16.Fejezet♪Gyakorlat kérdése

T A Y L O R 

Megszabadítom a lábaimat a meleg zoknitól, és a magassarkúba csúsztatom azokat. A kanapé, és a kényelmes melegítőm mellett eléggé viccesen nézhetek ki, de hát mindent az eredmény érdekében. Mia a kezemet nyaldossa, de nem igazán foglalkozom most vele. Az előbb játszódtunk, bohóckodtunk az ágyam tetején, mint két kölyök, most pedig Sissy eszeveszett ötletének köszönhetően próbálom rávenni magam arra, hogy felálljak. A lábaim hamar megszokják a magas sarkak kényelmetlenségét, amelyet az elmúlt éveknek köszönhetek. Valójában a balesetem óta nem viseltem szandált, vagy bármilyen magas sarokkal ellátott lábbelit, és jelenleg sem fordult meg a fejemben, de Sissy elmondása szerint nem jelenhetek meg holmi laposban. Anya pedig amellett kampányolt, hogy én érezzem magam jól, s kényelmesen, ne arra adjak, hogy másik mit is gondolnak, mondanak. Ez a megközelítés valóban közelebb is áll hozzám jelenleg, de régebben nem tudtam volna magam elképzelni egy ilyen eseményen magassarkú nélkül. Valószínű, hogy a munkámnak is köszönhető ez, s annak, hogy sokkal nőiesebbnek éreztem magam mindig is olyanban. Most pedig azt az őrült tervét járjuk végig szó szerint húgomnak, hogy itthon fogok egészen estig a szandálban mászkálni, amelyben az este folyamán is megjelenek.

– Ha összetöröm magam, te magyarázkodsz Harrynek! – jelentem ki kissé fenyegetően, persze én sem gondolom teljes komolysággal. Legalábbis remélem, hogy Sissy minden mozzanatomat jó testvér módjára lesi.

– Hát ne aggódj, lesz aki helyettesítsen – jegyzi meg, s tudom, hogy vigyorog.

– Lehet, hogy akkor feleslegesen is küszködünk. Menj helyettem.

– Ne legyél gyerekes, bármennyire is sajnálom, de örülök neki, hogy rád van állva a drága. Szóval kapd össze magad, és szaladgálj, hogy tökéletes legyen minden.

Feltápászkodok minden szó nélkül a kanapéról, és lépek egyet előre, de megérzem Mia puha szőrét. Egy lábon állás nem az erősségem ilyen szandálokban, így majdnem sikerül is esnem, de idejében visszanyerem az egyensúlyomat. Megvakargatom a feje tetejét, amolyan bocsánatkérés gyanánt, majd visszaegyenesedem, és hagyom, hogy kivezessen Sissy a kanapé és az asztal fogságából az egyenes terepre.

– Hogy érzed magad?

– Ez csak egy szandál, Sissy, attól, hogy nem látok, talán még nem egyenlő azzal, hogy hasra is esem.

– Ma nagyon harapós vagy – jegyzi meg. – Lehet, hogy hagynom kellene kissé pofára esni, vagy valami nagyobb megbotlást.

Mélázik el, mire a szívem szerint felhorkannék, és hozzá vágnák egy díszpárnát a kanapéról.

– Csak feszült vagyok és kissé izgulok az este miatt, szerintem még nem olyan nagy probléma.

– Nem, valóban nem – sóhajt fel. – Na, de sétálgass, mert így nem haladunk egyről a kettőre – csapja össze túlságosan is zajosan a tenyereit.

Már kezdem hülyén érezi magam, ahogy fel, s alá járkálok a cipőmbe. Mia már inkább el is menekült, legalábbis nem igazán észleltem, hogy a körünkben lenne. Mindent ebben a csodacipőben csinálok, s már kezd kissé sajogni benne a lábam, így a kanapét megkeresve le is ülök rá. Sissy egy telefont ment elintézni már hosszabb ideje, így a csendes nappali eléggé unalmassá vált az idő folyamán a számomra.

Megszabadulok a cipőtől, a lábaimat kinyújtom, s elnyúlok a kanapén, mire Mia körmeinek hangja a kövön jelzi, hogy ő is közeledik, s pillanatok múlva meg is érkezik, s teljesen hozzám nyomul. Feje a nyakamba köt ki, a bújós hangulata mostanság elég sűrűn tör rá, ami talán annak köszönhető, hogy volt huzamosabb idő, amikor nem volt mellettem. Köré fonom az egyik karomat, simogatni kezdem, mire a nyelve a vállamat érinti meg. Elmosolyodom, s a halk szuszogását hallgatom a csendben, nyugodtan.

♪

A hajam enyhe hullámokban esik a vállaimra, édesanyám kezének köszönhetően, míg a natúr sminkemet Sissy készítette el. Már a ruhám is felkerült rám, amelyet anyukámmal választottam ki. Valójában kételkedtem ebben a dologban, hiszen nehéz, ha nem látom, de azt hiszem, hogy anyukám kifinomult, nőies érzékének köszönhetően remekül választottunk. Kényelmesen érzem magam, talán amiatt, hogy a szoknyám a térdeim alá ér, így nem érzem feszélyezve, hogy bármikor is a véletlennek köszönhetőn többet mutatnék meg magamból a kelleténél.

– Csodálatos vagy kislányom – anyám bársonyos hangon beszél hozzám. 

A szobámban vagyunk, és még az utolsó, apró lépések vannak hátra. Izgatott vagyok és egyszerre feszült. Nem is értem, hogy mondhattam igent erre az egész őrültségre.

– Még mindig meggondolhatom magam?

– Biztos vagyok benne, hogy Harrynek rosszul esne, de nem haragudna meg érte, és valamilyen szinten meg is értené a dolgot. De megérdemled, hogy ott legyél mellette, Taylor. Biztos vagyok, úgy, hogy nem is láttam a videót, nagy sikeretek lesz, édesem.

– Elfogult vagy anya – mosolyodom el, és felfogom a hajam, míg a nyakláncomat összekapcsolja.

– Csak tudom, hogy mennyire csodás vagy, és Harry nem véletlenül választott téged.

– Kérlek, elég Sissyt hallgatnom, nem szeretnék még többet a közös jövőnkkel kapcsolatban hallani, ha nem haragszol – leengedem a hajamat.

– Nem szándékoztam ilyesmire, hiszen alig ismeritek egymást, kislányom. Az idő eldönti, de mindenesetre remek barátság kezdete, ami akár át is alakulhat majd többé. Azért nem lenne ellenemre, ha a vőmmé tennéd.

– Anya!

– Ez nem szégyen – csókol arcon. – De igyekezned kellene, ha nem szeretnéd megváratni Harryt.

– Szerinted helyes?

– Harry, vagy ahogy te cselekszel? – kihallom a vidámságot a hangjából, és tudom, hogy mosolyog, egyben pedig kötekedik is.

– Ahogy cselekszem, anya! – nevetek fel.

– Nincs miért szégyenkezned – csókol homlokon. – De most gyere, mert ahogy hallom, apád eléggé leizzasztja szegény fiút.

Felnevetek, és anyám megfogja a kezemet, hogy kivezessen a nappaliba, ahova Harry már percekkel ezelőtt megérkezett.

– Igen, tudom, és időben haza is hozom – hadarja Harry, és pedig már nem is kételkedem abban, hogy apám már keményebben fogja a gyeplőt.

– Apa, kérlek – sziszegem, s remélem, hogy meghallják.

– Ne aggódj kislányom, minden a legnagyobb rendben – mormolja apám, s léptei közeledését hallom. Legalábbis kétlem, hogy Harry merészkedne jelenleg hozzám közelebb.

– Igen, én is úgy hallom – jegyzem meg. – Indulhatunk?

– Így akarsz menni? Közeleg a tél, te pedig ilyen lenge öltözetben!

– Apa, kérlek – sóhajtok fel.

Fogalmam sincs, hogy mi is ütött belé, mert messze állt eddig az ilyesfajta viselkedéstől. Tény, hogy mindig is féltett, de azt hiszem, hogy most teljesen más oldalát mutatja be, amely eléggé aggaszt jelen helyzetben. Az, hogy ennyire óv, már-már soknak bizonyul nálam. Harryvel a kapcsolatomat még teljesen, bizalmi barátinak sem nevezném, még ha beszélünk is, s régebben több időt is töltöttünk együtt. Jelenleg egy üzlettársamnak minősül, akivel próbálgatjuk bontogatni a szárnyainkat kisebb-nagyobb sikerekkel.

– Felveszek egy szövetkabátot, csak induljunk – mondom. – Felesleges ez az egész perpatvar. Senki sem kíváncsi rá.

– Aggódom a lányomért, ez akkora probléma?

– Robert, kérlek, engedjük el a fiatalokat egy érezzétek jól magatokat búcsúval. Ne firtasd tovább feleslegesen a dolgokat.

Kinyújtom a kezemet, és reményeim szerint Harry azonnal meg is ragadja. Így is tesz, a sajátjára simítja az enyémét, így belekarolok.

– Egy kabát valóban nem árt, de az autóban garantálom, hogy kellemes meleg lesz – mormogja nekem, bár lehet inkább apám megnyugtatásán igyekszik.

– Mindegy, csak induljunk, kérlek.

15.Fejezet♪Önelégült jelenetek

T A Y L O R

A forgatás eléggé hosszúra nyúlt, szinte már a késői órákba is belenyúltunk Sissy elmondása szerint, aki minden szünetemben odaosont hozzám, és csak áradozott, hogy mennyire baromi jól néz ki a képernyőn keresztül egy-egy jelenet, fekete-fehér színvilágban. Hazudnék, ha azt mondnám, hogy az izgalom nem élt rajtam az első perctől kezdve. A szívem őrült tempót járt, a tokomban dobbant meg sűrűn, s nehezen hagyott nyugalmat nekem abban a percekben is, ahol Harryvel volt olyan jelenetem, amely díszes pírt okozott az arcomon. Még is azt hiszem, hogy a legforróbb pillanat most fog a kamerák elé kerülni, s a bőröm már most bizsereg ennek a tudatára.

– Jézusom, szinte egész testedben remegsz – jegyzi meg Sissy. – Nyugodj meg, Harryvel leszel, még mindig. Különben is, hány idegen pasi került már hozzád közel egy-egy fotózás alkalmával. Semmi para, Tay, ő csak Harry, a szexi, dögös, Styles. Kérsz esetleg egy pohár vizet? Muszáj lesz lenyugodnod, mert így katasztrófa lesz a felvétel, és szívesen átvenném a helyedet, de nem igazán hasonlítunk.

– Sissy, könyörgöm, csak ne beszélj egy percig. Egy perc csend nekem is kijár, azt hiszem.

– Annyira hangulatromboló vagy.

– Máskor emlékeztess, hogy inkább menjek neki a falnak, mintsem, hogy a te segítségedet kérjem – sóhajtok fel.

– Ugyan, tudom, hogy szeretsz. Különben is, inkább örülnél annak, hogy valaki ennyire aggódik érted, Taylor!

– Megteheted, de csendben, nem kell mindent kimondani, ami megfordul a fejedben.

– Hidd el drága nővérem, hogy felét se hozom nyilvánosságra a gondolataimnak – nevet fel, s egy hideg poharat nyom a kezembe, melyben valószínűsítem, hogy víz lapul.

– Szerintem a világ jobban is jár így.

A számhoz emelem a hűvös poharat, s nagyot kortyolva belőle, már fel is frissít. Szinte az egészet megiszom, a végén még egy csepp gördül a számba, aztán Sissy el is marja tőlem. Lerúgom a papucsot a lábaimról, amelyek a hűvös talajtól védtek meg. Nem igazán volt hideg, valószínű, hogy erre valaki figyelmesen odafigyelt, hogy ez semmi problémát se okozzon a lenge öltözékemnek köszönhetően.

– Akkor showtime! – csapja össze a kezeit Sissy, mire össze is rezzenek.

– Halkítsd le magad, kérlek.

Hagyom, hogy megragadjon, míg tovább fecseg, bár halkabban, de talán sokkal lelkesebben, mint eddig, ha ez lehetséges egyáltalán. És azt hiszem, hogy valóban lehetségesnek bizonyul a dolog másodpercek leforgása alatt.

♪

Az ing lenge anyaga olyan hanyagul lóg a testemen, hogy szinte már irigylésre méltó a lazaság, amely belőle árad. Sajnos rám ez nem éppen igaz. A szívem üteme utolérhetetlen, lenyugtathatatlan, minden pillanatban Harry férfias illata kúszik az orromba, míg a kezei rajtam vannak, a szája pedig olykor megérint, ahogyan énekel. A hangja lúdbőrt okoz minden bőrfelületen, és perzsel minden apró terület a bariton hallatán, amely már közelebbről nem is szólhatna, és kábíthatna el. Bőrünk szinte már eggyé simul, ahogy a keze a derekamat öleli körbe, a mellkasom az övének simul. Furcsa érzés ilyen közelségben lenni vele, szinte minden lélegzetvételét, rezdülését érezni, a meleg lehelete cirógatásában állni, és hagyni, hogy a keze többször is végigsimítson rajtam.

Hajam az arcomba hullik, kezem a vállán pihen, míg a másik a derekán, a hasán, éppen merre kószál zavarában. Jobbja a csípőm köré fonódik, a másikkal pedig többször is a már valószínűleg kusza hajamba túr, ahogy finoman meghúzza, a bőröm bizseregni kezd. Arcát az enyéméhez simítja, és a kis borostája megkarcolja a bőrömet, de minden percét élvezem, és igyekszem elképzelni, hogy vajon milyen arca is lehet az érintkezésünknek, a közelségünknek köszönhetően. Feszes combja az enyémek közé csúszik, még közelebb, a lehetetlent is eltüntetve kettőnk közül tart biztosan, míg én hagyom magam.

– Csodálatos vagy – suttogja a fülembe, míg a zene továbbra is szól, és a lassú dallamok még mindig a rabjukként tartanak bennünket. – Köszönöm, hogy itt vagy, és hogy elvállaltad. Senkit sem tartottam volna szívesebben a karjaim között.

Vallomása a zavaromat igazi magaslatokra emeli. Nagyot nyelek, ujjam az ingének anyagán begörbül, és az anyagot is húzva magammal már markolom. Harry keze lejjebb csúszik, félig már a fenekemen simít végig. Nagyot nyelek. Figyelmeztetem magam azonnal, hogy semmi hirtelen mozdulat, mivel a kamerák valószínűleg még mindig forognak, és az emberek körbeállnak bennünket. Az, hogy a látásom nem informál, levesz némely súlyt rólam, hiszen nem látom a körülöttünk levők reakcióit.

– Ne beszélj – motyogom a vállába a szavakat, és az arcának ércességét ismételten megérzem.

Felkuncog, ujjai cirógatni kezdik a bőrömet a gerincem vonalán, és ez nem igazán megfelelő arra, hogy lenyugtasson, hogy a szívem normálisan verjem, és a lélegzetvételem ne legyen szomjas másodpercek töredéke alatt az oxigénre.

– Senki sem hall bennünket – szavai végén gyengéd puszi, amely pontot tesz a mondata végére. – És, ha hallanának is, az sem érdekelne, mert ez a mi pillanatunk, és nem vehetik el tőlünk.

– Harry bármelyik pillanatban vége lehet, ez csak a videokliped – olyan halkan beszélek, hogy csak reménykedek abban, hogy a közelsége pozitív, és a szavaim eljutnak hozzá.

– Ne legyél hangulatromboló, mert megbosszulom – már a fenekem felé kacsintgat a keze, én pedig nagyot nyelek, és a kezemet mozdítom, hogy elvegyem onnan, amikor egy hang hangzik fel a távolból, hogy vége.

Kifújom az eddig benntartott levegőt és hátrálok egy lépéssel, de Harry nem igazán akar a vágyaimnak eleget tenni. A kezemet elkapja, ujjai az enyéim közé csúsznak, s ez a tette váratlanul ér, és sejtelmem sincs, hogy hova is kellene tennem a dolgot. Bár, ha őszinte akarok lenni, nem igazán tudnám a mai napot hová tenni, de az ténye, hogy nagy bátorságot szerzett a jelenetek forgása alatt Harry.

– Nagyszerűek voltatok, és Taylor, azt hiszem, hogy Harry remekül választott – Jason, a rendező hangja dicsérően jut el hozzám. Elmosolyodom, és megköszönöm a kedvességét. – Mikorra kell készen lennünk?

– Holnap összeülhetünk és elkezdhetjük vágni – szólal meg Harry. – Mindent szeretnék látni – köti ki azonnal. – Egy hét múlva egy gálán lesz a bemutatója a tervek szerint, ott szeretnénk bemutatni.

– Rendben, holnap akkor. Örülök a találkozásnak Taylor.

– Szintén.

H A R R Y

Magammal vonom Taylort az ellenkezése ellenére, s most az én öltözőmet közelítem meg, nem az övét. Tudom, hogy most a másikban sem tudna hova menekülni, és talán kellően gonosz húzás is ez tőlem, de azt hiszem, hogy csak így tudok vele úgy beszélni, hogy ne egyből tagadás legyen, s kifogások keresése.

– Hol vagyunk?

– Ne aggódj, csak az öltözőmben – engedem el a kezét a kanapénál. – Nyugodtan leülhetsz. Nem tervezem semmi méltatlan dolgot, ígérem – mosolyogva mondom, talán túlságosan is szemtelen hangon, de jelenleg nem érdekel a dolog.

– Mit akarsz Harry? – sóhajt fel, és ösztönösen húzza maga körül szorosabbra az ingét.

A teste csodálatos, bár kijelenthetem, hogy ő az a lány, aki egy csodás testbe bújtatott, még csodásabb lélekkel megáldott angyal. Jöhet itt bárki a túlzás fogalmával, de a gondolataimat, a véleményemet senki sem változtathatja meg róla. Tudom, hogy idióta faszságaimmal olykor elcseszem azt, ami nincs is, és, hogy megbántom, amikor nem szándékozom, de azt hiszem, hogy még kellően össze kell csiszolódnunk.

– Hallottad gondolom, amit odakinn mondtam.

– Hm, nem tudom, hogy mire gondolsz. Elég sok minden elhagyta a szádat, valljuk be.

Szemtelenkedése csak még szélesebb vigyort okoz az arcomon, már-már fájdalmat is von maga után, de ez cseppet sem von le a lelkesedésemből.

– A videót a hétvége folyamán egy gálán mutatják be, ami valójában egy díjátadó, és én is ott leszek, mint egy díjat átadó személy.

– Ugye tudod, hogy nem kell rébuszban beszélned?

– Persze, ne haragudj... – szisszenek fel, és leülök mellé, mire felém fordul. Szeretem, hogy ennyire érzékeny mindenre, és annak ellenére, hogy a szemeibe nem tudok nézni, rám figyel, és a csodás arcát csodálhatom.

– Harry, kérlek, bökd ki, hogy miért is ejtettél foglyul.

– Arra gondoltam, hogy mivel te vagy a klipnek a másik szereplője, velem tarthatnál.

Felnevet, a hajába túr, a mosolya annyira jókedvű, hogy egy pillanatra ismételten az enyémére is vidámságot csen, annak ellenére, hogy én teljesen komolyan gondolok mindent.

– Oké, te komolyan beszélsz – jegyzi meg.

– Igen, valami olyasmi – bólintok, s a térdeimre könyökölve figyelem őt, ahogy a mosolya lassan lehervad az arcáról.

– Harry, kedves tőled tényleg, hogy gondoltál rám ismételten, de kétlem, hogy ez jó ötlet lenne.

– Tay, ugyan annyi jogod van ott lenni, mint nekem, és eszem ágában sincs más kísérőt keresni, egyedül meg marhaunalmas lenne.

– Te is tudod, hogy az ilyen esemény, minden, de nem unalmas.

– Valójában még egyen sem voltam – őszintén mondom. – És tényleg semmi kedvem egyedül menni.

– Rengetegen lesznek ott.

– Igen, és neked is ott lenne a helyed.

– Nem tudom.

– Ne visszakozz, te is tudod, hogy pár nap alatt ráveszlek a dologra – önelégült vigyor jelenik meg az arcomon, és örülök, hogy most nem látja mennyire is magabiztos vagyok. 

El fogom érni, tudom, ismerem magam, és ha valamit nagyon akarok, akkor elérem. Lehet nagyképűnek, célratörőnek vagy bármi szarnak nevezni, de ne tudom elengedni olyan könnyen az elhatározásaimat, és tudom, hogy szombat este Taylor az oldalamon fog vonulni a vörös szőnyeg őrjöngő fotósai előtt, akik kiéhezve várják már most, hogy milyen apró bakit csípnek el bármelyik jelenlevő hírességről.