Ideges vagyok? Gyenge kifejezés az érzésre, ami bennem tombol. Taylor már odabenn van, elvitték előkészíteni a műtétre, én pedig csak órák leforgását követően fogom ismételten látni. Szinte az őrület határára kerülök, ahogyan bele gondolok abban, hogy bármilyen kockázat is felmerül a műtét során.
- Harry!
Felkapom a fejemet, és felállok a székről, amin eddig a bánatomat sírtam el magamban. Szinte felderülök, hogy meglátom Gemma arcát közeledni felém, s a karjaimmal körbe ölelhetem. Nem mostanában találkoztunk, szinte már nem is tudom, hogy mikor volt az utolsó alkalom. Természetesen telefonon tartottuk a kapcsolatot, mint azért első sorban mert az egyetlen testvérem, mind pedig mert Taylor menedzsereként még mindig rengeteg teendője akad. Már ha csak arra a baromra gondolunk, aki ezt okozta Taylornak.
A per elérte a célját. Eleinte igyekeztek kártérítéssel és minden ilyen baromsággal próbálkozni, de Taynak nem volt szüksége a pénzre, főleg nem attól az alaktól. A méltó büntetést akarta, hogy börtönözzék be, és gondolkodjon el, hogy mennyire is kellene más emberekkel játszania.
- Hogy vagy? – szakad el tőlem Gem.
- Nemrég tolták be. Lemegyünk egy teáért?
- Persze – karol belém. – Nyugodj meg, érzem, hogy mennyire feszült vagy.
- Jó, hogy az vagyok. Beszéljünk másról. Mikor lesz a következő tárgyalás?
- Jövőhónapban, akkor végre lezárul ez az egész őrület.
- Valószínű. Viszont van valami, amiről beszélnünk kellene – gondterheltnek látszik, ami nem éppen megnyugtató a számomra.
Veszek két teát és leülök egy asztalhoz, hogy nyugodtan megbeszéljük ezt. Feleslegesnek látom visszamenni még a kórterem elé, hiszen elhúzódik kissé a műtét. Belekortyolok türelmetlenségemben, mire sikeresen le is égetem a nyelvemet.
Bassza meg.
- Még mindig bujkál valahol Matt. Az ügyvédje pedig fedez neki, viszont a bíró elrendelte, hogy a következő kitűzött tárgyaláson meg kell jelennie, különben körözést adnak ki rá.
- Magam fogom megtalálni, és megfojtani.
- Kétlem, hogy ezt bárki is értékelné. És persze soha nem szeretnék ilyen témában védeni téged.
Beleiszok a teába, valamiféle megnyugvást keresve benne, de nem igazán lelek. Felnézek a testvéremre és aggodalmat látok a szemeiben.
- Anya is jön, Taylor szüleivel nemsokára. Egy óra múlva landol a gépük.
- Rendelek nekik egy autót – nyúlok a telefonom után.
- Már mindent elrendeztem, ne aggódj. Te csak azzal törődj, hogy nyugodj meg, mire Taylor kijön a műtőből.
- Igyekszem, de amíg ki nem kerül onnan, nem fog sikerülni. Bárhogy is legyen a vége, leszarom, csak tényleg visszakapjam.
- Mi történt veled? – vigyorog rám a gőzölgő csésze felett. Furcsállóan nézek rá, mert nem értem a kérdését. – Szerelmes vagy. Az én testvéremnek ellopták a szívét.
- Gem – zavarban érzem magam, aminek nem kellene megtörténnie, de még is így van. Elpillantok róla, annak ellenére, hogy már hány barátnőm mellett látta a reakcióimat és a dolgokat. Alá kell támasztanom, hogy valóban szerelmes idiótának érzem magamat, de cseppet sem bánom. – Tudod, azt hiszem valóban.
- Tagadni sem tudnád.
- Nem is akarom, hogy őszinte legyek. Fontos nekem ő, és mindentől meg akarom óvni, amennyire tőlem telik. De nagyon igyekszem. Túl akarok lenni már minden őrültségen, és folytatni a turnét, azt leszámítva, hogy pontosan tudom, jönni fog majd megint valami szar.
- Mennyire cuki.
- Gemma!
- Jójó! Befejeztem.
- Mi a helyzet Trevorral?
- Ő is szeretett volna jönni, de a munka miatt Londonban kellett maradni. Elvileg pár nap múlva csatlakozik.
- Meg akarom már ismerni – hajolok közelebb. – Azt hiszem, hogy útmutatást kell neki adnom, miként is kell a húgommal bánnia.
- Ne legyél bolond – nevet fel. – Ott leszünk a koncerteden New Yorkban.
- Wow, ennél romantikusabb randihelyszínt sem találhattatok volna.
Égnek emeli a szemeit és felkel. Követem, s visszasétálunk egymást csipkedve Taylor szobájához.
♪
Felpattanok, amikor Taylort hozzák vissza a szobájában. A szemei le vannak kötve, de egyértelmű, hogy még altatásban van. Ennek ellenére követem őket a szobája falai közé, és várom, hogy az orvos végre elmondja, hogy miként is ment a műtét.
Megfogom Tay kezét, amiben az infúzió is van, és finoman végigsimítok rajta. Gemma is csatlakozik hozzánk, és gyengéden mosolyog rám, elhitetve velem azt, hogy minden a legnagyobb rendben, de nem éri el a célját. Amíg az orvos nem önti szavakba a dolgokat, addig a szívem úgy kalapál, mint egy őrült.
- Mr.Styles. A műtét jól sikerült, a hölgy még altatásban van a fájdalmak miatt, így is fogjuk tartani egy ideig. Ez csupán pár nap, aztán felébresztjük, de reményeim szerint sikeresnek mondhatom a műtétet.
- Látni fog?
- Igen, minden bizonnyal igen. Sokáig a fénytől óvnia kell majd a szemeit, napszemüveggel, de minden rendben lesz.
- Köszönjük – fogom meg a doki kezét és hálálkodom.
- Ez nagyszerű hír. Köszönjük szépen doktorúr. Beszélhetnénk odakinn egy pillanatra? – Gemma már is munkaüzemmódba kerül, és kihívja az orvost.
Nem tudom pontosan, de jó pár papírt be kell szerezni, hogy a per zökkenőmentesen menjen, ne legyenek kérdések, s lezárás is teljesen a mi oldalunkon legyen. Bár nem gondolnám, hogy kellene ennél több bizonyíték, de inkább tegyük meg ezt a lépést, mintsem elbukjunk valamin.
Én Taylor mellett maradok, egy széket húzok mellé, csókot hintek kézfejére, és végre úgy érzem, hogy hatalmas kő esik le a szívemről.
Amint megérkezik anya, és Tay szülei is, váltunk pár szót. Biztosítom őket, hogy a házam tárt karokkal várja őket, és ne merjenek hotelt foglalni. Magukra hagyom őket, és elmegyek, hogy elintézzek pár nagyon fontos dolgot annak tudatában, hogy Tayloral minden a legnagyobb renden, és most pihen.
- Veled megyek – siet utánam Gemma. – Úgy se lehet benn ennyi ember.
- Jól van – dobom át a kezemet a vállán. – Mesélj, mi van otthon?
- Stressz, mi lenne? Igyekszek mindent elsimítani, hogy mire Tay magához tér, már senki zavaros tényező ne legyen.
- Hálás vagyok Gem, mindenért.
- Csak egy valamit kérek – száll be az autómba. – Ne engedd el ezt a lányt soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.