Nem mondom, hogy teljesen laza vagyok, de Hailee sokat segít azon, hogy elengedjem magam. Már a második pohár italomat iszom, míg ő mesél, mesél és mesél. Már magam sem tudom, hogy milyen régen találkoztunk utoljára. Talán az utolsó Victoria’s Secret show-n, amikor még a látásom rendben volt. Utána még beszéltünk párszor, de aztán elszakadtunk egymástól, ahogyan a többi barátnőmmel is. Maxi vette át mindenki helyét, ami tudom, hogy nem szép, de sajnos ez történt.
- Hé, sziasztok! – Romee egy puszit nyom az arcomra, aztán hallom, ahogy kikér egy italt is. – Miről maradtam le?
- Csak egy kör vodkáról – jegyezi meg Hailee.
- Szia kislány – Laurents is üdvözöl, aztán gondolom, hogy hárman maradunk, mert a női csacsogás veszi át az uralmat még a hangos zene ellenére is.
Megiszom az italomat és a lányok berántanak az emberek közé. Fogalmam sincs, hogy mennyire mélyen veszünk el a rengetegben, de a lányok ott zsizsegnek körülöttem, és azzal is tisztában vagyok, hogy Harry rajtam tartja mindig a szemét.
Ezért is várom annyira, hogy végre megtörténjen az operáció. Végre elengedem magam, nem csak Harry oldalán, és annyira felszabadít még jobban ez az érzés. Már a VS after partin is jól éreztem magam, illetve tényleg nem panaszkodhatom, hiszen Harry is mindig mindent megtesz, és az ő koncertjein is fantasztikus, amit átélek. Ám várom a pillanatot, amikor teljesen a magam ura lehetek.
Telik az idő, a számok váltják egymást, és a lányokkal fergetegesen alakul az esténk. Oda hajolok az egyik lányhoz, tudomásom szerint Romeehoz.
- Ki kell mennem a mosdóba – mondom neki. – Jobbra van végig, igaz?
- Ne hülyéskedj, elkísérlek.
Megfogja a kezemet és vezetni kezd. Testem simulnak az enyémhez, szagok csapnak meg, és gyomorforgató érzés tör rám. Fellélegzem, ahogyan kiérünk az emberek öleléséből, és hamar megérzem a hűvösebb légkört, amint a mosdóba érünk. Bejutok egy fülkébe, míg közbe hallom, hogy egy fiatal lány felismeri Romeet. Furcsa egy mosdóban, de selfiet kér a lány. Elvégzem a dolgom, és kimegyek a fülkéből. Megmosom a kezeimet.
- Úr isten, Taylor! – kiált fel hasonló lelkesedéssel, mint barátnőmnél. Velem is készít egy képet, bár nagyon furcsán érzem magam. Soha nem voltam az a lány, aki ezt megértette, hiszen nem vagyok akkor híresség a véleményem szerint.
Olyan lelkes. Annyira irigylem, csodálom. Váltunk vele pár szót, aztán Romeeval visszatérünk a bárhoz, a fiúkhoz. Harry kikér nekem egy palack vizet, ami nagyon jól esik a felhevült testemnek. Harry átkarolja a derekamat, én tovább fecsegünk mind.
Két hónap. Ennyit tudhatunk magunk mögött. Harryvel rengeteg mindenen mentünk át, volt, amikor a világ különböző pontjaira hívott bennünket a munka, így nélkülöznünk kellett egymást. Ahogyan akkor is, amikor hazalátogattam, míg ő a turnén volt. Maxival is sikerült találkoznom, bár meglehetősen minimális időre szorítkozott a dolog. Az élet fontos dolgait, nagy vonalakban megbeszéltük, illetve elmondtam neki, hogy műtétre adom a fejem, hogy visszanyerjem a látásomat. Eleinte ellenezte, a kockázatok miatt, de elmondtam neki, hogy ő amúgy sem érzi át milyen az, ha az ember egy ilyen dolgot elveszít. Nyilván, ha így születtem volna, nem lenne hiányérzetem. Nehéz felfognia az embernek ezeket a dolgokat, tudom.
- Ne izgulj – vonja magára Harry a figyelmemet, s ekkor veszem észre, hogy az ujjait valószínűleg már szét roppantottam.
- Ne haragudj – mély levegőt veszek, és feljebb húzom magamon a kórházi takaró meleg anyagát.
- Min agyalsz ennyit?
- Csak a sok ellenérven, amit kaptam – rágcsálom a szám szélét. – Többek szerint kockázatos.
- Minden műtét az, kicsim. De a te döntésednek kell lennie, tudnod kell, hogy bárhogy is döntesz és melletted vagyok és támogatlak.
- Tudom, és nagyon hálás vagyok érte.
Hozzám hajol, gyengéd csókot ad, ami kicsit fellendíti a kedvemet is.
- Tudod, hogy mi jutott eszembe? – kihallom a hangján, hogy vigyorog, és előre félek, hogy milyen őrültség jár a fejében. – Mi lesz, ha látni fogsz, és kiábrándulsz belőlem?
Felnevetek.
Annyira őrült, mindig tudja, hogyan nevettessen meg.
- Hát nem is tudom – mélázok el. – Akkor majd jobbra mész én meg balra.
- Hé! – háborodik fel, mire felnevetek.
- Valószínű, hogy más fogott meg benned, mintsem a külsőd, ugyebár... Szóval semmi miatt nem kell aggódni. De amúgy is a sajtó azt mondja, hogy helyes pár vagyunk, és hasonlók, szóval nem félek. – közelebb hajolok. – Biztos vagyok abban, hogy minden rendben lesz, és alig várom, hogy a szemeidbe nézhessek.
Ajkait ismételten az enyémre nyomja, én pedig hagyom magam, belesimulok ölelő karjaiba, mielőtt visszaheverésznék az ágyamra.
- Mi lesz az első dolgod, amit tenni szeretnél, ha lekerül a kötés?
- Mindenkit látni szeretnék, szorosan megölelni. Miát megnyavarni. Végre a szemeidbe nézni és úgy mondani, hogy mennyire szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.