Két hónap, ennyi telt el újév óta. Azóta teljesen felforgott az életem, bár ezt érthetném Harrynek az életemben való felbukkanásától is. Kinyílt a világ számomra mellette, annak ellenére, hogy nagyon is szürkének, én unalmasnak volt nevezhető előtte. Még mindig vannak bennem feszélyező gondolatok egy-egy esemény előtt, vagy akár csak, ha egy étterembe megyünk el vacsorázni, de mindig édesen próbál meg rám hatni, s elhitetni velem, hogy minden rendben van. Nem akarok minden alkalommal a látásomra hivatkozva, vagy arra, hogy pont nincs, néha még is sikerül kicsúszni a számon. Erről azonban Harry egyre jobban leszoktat, és meggyőz arról, hogy mennyire is hasonlóan teljesértékű vagyok, mint ő vagy bárki más. Hogy a rajongásom kissé elfogultságot idéz elő bennem iránta? Lehetséges. Sőt, biztos vagyok benne, de semmi szégyellnivalót nem látok ebben.
- Még mindig nem sikerült elkészülnöd?
Sissy hangja szinte fájóan hasítja ketté a levegőt. Mia is vakkant egyet, majd visszahajtja a fejét az ölembe.
- Meg kellene fontolni azt a bennlakásos iskolát – jegyzem meg halkan, de elég hangerővel ahhoz, hogy ő is meghallja. – Mindjárt készen vagyok, ne aggódj. Különben is, nem Martinnal kellene lenned?
- Éppen a haverjaival van – sóhajtja lemondóan, és hallom, hogy leül nagy lendülettel az ágyamra. – Valami új idióta játék megjelent, és azt próbálják. Tudni sem akarom.
- Tehát le lettél cserélve! Ne engem cseszegess emiatt.
- Unatkozom! Legalább neked hadd segítsek, Harry mindjárt itt van. És azért kissé még mérges vagyok, hogy én nem lettem meghívva!
Imádom a kishúgom, de a folytonos siránkozásai teljesen kikészítenek. Nem tudom elhinni, hogy ő ezt annyira élvezi. Lehet, hogy rossz testvérként viselkedem, de szeretném, ha visszaszállna a földre. Harryért olyan rajongás önti el mindig, hogy kissé már sajnálom szegény srácot. Tény, hogy ő felajánlotta, hogy Sissy is eljöhet a mai koncertre, itt Londonban az O2 arénába, de jobbnak láttam elutasítania a meghívást. Lehetséges, hogy önző vagyok, de szeretném, ha ő Harryben nem az énekest látná először, hanem a páromat, aki bármikor betoppanhat hozzánk.
- Tudod, hogy miért nem – állok fel. – Múltkor kiposztoltál teljesen magánjellegű képeket, az újságírók meg csak csámcsogtak rajta. Pedig tudod, hogy mennyire utálja a közösségimédiát.
- Elnézést kértem már érte. Örök életemre száműzve leszek?
- Csak amíg vissza nem térsz két lábbal a földre.
Hallom, hogy nem tetszik neki, szinte fújtat, de elengedem a fülem mellett, és szerencsére a csengő hangja is megszólal, amiért most áldást adnék a szívem szerint.
♪
Keresztezett lábamon pihen Harry hatalmas tenyere, míg én az ujjammal a bőre felületét simogatom. Nagyon izgatott vagyok, hogy az első, a turnéját megnyitó koncerten én magam is jelen lehetek, s reményeim szerinte, ha a munkám is engedi, akkor több estén is részt vehetek.
- A húgod eléggé morcosnak tűnt.
- Éppen kisebb vitába keveredtünk az érkezésed előtt – döntöm a vállának a fejemet, míg a sofőr a londoni forgalommal harcol, hangos dudálások közepette. – Szeretett volna jönni, és nem állt szándékomban gonosznak lenni vele, de meg kell értenie, hogy a párom vagy első sorban számunkra, nem pedig az énekes. Ő pedig teljesen oda van érted, illetve a zenédért. Múltkor képzeld megjelent egy csapat barátnő, hogy hátha felbukkansz te is. Rossz testvér lennék, amiért nem akarom, hogy neked rosszat kavarjon? Lehet, hogy valaki úgy gondolja, hogyha az ő testvérének lenne a kedvenc énekese a barátja, akkor tölthetnének időt együtt, akár koncertekre is elmehetne, de...
Törnek fel belőlem a szavak, szinte a levegőt is úgy kapkodom, hogy Harry már jelzésképpen megszorítja a kezemet finoman.
- Nyugi, vegyél levegőt is – puszit nyom a fejem tetejére. – Köszönöm, hogy ennyire védelmező vagy. – kihallom a vidámságot a hangjából. – Ha szeretne, még mindig utánunk jöhet. Értékelem természetesen az erőfeszítéseidet, de még kamasz. Nem úgy látja a dolgokat, ahogyan te, és ez nem biztos, hogy baj. Lehet, hogy kicsit el kell beszélgetni vele, mert tényleg nem szeretném bazárimajomnak érezni magam, főleg, ha hozzátok megyek. Megoldjuk, rendben? De most semmiképpen se legyél szomorú.
Államnál fogva az arcomat maga felé fordítja. Ajkai finoman megérintik az enyémet és már is érzem a melegséget, ami átjár, amikor közeledik hozzám. Mondhatom, hogy hozzászoktam már, ám ilyenkor eszembe jut, hogy az a rengeteg, millió lány, akiknek a nyála csöpög utána, látják őt. Ilyenkor zavarba jövök, és csak arra gondolok, hogy lehetséges, jobb helyzetben vagyok, mert még jobban eltetőzne a fejem felett a zavartságom.
- Képzeld, még nem is volt alkalmam mondani, de visszakerülök a Victoria’s Secret kifutójára – szakadok el tőle lelkesen, hogy megosszam vele az örömhírt, ami bearanyozta a napomat.
- Ez csodálatos hír. Már a fashion show-n is fellépsz?
- Igen, szeretnék, de még formába kel hoznom magam addig.
- Miről beszélsz? – böki meg incselkedően a hasamat a felsőmön keresztül. – Csodás vagy, bébi. De, azért hozzá teszem, hogy szívesen segítek.
- Reméltem, hogy lelkes jelentkező leszel.
Kisebb puszit csenek tőle, mire meg is érkezünk az arénához. Kiszáll, aztán engem is kisegít. Ujjainkat egybefonva vezet, gondolom az épület falai közé. A hideg át is fúj a nyitott kabátomon, így megkönnyebbülten sóhajtok fel, ahogy beérünk a szélvédett épületbe.
- A nyakadba akasztok egy beléptetésre jogosító kártyát, ezt ne vedd le, rendben?
- Úgy sem tudok menni sehova – mutatok rá a valóságra vidáman, de azért bólintok. – De rajtam lesz, ne aggódj.
Már így is oda és vissza fújom az albumot, elárulom, hogy kedvenc számom is van rajta. Viszont élőben hallani teljesen új. Van amikor egy unalmas vasárnapi délutánon Harry gitárt ragad és énekelgetni kezd, van, amikor újabb dalokon dolgozik én pedig csak csendben hallgatom a fülsimogató hangját. Most viszont, ahogyan a közönsége, a rajongói ovációival együtt keveredik a hangja, hogy az emberek többet szeretnének belőle, mindent felülmúl. A mellkasom dagad a büszkeségtől, hogy egy ennyire tehetséges srác, egy egész arénát mozgat meg, és ez még csak a világkörüli turnéjának az első állomása. Reménytelenül gondolkozom el azon, hogy egyszer láthatom is majd őt a színpadon, a boldog, önfeledt arcát, ahogyan incselkedően viselkedik a tömeggel, vagy csak egy kisebb mosolyt villant feléjük. A szívem sajogni kezd ennek gondolatára, s annak tudatára, hogy valószínű nem jön el az a nap soha.
A számai sorra válták egymást, a síkoltások már őrjítők, a vastapsok csak úgy visszhangot vernek a falak között. Hatalmas élmény még így is számomra. Olykor én is énekelek, a tapsot se sajnálom tőle, míg a lábaimat lógatva egy fém, rakodódobozon ülök a színpad takarásában.
♪
- Annyira szerettelek volna látni! – búgom a nyakhajlatába bújva Harrynek már az autóban. – Fergeteges hangulat volt. Bárcsak ott lehetnék minden estén. Akkora energiák voltak ott! Szívesen lementem volna tombolni a közönségbe is – elragad teljesen a hév.
- Édesem, ha rajtam múlik csak, akkor ott is leszel.
- Tudod, hogy nem így működik. És bár nagyon jól hangzik, de nem járhatom veled a világot, mint valami kis élősködő.
- Hm, a legszexibb élősködő.
- Harry!
Felnevet és a hajamba csókol, míg eltávolodik kissé.
- Megérkeztünk hozzám.
Eltávolodom tőle teljesen, aztán engem is kisegít. Mivel ismeretlen terepen járok, így óvatosan lépek előre, annak ellenére, hogy irányit. Már csak azért reménykedem, hogy az éjszaka közepén ne kelljen sehova se mennem, míg ő alszik.
- Mondanám, hogy csodás házban laksz ... – nevetek fel, hogy kicsit oldjam a saját feszültségemet.
- Butus. Még szerencse, hogy egy hotelbe hoztalak.
- Tessék? - kiáltok szinte fel a kijelentése hallatán.
- Csak viccelek.
Kihallom a hangján, hogy ő is a nevetés határán van, aminek örülök. Hallom az ajtó csukódását, s már is kettesben maradok vele egy számomra ismeretlen házban.
HURRÁ! Végre folytatod ezt a storyt is. Örülök, de még hogy😜. Nagyon tetszik a folytatás. Kezdem azt hinni, hogy belelátsz Harry fejébe 😆. Nagyon kíváncsi lennék vajon ő mit szólna a storyaidra. Én minden esetre imádom. Köszönöm. Boldog Karácsonyt kívánok neked és a családodnak ❄️☃️🎉🌲☺️
VálaszTörlés