Az összepakolás is már rengeteg időt igénybe vett. Sok PR ajándékot küldtek, amit vinnem kell magammal, és tudom, hogy még ott is vár rám csomó dolog, így helytakarékosan kellett pakolnom. Így is több bőrönd jön velünk, mint az szükséges lenne, de mindenre fel kell készülni.
Maxi felajánlotta, hogy eljön velem, ahogyan régen, de ezzel a lehetőséggel nem éltem, tudván, hogy Harry úgy is ott lesz velem, és onnan együtt megyünk is majd tovább. Úgy érzem, hogy kissé sikerült eltávolodnunk egymástól, és tudom, hogy ez az én hibám is, annak köszönhetően, hogy rengeteg időt töltök Harryvel. Olykor elgondolkozom ezen, és rosszul érzem magam, de valóban meg kellett húznunk egy határt, hogy barátok legyünk. Mások lettek az idők során a prioritások mind a kettőnk számára.
Felszállva a repülő fedélzetére, Harry a helyünkre vezet az első osztályon és helyet foglalunk. Kényelembe helyezem magamat, becsatolom az övet, és egyből előveszem a nasit, amit hoztam magammal. Rengeteg egészséges dolgot sikerült becsomagolnom, mind az útra, mind a bőröndbe. Vissza kellett állnom teljesen az egészséges életmódomra. Érzem, hogy Harry is belenyúl a dobozba és lop a ropogtatni valóból.
- Egészen jó – mondja, és kezét a combomra teszi, finoman megszorítja. – Izgulsz?
Észre sem vettem, hogy a lábam jár, és valóban pótcselekvésként igyekszem a számat betömni.
- Nem fogok addig megnyugodni, amíg túl nem vagyunk rajta. Viszont remélem, hogy lesz hely a csomagodban.
- Nem férsz el a tiedben?
- Lesz pár PR csomag, amit kapni fogok és be kell majd fényképezni, aztán meg hazahozni.
Érzem, hogy közelebb férkőzik hozzám, ajkai a fülemet cirógatják meg, meleg lehelete megérint és bizsergés jár át.
- Tehet a falatnyi bugyikáidnak kellene hely?
- Élvezed?
- Élvezem – nyomja a száját rám és eltávolodik. – Biztos megoldjuk – paskolja meg finoman a combom belsejét.
Az út hosszúnak ígérkezik, minden porcikám fáj. Szerencsére könnyed, csendes útunk van, Harry olykor elsüt egy poént, ami sokszor nem vicces, de már annyira le vagyok fáradva, hogy nevetek a szavain. Aludnom nem igazán sikerül, annak köszönhetően, hogy soha nem tudok utazás közben.
- Miért nem alszol?
- Soha nem tudtam repülőn, de igazából autóban sem – mondatom végét egy ásítás nyomja el. – Amúgy is este érünk oda, legalább akkor menni fog. De előtte még meg kell etetned.
- Szívesen megetetlek.
♪
Megérkezve Shanghaiba megkönnyebbülten sóhajtok fel. Szinte megkönnyebbülök attól, hogy lábam a szilárd talajt érinti. Harry folyamatosan kézen fogva navigál. Hangzavar van körülöttünk, Harry nevének ismétlése visszhangot ver. Lányok tömkelege van jelen, valószínűsítem. Már hozzászoktam mellette az ilyen dolgoknak, már ha lehetséges ez egyáltalán, ám most a fáradták olyan szinten ül rajtam, hogy csak arra vágyom, hogy a hotelbe megérkezve egy forró zuhanyt követően az ágyba másszam.
- Ha nem baj, visszamegyek hozzájuk, pár perc. Nincsenek sokan, rendben? Vagy, ha gondolod, menj nyugodtan és majd fogok egy taxit – mondja Harry, ahogy beszállok az autóba.
- Menj nyugodtan, megvárlak itt – mosolygom őszintén, bár kissé fáradtan.
Mindig is csodáltam, hogy mennyire imádja a rajongóit, és valóban, ha teheti vált velük pár szót, készít képeket, és dedikál. Soha nem tudnám neki azt mondani, hogy hagyja őket. Nyilván nagyon kicsi az esélye annak, hogy találkozzanak vele az emberek, így gondolom, hogy a rajongói mennyire különlegesnek érezhetik a pillanatot ilyenkor. Ő pedig a legnagyobb örömmel csinálja, még ha nagyon fáradt is.
A bőrülésbe süppedem, a fejemet hátra döntöm és igyekszem, hogy ne aludjak el. Érzem, hogy a hasam is már megkordul, amit nem igazán értek, mert annyi nassolni valót sikerült magamba tömnöm, hogy már attól félek, nem fogok beleférni az angyalszárnyaimban. Zavar, hogy nem látom Harryt, hiába is szoktam már meg teljesen a sötétséget, vannak pillanatok, amikor szívesen nézelődnék, és élvezném a helyzetet.
- Ne haragudj – Harry hangja térít vissza a valóságba. – Mehetünk.
- Semmi baj, el tudom képzelni, hogy mennyire örültek neked.
- Sok sikert kívántak a showhoz.
- Mennyire kedvesek – hajtom fejemet a vállára, s elnyomok egy ásítást. – Remélem hamar feljutunk a szobába.
- Amint sikerül, be is duglak az ágyba – csókol halántékon, majd a sofőrnek kezd el valamit magyarázni, amire nem igazán koncentrálok.
Szerencsémre sikerül hamar megérkeznünk a hotelhez, ahol hamar megkapjuk a kártyákat a szobánkhoz és már a lift segítségével feljutva el is foglaljuk azt. Lerúgom a cipőimet egyáltalán nem nőies módon, a hajamat felkötöm a fejem tetejére, és elkezdek megszabadulni minden ruhámtól. Harrynek köszönhetően a fürdőbe megyek, ahol forró zuhanyt veszek szinte percek alatt. Úgy érzem, hogy a testem már csak tényleg az ágy meleg kényelmére vágyik.
- Harry? – visszatérve a hálóba szólok neki, miközben kiengedem a hajamat.
- Gyere, itt vagyok – ragadja meg a kezemet. – Kértem fel egy kis vacsorát, remélem, jó lesz.
- Ha sültkrumpli illatát érzem, megvettél.
Hangosan felnevet és egy szélre ültet. Azonnal a gőzölgő frissen sült krumpli illata csapja meg az orrom, és ahogy kinyúlok, kissé meg is égeti a kezemet, ám nem foglalkozom vele. A számba nyomom és ízlelem a sós, egészségtelen, de annál is finomabb köretet.
- Látom, tényleg éhes voltál. Egyáltalán szabad enned ilyet?
Felhorkanok egyáltalán nem szépen, és még egy burgonyaszeletet a számba tömök. A kezem jár, és kitapogatok egy tisztességesen megpakolt burgert.
- Ha szerinted salátát kellene ennem, akkor vedd el most!
- Eszem ágában sincs – hallom, hogy mellém húz egy széket. – Hm, nincs is ennél jobb. És soha nem veszem el előled az ételt, imádom, hogy mekkora szenvedéllyel eszel.
Kisebb beszélgetés közepette elfogyasztjuk a vacsorát, fogat mosok és be is bújok az ágyba. Harry még vesz egy gyors zuhanyt, aztán csatlakozik hozzám, a karjaiba von, ajkát a számra nyomja, s mély, búgó hangján jó éjszakát kíván.
IMÁDOM IMÁDOM IMÁDOM. Cuki rész lett. Köszönöm ☺️
VálaszTörlés