, aki teljesen bízik bennem, hosszabb ideje a társam, egy csodálatos lány, aki soha nem nézhetett még a szemeimbe, most odakinn fekszik a fekete ágyneműm ölelésében. Elképzelem, ahogyan a fehér bőréhez simul a szatén anyaga és csodálatosan izgató párost alkotnak, míg az illatom teljesen körül lengi. Egy idióta fasznak érzem magam, hogy ilyen birtokló gondolataim vannak vele kapcsolatban, de akkor is hízeleg az egomnak mindez. 

Arcomba nagy adag vizet locsolok, hogy kissé feléledjek a gondolataimból. Még sem mehetek ki hozzá úgy, mint egy tinifiú, aki most először lát nőt. Szerencsére nem így van, de még is ennek az érzése temet maga alá egyre jobban, ahogyan a percek peregnek, és az időmet itt pocsékolom el.

Észhez térek, megmosakszom sietősen, hogy mielőbb kinn legyek, és a karjaimba tarthassam őt. Egy törülközőt tekerek a derekam köré, majd megfordul bennem, hogy akár anlékül is flangálhatok, ahogy szoktam, hiszen nem tudom zavarba hozni. Sajnálatos módon. Bármit megadnék azért, hogy ócska poénokat lőjek el, hogy az arcát vörösleni lássam. Még is emlékeztetem magamat arra, hogy felnőtt férfi vagyok, és aszerint is illene viselkednem. 

Kilépve a sötét szobába jobban kitárom az ajtót, hogy valamennyi gyér fényt kapjak. A komódból kirántom az első kezembe akadó alsónadrágot, amivel vissza is megyek a fürdőbe. Nem csukom be az ajtót, felakasztom a törülközőszárítóra a vizes anyagot és felkapom az alsót. Gyors fogmosás után leoltom a villanyt és az ágy felé indulok. Olyan izgalom van úrrá rajtam, mintha első alkalommal lennék egy nőhöz ennyire közel. Látom, ahogy a haja a párnán szétterül, de több belátást nem enged, hisz nekem háttal fekszik. A takaró anyaga körbe öleli a testét. Felemelem a paplant, bemászom mellé, szinte azonnal közel hozzá. Teste az enyémbe simul, kezem a csípőjénél öleli át, ő pedig még közelebb férkőzik hozzám.

- Azt hittem, hogy alszol – mormolom a nyakába a szavakat, miközben a haját elseprem az útból, s mondatom végét egy puszival zárom. 

- Téged vártalak.

Enyhe puszikkal kezdem el ostromolni a nyaka hajlatát, az illata teljesen megbolondít. Fészkelődni kezd, a feneke önkényesen simul az ágyékomnak. Kissé eltávolodik, így már is kezdem feladni a dolgot, és elengedni, ám megfordul velem szembe. Keze felcsúszik az oldalamon, egészen a nyakamig, a tarkómra fel, ahol a hajamba túr. Közelebb húz, én pedig készségesen segíteni neki, hogy a szám az övére simuljon. Lágy ajkai úgy simulnak az enyéimre, mintha mindig is összetartoztak volna. A kezével közelebb von magához, lehetetlen is. Hetyke mellei a mellkasomnak nyomódnak, ajkai szinte falják az enyémet, és már is ösztönzést kapok még többért. Nyelvünk találkozik egy forró érintésben, kezünk mindenhol érinti a másikat, lágy cirógatások közepette, míg én a combján fel egészen a fenekéig haladva megszorongatom finoman. Csípője előre billen, a farkam pedig már sóvárogva igyekszik a combjai közé befurakodni.

- Harry ... – hal el a nevem a csókunk közepette.

- Kicsim?

Fenekéről visszahaladok a combjára és megragadva azt a derekamra húzom. Teljesen összesimulunk. Tovább kalandozik a kezem egészen a felsője alá, ahol a melle úgy simul a tenyerembe, mintha mindig is arra vágyott volna. Dédelgetem, becézgetem, amíg az anyag és nem kerül és a számmal kezdem el hasonlóan bejárni az utamat. Amolyan küldetésnek véve, nyelvemmel körbejárom mellének vonalát, míg a hátára nem fordítom közben, s teljesen átveszem az irányítást. 

Selymes bőre libabőrös lesz az érintésem nyomán, melyeket aztán nyálas csókok követnek. Vállamba mélyednek az ujjai, míg én igyekszem lehámozni róla a bugyit. Lehet, hogy egy mocskos szemét lennék? Nem ilyen indokkal hoztam fel magamhoz, de már annyira vágytam rá hónapok óta, hogy még sincs bennem annyi akaraterő magamtól, hogy megálljt parancsoljak. Persze, ha ő intene parkolópályára, megtenném, egy percig sem haladnék tovább. Ám szerencsére az élvezet az arcára van írva, a csókokat szenvedélyesebben viszonozza, mint bármikor ezelőtt. A kezei bátran nyúlnak hozzám, a hosszú lábai úgy tekerednek körém, mintha attól félne, hogy elszöknék.

Combjai között úgy merülök el, mintha erre szomjaztam volna már időtlen idők óta. Habzsolom, csókolom, szinte felfalom egyben, ahogy van a lénye. Édes íze és illata mindenemet bejárja. Felpillantok rá, felnyúlok, a mellét dédelgetem, míg ő lenyúl és visszairányítja az arcomat a combjai találkozásába. Elmosolyodom, és egy mély nyalintást mérek rá, mibe beleremeg. Meghúzza a hajamat, amely tette égetni kezdi a fejbőrömet, de egyáltalán nem bánom.

- Harry... – motyogja szinte kifulladva, pedig még csak most kezdtem bele az egész őrületbe, aminek a végén garantáltan kapkodni fog levegő után.

T A Y L O R

Harry szája mindenhol ott van. A bőröm egyszerre ég, és reszket, ahogy az ajkai érintenek, majd eltávolodnak. Melegem van, a testem hűs levegőért kiált, míg én több érintkezésért. Izmos teste betakar, ajkai az enyéimet kebelezik be, a foga gyötörni kezdi a számat. Combjaim között pihen a csípője, és bevillan, hogy remélem, hogy sötét van, és nem látja az arcom pírba borulását, ahogy realizálom a pénisze merevségét. Ennek ellenére még többre vágyom, s meg is adja, ahogy csókol, simogat, becézgeti az ajkaimat.

- Gyönyörű vagy, kicsim – puszilja meg a nyakam, és egyszer csak eltávolodik tőlem. 

Combjait érzem az enyéim között, így tudom, hogy messze nem mehetett. Még is alatta, a szemei előtt meztelenül kiderülve, fázom a teste ölelése nélkül. A szívem őrült ütemet jár, a hajam a bőrömhöz tapad. A kezeimmel nem tudok mit kezdeni. Ösztönösen kulcsolom a mellkasom elé, mire Harry nemtetsző hangon mordul egyet. Keze a hasamat végig simogatja, és finoman a mellbimbomat megcsípi. 

Felszisszenek, még is tetszik, ahogy hozzám ér.

Visszakerül fölém, nyelve az enyémhez tör utat, s érzem, hogy ajka az ajkamra ég. Még többért nyújtom a nyakam, ahogy eltávolodik ismét tőlem, és a csípője kissé előre billen, ezzel a tudomásomra hozza, hogy az alsónadrágja már a múltja része.

Elképzelem, hogy mennyire lehet gyönyörű férfi létére, a finoman szálkás alakjával, ahogyan teljesen birtokol engem. Hogy a szemeiben milyen tűz éghet, hogy az ajkai a csókokat követően mennyire lehetnek duzzadtak. 

Felvezetem a kezemet a mellkasán, a szíve fölé simul a tenyerem, s érzem a szívének heves ütemét, amely egyre jár az enyémmel. Lehelete melegen simogatja a bőrömet, melyet a szája követ. Nyelve az álam vonalán siklik végig egészen a mellkasom felé, a két mellem között, majd az egyiket kényeztetni is kezdi. A hajába túrok, még közelebb nyomom a testemhez a száját, ha ez egyáltalán lehetséges. Örülök, hogy a szavak tovaszálltak, és ketten az érzések sokaságával maradtunk, és az érintések, csókok nyelvén kommunikálunk.

Friss illata teljesen az orromba kúszik, a haja csiklandozza a bőrömet, míg a kezei mindenhol ott vannak. Finoman megszorítja a csípőmet, míg végig nem simít a lábaim között. Egy nyögés szökik ki az ajkaimon, mire mosolyát a bőrömön érzem meg, s belecsíp a fenekembe. Felfelé billen a csípőn, és már is abbamarad minden komolytalan tett. 

Visszatért a számhoz, kezével továbbra is kettőnk között incselkedik, amíg teljesen el nem veszik bennem, és a testünk eggyé olvadva nem egyesül. 

27.Fejezet♪Energiák

 T A Y L O R

Két hónap, ennyi telt el újév óta. Azóta teljesen felforgott az életem, bár ezt érthetném Harrynek az életemben való felbukkanásától is. Kinyílt a világ számomra mellette, annak ellenére, hogy nagyon is szürkének, én unalmasnak volt nevezhető előtte. Még mindig vannak bennem feszélyező gondolatok egy-egy esemény előtt, vagy akár csak, ha egy étterembe megyünk el vacsorázni, de mindig édesen próbál meg rám hatni, s elhitetni velem, hogy minden rendben van. Nem akarok minden alkalommal a látásomra hivatkozva, vagy arra, hogy pont nincs, néha még is sikerül kicsúszni a számon. Erről azonban Harry egyre jobban leszoktat, és meggyőz arról, hogy mennyire is hasonlóan teljesértékű vagyok, mint ő vagy bárki más. Hogy a rajongásom kissé elfogultságot idéz elő bennem iránta? Lehetséges. Sőt, biztos vagyok benne, de semmi szégyellnivalót nem látok ebben. 

- Még mindig nem sikerült elkészülnöd?

Sissy hangja szinte fájóan hasítja ketté a levegőt. Mia is vakkant egyet, majd visszahajtja a fejét az ölembe.

- Meg kellene fontolni azt a bennlakásos iskolát – jegyzem meg halkan, de elég hangerővel ahhoz, hogy ő is meghallja. – Mindjárt készen vagyok, ne aggódj. Különben is, nem Martinnal kellene lenned?

- Éppen a haverjaival van – sóhajtja lemondóan, és hallom, hogy leül nagy lendülettel az ágyamra. – Valami új idióta játék megjelent, és azt próbálják. Tudni sem akarom.

- Tehát le lettél cserélve! Ne engem cseszegess emiatt.

- Unatkozom! Legalább neked hadd segítsek, Harry mindjárt itt van. És azért kissé még mérges vagyok, hogy én nem lettem meghívva!

Imádom a kishúgom, de a folytonos siránkozásai teljesen kikészítenek. Nem tudom elhinni, hogy ő ezt annyira élvezi. Lehet, hogy rossz testvérként viselkedem, de szeretném, ha visszaszállna a földre. Harryért olyan rajongás önti el mindig, hogy kissé már sajnálom szegény srácot. Tény, hogy ő felajánlotta, hogy Sissy is eljöhet a mai koncertre, itt Londonban az O2 arénába, de jobbnak láttam elutasítania a meghívást. Lehetséges, hogy önző vagyok, de szeretném, ha ő Harryben nem az énekest látná először, hanem a páromat, aki bármikor betoppanhat hozzánk. 

- Tudod, hogy miért nem – állok fel. – Múltkor kiposztoltál teljesen magánjellegű képeket, az újságírók meg csak csámcsogtak rajta. Pedig tudod, hogy mennyire utálja a közösségimédiát. 

- Elnézést kértem már érte. Örök életemre száműzve leszek?

- Csak amíg vissza nem térsz két lábbal a földre.

Hallom, hogy nem tetszik neki, szinte fújtat, de elengedem a fülem mellett, és szerencsére a csengő hangja is megszólal, amiért most áldást adnék a szívem szerint.

♪

Keresztezett lábamon pihen Harry hatalmas tenyere, míg én az ujjammal a bőre felületét simogatom. Nagyon izgatott vagyok, hogy az első, a turnéját megnyitó koncerten én magam is jelen lehetek, s reményeim szerinte, ha a munkám is engedi, akkor több estén is részt vehetek.

- A húgod eléggé morcosnak tűnt.

- Éppen kisebb vitába keveredtünk az érkezésed előtt – döntöm a vállának a fejemet, míg a sofőr a londoni forgalommal harcol, hangos dudálások közepette. – Szeretett volna jönni, és nem állt szándékomban gonosznak lenni vele, de meg kell értenie, hogy a párom vagy első sorban számunkra, nem pedig az énekes. Ő pedig teljesen oda van érted, illetve a zenédért. Múltkor képzeld megjelent egy csapat barátnő, hogy hátha felbukkansz te is. Rossz testvér lennék, amiért nem akarom, hogy neked rosszat kavarjon? Lehet, hogy valaki úgy gondolja, hogyha az ő testvérének lenne a kedvenc énekese a barátja, akkor tölthetnének időt együtt, akár koncertekre is elmehetne, de...

Törnek fel belőlem a szavak, szinte a levegőt is úgy kapkodom, hogy Harry már jelzésképpen megszorítja a kezemet finoman. 

- Nyugi, vegyél levegőt is – puszit nyom a fejem tetejére. – Köszönöm, hogy ennyire védelmező vagy. – kihallom a vidámságot a hangjából. – Ha szeretne, még mindig utánunk jöhet. Értékelem természetesen az erőfeszítéseidet, de még kamasz. Nem úgy látja a dolgokat, ahogyan te, és ez nem biztos, hogy baj. Lehet, hogy kicsit el kell beszélgetni vele, mert tényleg nem szeretném bazárimajomnak érezni magam, főleg, ha hozzátok megyek. Megoldjuk, rendben? De most semmiképpen se legyél szomorú.

Államnál fogva az arcomat maga felé fordítja. Ajkai finoman megérintik az enyémet és már is érzem a melegséget, ami átjár, amikor közeledik hozzám. Mondhatom, hogy hozzászoktam már, ám ilyenkor eszembe jut, hogy az a rengeteg, millió lány, akiknek a nyála csöpög utána, látják őt. Ilyenkor zavarba jövök, és csak arra gondolok, hogy lehetséges, jobb helyzetben vagyok, mert még jobban eltetőzne a fejem felett a zavartságom.

- Képzeld, még nem is volt alkalmam mondani, de visszakerülök a Victoria’s Secret kifutójára – szakadok el tőle lelkesen, hogy megosszam vele az örömhírt, ami bearanyozta a napomat. 

- Ez csodálatos hír. Már a fashion show-n is fellépsz?

- Igen, szeretnék, de még formába kel hoznom magam addig.

- Miről beszélsz? – böki meg incselkedően a hasamat a felsőmön keresztül. – Csodás vagy, bébi. De, azért hozzá teszem, hogy szívesen segítek.

- Reméltem, hogy lelkes jelentkező leszel.

Kisebb puszit csenek tőle, mire meg is érkezünk az arénához. Kiszáll, aztán engem is kisegít. Ujjainkat egybefonva vezet, gondolom az épület falai közé. A hideg át is fúj a nyitott kabátomon, így megkönnyebbülten sóhajtok fel, ahogy beérünk a szélvédett épületbe. 

- A nyakadba akasztok egy beléptetésre jogosító kártyát, ezt ne vedd le, rendben?

- Úgy sem tudok menni sehova – mutatok rá a valóságra vidáman, de azért bólintok. – De rajtam lesz, ne aggódj.

Már így is oda és vissza fújom az albumot, elárulom, hogy kedvenc számom is van rajta. Viszont élőben hallani teljesen új. Van amikor egy unalmas vasárnapi délutánon Harry gitárt ragad és énekelgetni kezd, van, amikor újabb dalokon dolgozik én pedig csak csendben hallgatom a fülsimogató hangját. Most viszont, ahogyan a közönsége, a rajongói ovációival együtt keveredik a hangja, hogy az emberek többet szeretnének belőle, mindent felülmúl. A mellkasom dagad a büszkeségtől, hogy egy ennyire tehetséges srác, egy egész arénát mozgat meg, és ez még csak a világkörüli turnéjának az első állomása. Reménytelenül gondolkozom el azon, hogy egyszer láthatom is majd őt a színpadon, a boldog, önfeledt arcát, ahogyan incselkedően viselkedik a tömeggel, vagy csak egy kisebb mosolyt villant feléjük. A szívem sajogni kezd ennek gondolatára, s annak tudatára, hogy valószínű nem jön el az a nap soha.

A számai sorra válták egymást, a síkoltások már őrjítők, a vastapsok csak úgy visszhangot vernek a falak között. Hatalmas élmény még így is számomra. Olykor én is énekelek, a tapsot se sajnálom tőle, míg a lábaimat lógatva egy fém, rakodódobozon ülök a színpad takarásában.

♪

- Annyira szerettelek volna látni! – búgom a nyakhajlatába bújva Harrynek már az autóban. – Fergeteges hangulat volt. Bárcsak ott lehetnék minden estén. Akkora energiák voltak ott! Szívesen lementem volna tombolni a közönségbe is – elragad teljesen a hév.

- Édesem, ha rajtam múlik csak, akkor ott is leszel.

- Tudod, hogy nem így működik. És bár nagyon jól hangzik, de nem járhatom veled a világot, mint valami kis élősködő.

- Hm, a legszexibb élősködő.

- Harry!

Felnevet és a hajamba csókol, míg eltávolodik kissé.

- Megérkeztünk hozzám.

Eltávolodom tőle teljesen, aztán engem is kisegít. Mivel ismeretlen terepen járok, így óvatosan lépek előre, annak ellenére, hogy irányit. Már csak azért reménykedem, hogy az éjszaka közepén ne kelljen sehova se mennem, míg ő alszik.

- Mondanám, hogy csodás házban laksz ... – nevetek fel, hogy kicsit oldjam a saját feszültségemet.

- Butus. Még szerencse, hogy egy hotelbe hoztalak.

- Tessék? - kiáltok szinte fel a kijelentése hallatán.

- Csak viccelek.

Kihallom a hangján, hogy ő is a nevetés határán van, aminek örülök. Hallom az ajtó csukódását, s már is kettesben maradok vele egy számomra ismeretlen házban.