T A Y L O R
Mondhatni, hogy az a fél üveg pezsgő is kellő hatással volt rám. Túlságosan is. Egyáltalán nem rúgtam be, de a kevés alkohol is számomra éppen elég a kissé homályos állapotig. Melegem van, és mosolygok, szinte már mindenen, s meg-meg fordul a fejemben, hogy akik látnak, mennyire is gondolhatnak bolondnak. Maxi nagyságos lelkesedéssel igyekezett rendelni még egy üveggel, de szerencsémre elértem, hogy erről lemondjon. Megértettem, hogy miért is tette, mert tényleg a gondolatok nem okoztak mélységesnek tűnő gyötrelmeket. Beletörődtem, és elfogadtam, hogy nem jöhet minden össze elsőre, s mindennek meg kell adni az idejét.
— Oké kislány, megérkeztünk — csap a combomra Maxi, és a hangjában huncutság oly tisztán hallatszik ki, hogy pillanatok alatt járnak körbe a gondolataim, hogy miben is sántikálhat.
Nem igazán tud rejtegetni előlem semmit. Oly sok év ismeretsége van mögöttünk, olyan mély barátság, hogy tényleg nehezen takargat előlem dolgokat.
Szinte csak nem tetszésem hangját hallatom. Eszembe jut, hogy. A repülőt követően milyen rettenetes hideg fogadott bennünket itt.
— Ne tunyuljál be — bök oldalba. — Életed legdögösebb ajándéka vár rád.
— Egy szexi pléd, ami még meleg is?
— Nagyon vicces vagy. Na, vége a játéknak. Told ki a segged ebből az autóból, mielőtt a hóba löklek.
— Micsoda kedvesség, ne vidd túlzásba — mormogom, s elhúzódom tőle.
Táskámnak pántját keresztbe vetem magamon, a hajamba túrok, annak a tudatában, hogy a repülőn és az autóban is sikeresen elfeküdhettem. Aztán emlékeztetem is magam, hogy amúgy sincs itt elvileg rajtunk kívül senki.
Kezem az ajtó oldalán hamar siklik végig, s a megfelelő fogantyút megtalálva feltárom az ajtót, amit meg is bánok. A hideg szinte már a bőröm alá kúszik. Mia vakkantásaiból ítélve, neki kellemes élményeket okoz a fagyos idő. Érzem a bőrömön a nap enyhe simogatását, amely mosolyt csal az arcomra. Mia kissé rángatja a pórázát, de nem merem elengedni, így szegénynek tűrnie kell.
— Bemehetünk, vagy még süttetted az arcod? — dobja át a vállaimon a kezét Maxi.
— Vezess — süllyesztem a kezeimet a zsebeimbe a hideg elől, és szedem a lépteimet Max mellett. — És ne csinálj belőlem hóembert! — jegyzem meg, ahogy majdnem elránt magával a talpunk alatt roppanó hórengetegben.
— Megfontolandó.
Mia vakkant egyet, és megálljt parancsol nekem is.
— Még játszhatsz később — unszolom. Leguggolok, és megsimogatom a kissé nedves bundáját. — Ideje megmelegedni.
— Egyetértek.
Sikerül bemenekülni a már melegnek nevezhető házba. Fa illata úgy kúszik az orromba, mintha csak a pillanatot várta volna, hogy megtehesse. A tűz pattogása a csendet megtöri, és csak elképzelni tudom, hogy milyen kis ház, csodás, meleg kandalló, amelyben lobog a tűz. Azt hiszem elég sok mindent megadnék azért, hogy láthassam, ahogy a tájat is.
Az ajtó csukódásának hangját tisztán hallom, így már bátran hajolok és engedem szabadon Miát. Én is megszabadulok a csizmáimtól, a kabátomtól, és a hajamat is felkötöm, mert úgy érzem, hogy nem bírom tovább elviselni.
— Maxi?
— Mondjad, édes — hallom meg a hangját kissé messzebbről. Megugrom, ahogyan egy durranást hallok meg, és ragacsos, édes illatú nedvesség érinti meg az egész testemet.
— Mi a franc? — kiáltok fel, s arcomon önkényesen szalad végig a kezem.
— Csak ünneplünk szivi. Egy kis pezsgő még senkinek sem ártott, tudomásom szerint. És neked sem fog.
— Már eleget ittam mára, azt hiszem.
— Hinni bármit lehet — horkan fel, miközben poharak éles csörömpölését hallom. — Ne legyél egy elcseszett ünneprontó — löki meg csípőjével az enyémét.
— Nem lehetne, hogy inkább egy kád forró vízzel ünneplek, és meleg pizsamában folytatom? Ma nem igazán van hangulatom a hideghez, inkább a kandalló előtt ücsörgéshez, mondjuk egy forró kakaóval?
— Annyira kicseszett unalmas vagy, kislány. De annyira szeretlek, hát legyen — sóhajt fel, s hallom, ahogy az üveg valószínű a pultot éri. — De nem baj, ha felpörgetem kissé magamnak azt a kakaót?
Hangosan felnevetek.
— Én nem bánom.
Maxi megmutatja a szobámat, ami a földszinten van, hogy minden nehézség nélkül tudjam megközelíteni. Persze így sem fog menni egyedül a közlekedés elsőre, de meglehetősen megkönnyíti a dolgomat. A kád melegébe szinte már beleolvadok. Érzem, ahogyan az izmaim ellazulnak, és az arcomon veríték cseppek gördülnek végig a forróságnak köszönhetően. Kényelmesen hátradöntöm a fejemet és csak élvezem az ellazuló élményt. Maxi a lelkemre kötötte, hogy igyekezzem, de fogalmam sincs, hogy mikor fogom megunni ezt az élveztető pillanatot, amely hosszú percekbe torkollik.
Szinte örökkévalóságnak tűnik, mire ráveszem magam arra, hogy kikecmeregjek a már kényelmesnek nem nevezhető vízből, amely már inkább hidegnek, mintsem kellemesen melegnek nevezhető.
Meleg öltözetben, inkább a kinézetemet nem elképzelve lépek ki a szobámból. Szerencsére hamar emlékeztetem magam, hogy csak Maxival vagyok, aki magasról tesz arra, mit is viselek, és hogyan nézek ki. Persze nem engedi el egy-egy csipkelődés nélkül a dolgot, de azt már régen megtanultam elengedni a fülem mellett.
— Basszus, lekésted. A herceg az üvegcipővel lelépett, tovább keresi a hercegnőt — böki oda Maxi.
— Tessék? Hamupipőkét nézel?
— Valamivel el kellett foglalnom magam, ha már te száműztél az életedből.
Elbotorkálok kissé bátortalanul a kanapéhoz, de valamibe be is verem sikeresen a lábamat, mire pár szitokszó, szinte suttogva hagyja el a számat.
— Gyere ide, te szerencsecsomag — sóhajt fel és leránt maga mellé.
Érzem, hogy Mia az ölembe fészkeli magát, én pedig örömmel engedem neki. Puha szőrét simogatom, míg a háttérben hallatszó hangokra figyelek.
— Van itt még valaki? — értetlenkedek.
Messziről hangokat hallok. Lépteket, azt hiszem.
— Csak a tulaj van az emeleten, ne aggódj. Mindjárt elmegy — jegyzi meg kissé hangosabban, melyet nem igazán tudok mire vélni.
A nap további részét szinte a kanapén kuckózva töltjük forró csokoládéval és más nyalánkságokkal. Vannak kedvenc karácsonyi filmjeim, amiket a mai napig képes vagyok elhallgatni is. Melyeket már annyira tudok kívülről, hogy magam előtt látom az adott jelenetet, s még így is jókat derülök rajta. Örülök, hogy mégis Maxivel tartottam, még ha esetleg a számára nem is annyira eseményteli ez a kiruccanás.
♪
Az alvás már nem megy, az ágy szinte kidob a melegéből, én pedig Miával a nyomomban hagyom el a szobámat. Csend uralja a házat, Maxi még valószínüleg alszik, mivel véleménye szerint, neki sokáig tartó alvásra van szüksége a szépsége megtartása érdekében.
Tegnap már sikerült valamennyire felfedeznem a konyhát, de villás reggeli elkészítésének még sem állok neki. Így egy csésze tea amire telik most tőlem. A reggelivel inkább a biztos kezekkel rendelkező barátomat várom meg, s reményeim szerint nem kell a teljes éhenhalásig várnom. Miának sikerül vizet és ételt adnom, így miatta nem kell már aggódnom. A pulton hagyott távirányítóval bekapcsolom a televíziót, és addig lépegetek, amíg zene nem tölti meg halkan a helyiséget.
Dúdolom az éppen felhangzó karácsonyi dalt, a csípőmet kissé mozgatom, s várom, hogy a víz felforrjon. Amint ez megtörténik, a csészét elkezdem megtölteni. Az ujjammal figyelem, hogy megfelelő mennyiség kerüljön bele, így emiatt is lassan töltöm, de még így sem sikerül elkerülnöm, hogy az ujjamat kissé ne csípje meg a forróság. Felszisszenek, s ösztönösen lépek arrább és a hideg víz alá dugom. Érzem, hogy a bőr felszíne húzódik, de tudom, hogy ennél az enyhe fájdalomnál nagyobb baj nem történt.
Hirtelen megugrom, amikor két kar fonódik a csípőm köré. Annyira lefoglalt a balesetem, hogy nem is hallottam, hogy Maxi megjelent. Ám ennek gondolatára furcsállom is a helyzetet, mert ilyen öleléssel nem szokott részesíteni. Nyakam bőrét egy orr finoman megböki, míg nekem a szívem a torkomba ugrik. Kezem a hasamon pihenő kézre simul, ahol az ujjak pillanatok alatt fonódnak egybe.
— Maxi, te szórakozol velem?
Érzem, hogy nem ő, a hangom ennek tudatában meg is remeg. Meglepő viszont, hogy Mia ennyire nyugodt. Bár nem egy torokra menő eb, de az idegeneket még is megfelelő távolságban hagyja. Most pedig hallom, s érzem, hogy a lábamnál motoszkál. Körmei a parkettán meg-meg koppannak.
— Nem vicces — szólalok meg újra.
Testem kissé remegni is kezd, ahogy a bőrömre egy enyhe puszinak lehelete kerül. A libabőr végigszáguld a testemen.
— Boldog Karácsonyt, Nyuszi.
