- Oké, kitaláltam egy kis esti szórakozást – ülök le Tay mellé egy hideg itallal. Mióta eljött a rendelőből, teljesen a gondolataiba feledkezett. Amúgy is a terveim között szerepelt, hogy az egyik régen látott barátomat meglátogatom hamarosan. Nos, mivel egy városban tartózkodunk, és ennek megkoronázásaként még koncertet is ad ma, így lecsaptam az alkalomra. – Koncertre megyünk.
- Milyen koncertre? – már is izgatottság hangzik fel benne, én pedig imádom, amikor ennyire lelkes.
- Egy régi, jó barátom a városban van, és ma koncertezik. Elmegyünk meghallgatni és találkozunk vele utána.
- És miért csak most szólsz? Hány óra? Mikor indulunk?
Megfogom a derekát, mielőtt kibillen az egyensúlyából és orra esik a nagy lendületnek köszönhetően. Mosolyog, és annyira örülök, hogy boldognak látom.
- Remélem, hogy a következő koncertélményemet már látni is fogom.
- Teszünk róla, hogy így legyen – csókolom meg, de el is engedem. – Irány készülni.
A szobába megyünk. Mind a ketten lezuhanyozunk, elvégezzük a dolgainkat. Utolsó simításként pedig Miának kiteszem a vacsoráját és friss vizet, majd egy fülvakarás után indulunk is.
- És ki is ez az ismerősöd?
- Hm, nem lenne jobb, ha meglepetés lenne?
- Húzod az idegeimet – teszi keresztbe a lábát, és a combomra simítja a kezét. – Oké, akkor annyit mondj, hogy ismerem-e.
- Személyesen?
- Személyesen nem ismerek hírességeket – mormolja az orra alatt, mintha ő maga nem az lenne.
- Héj, a legnagyobb híresség, a főnyeremény szerelmed itt ül melletted – fülig ér a szám, míg Los Angeles forgalmával veszem fel a versenyt a meleg, esti időben.
- Basszus, teljesen elfelejtettem. Ma még nem is készítettem selfiet veled. Mit fogok posztolni az internet népének? – sóhajt. – Oké, most komolyan bébi, ismerem?
- Vannak számai, amiket szoktál hallgatni – adok egyszer ennyi információt.
- Hm, miért nem mesélsz nekem soha a barátaidról? – mereng el, én pedig imádom, ahogy a szájával kissé csücsörit, miközben gondolkozik. – Énekelnél tőle?
- Az túl egyszerű lenne.
- Ott volt tegnap a koncerteden?
- Olyan kérdéseket teszel fel, amik egyszerűen csalásnak minősülnek.
- Ne húzd az agyam – nyög fel és finoman rácsap a lábamra.
- Oké, legyen. Kapsz egy kis információ morzsát – átgondolom gyorsan a kedvenc számának a szövegét, és rákezdek egy sorra. – The coffee’s cold, He turned around and said „I hope you know you are beautiful, have you ever been told?” (A kávé hideg. A fiú megfordult és mondta: Remélem tudod, gyönyörű vagy, mondták már?)
- Úr isten! Niall koncertjére megyünk?
- Igen, kicsim.
Annyira boldog, és az én szívem is melegséggel van átitatva, ahogyan az ő ragyogó arcát nézem.
- El sem hiszem! Most izgatottabb vagyok, azt hiszem.
- Nyugodj meg, ugyan olyan bolond, mint én – röhögök fel, emlékezve a sok csínytevésre, amiket fiatalabb korunkban követtünk el. – Ne gondolj rá sztárként, ő csak egy régi cimborám.
- Neked, de nekem nem.
- Szeretném, ha te is így tekintetnél majd rá. Meglátod, hogy mennyire közvetlen és olyan, mint mi.
- Te magad mondtad, hogy mi magunk is hírességek vagyunk – mutat rá a valóságra. – Akkor, hogy tekintenék őrá úgy, mint valami hétköznapi ember?
- Most azt hiszem kissé zavar ez a rajongás – viccelődök. – Koncert után megyünk be hozzá, aztán elmegyünk egy helyre, ahol folytatódik az este.
- Egyre jobban hangzik.
♪
Befelé az arénába már hangos kiabálások, sikítások és énekek hangzanak. Tudom, hogy még időben vagyunk, bár az előzenekar már játszik. Szorosan fogom Taylor kezét, és figyelek arra, hogy a lépcsők se okozzanak gondok neki. A fenti vip részlegre adott Niall nekünk jegyet. Bár véleményem szerint nincs is jobb a tömegben tombolásnál, Taylornál ez jelenleg, még nem opció. Hiszen annak ellenére, hogy magam is azt tartom a legszórakoztatóbbnak, a legveszélyesebbnek is egyben. Sok az őrült rajongó.
- Harry! – kiált egy lány, aki mellett elhaladunk. Bár másik szektorban van, így nem tud hozzánk közelebb jönni, annak ellenére a hangja teljesen felhívja a körülötte levő lányok figyelmét is. Na ez az, amit nem akartam egyáltalán. Niallre való tekintettel, illetve Tay miatt sem.
- Menj oda nyugodtan – mondja Taylor, és már készül elengedni a kezemet. Annyira jószívű, és mindig a rajongókat tartja első helyen. Imádom ezért, de olykor szidom is.
Hátra pillantok a két őrre, akik velünk vannak. Azonnal közelebb lépnek, majd közrefogják Taylort, akinek a fülébe súgom, hogy egy pillanat és jövök. Aláírok pár karszalagot, készítek néhány selfiet, majd jó szórakozást kívánok a lányoknak. Sajnos nincs mindenkinek lehetőségem adni autogramot, ahogyan fotózkodni sem.
Átölelem Tay derekát és tovább vezetem, amíg el nem foglaljuk a számunkra fenntartott két széket. Leülünk, mögöttünk még mindig hangosak, így hátra intek nekik, de oda már nem megyek. Rosszfej lehetek, de ez nem rólam szól, hanem a lassan színpadra lépő Niallről és a mellettem ülő lányról, aki annyira lelkes.
Mielőtt még elfoglaltuk volna a helyünket, szereztünk vizet és kis nassolni valót. Taylortól lopok is a csokiból, amiért nem rajongok annyira, de azért incselkedem vele kissé. Olykor rácsap a kezemre, de azért szívesen ad finom falatokat. Közel ülök hozzá, hogy érezze a jelenlétem, de nem túl közel, hogy túlsok újságcikk jelenlen meg rólunk. Így is már a klinikán tett látogatásunkról szólnak a mai újságok, és hogy Taylort meg fogják operálni. Sejtelmem sincs, honnan szereztek ilyen pontos információkat, de ezen inkább nem is idegesítem magam.
- Fergetegesek ezek a srácok – kiabálja a fülemben, míg újabb mogyorós csokoládégolyót dob a szájába. – De nagyon várom Niallt.
- Izgul is, hogy a legjobb formáját hozza – blöffölök, bár valóban kicsit izgulni szokott fellépés előtt, ahogyan szerintem a többség a zenészek közül.
- Csúnya, ha azt mondom, hogy soha nem rajongtam a koncerteken az előzenekarokért? Tudom, hogy ők is megdolgoznak a sikerért, és ez nagy lépés nekik, de még nem igazán sikerült egyiküknek sem lenyűgöznie engem.
- Hát, nem mondom, hogy szép, de értem, hogy mire gondolsz. Másra váltasz jegyet, annak ellenére, hogy ők is benne vannak. És sokszor számunkra ismeretlenek lehetnek.
- Igen, igen.
Csend lesz, aztán akkora sikítás telíti el az arénát, hogy tudom, Niallnek ez hatalmas löketet ad. Taylor is felpattan, hasonlóan átszellemülve, ahogy az első akkordok felhangzanak. Még nem láttam így. Volt, hogy a saját koncertemen oda-oda pillantottam, de az akkor is teljesen más, mint így mellette ülni és átélni vele ezt az őrületet. Az pedig, hogy az egyik legjobb barátom koncertjén vagyunk, csak hab a tortán.
Az őrjöngés teljesen magával ragadja. Ő is tapsol, sikít. Felállok, még mindig úgy, hogy érezze a jelenlétemet. Főleg most, hogy hangban nem igazán tudunk kommunikálni a hatalmas hangzavarnak köszönhetően, ami csak erősödik egyre jobban, ahogy Niall fellép a színpadra, és a hangja betölti a teret.
♪
- Úr isten – ugrik a nyakamba Tay. – Nagyon köszönöm, hogy elhoztál.
- Semmiség kicsim – csókolom nyakon. Szorosan ölelem, míg körülöttünk a koncert végeztével hatalmas extázisban vannak. Akadnak olyanok, akik most akarják a figyelmemet megszerezni, de egy intésnél többet nem tudok tenni. – És legalább Niall koncertje is sold out lett.
- Annyira szemét vagy!
Felröhögök és vezetni kezdem a biztonságiak ölelésében a hátsó részre, a színfalak mögé. Ujjai szorosan fogja az enyémet, szinte már elszorítja a vérkeringést, míg a másik kezével öleli az enyémet.
- Nyugodj meg.
- Nyugodt vagyok – mondja, amolyan jelzés képpen, hogy fogjam be a számat, és nem hozzam őt kínos helyzetbe.
- Hé, Harry – Niall hangja úgy töri meg a pakoló emberek tömegét, hogy még magam is meglepődőm, annak ellenére, hogy milyen régóta ismerem. – Haver, de örülök, hogy el tudtatok jönni. Biztos te vagy Taylor, már rengeteget hallottam rólad ettől a fafejtől.
- Szia – mosolyog Tay, kissé szerényebben, mint ami, Niallel ellentétben, aki mindig közvetlenebb, barátságosabb a kelleténél. – Én is örülök a találkozásnak.
- Meglep, hogy Harry elhozott magával, nagyon rejtegetett mindenki elől.
- Valaki dolgozik és nem ér rá mindig, ellentétben veled – jegyzem meg vigyorogva, melyet Niall csak egy mosolygó felrándítással elenged.
- Nem is értem, hogy bír ki melletted ennyi időt ez a lány – sóhajt fel drámaian. – Oké, összekapom magam és jövök is. Pár perc. Addig talán Haliee is előkerül.
- Ő is itt van? – Taylor hangja már is sokkal közvetlenebbül hangzik. Tudom, hogy Halieevel már dolgozott együtt a múltban.
- Igen, valahol itt kószált a koncert közbe, nem tudott felmenni elvileg hozzátok. De biztos mindjárt előkerül.
- Hé, babe, nagyszerű volt, imádtak! – a hátunk mögül meg is jelenik az emlegetett személy. – Sziszasztok!
Két puszit nyom az arcomra, majd Taylort szorosan magához öleli. Már is a barátnőm is jobban feloldódik, így én is megnyugszom, hogy az este folytatása már gördülékenyebb lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.