34.Fejezet♪Az angyalok városa

T A Y L O R

- Figyelj, Harry – mondom neki a hotel kanapéján elnyúlva, éppen egy előző esti koncert után, kissé még álmosan. Legalábbis a részemről. – Arra gondoltam, hogyha visszatérünk Londonba, szeretném a legjobb szemészt felkeresni, és szakvéleményt kérni.

Csend telepedik a szobára, míg Mia is csendesen pihen az ölemben, míg én a füle tövét vakargatom az egyik kezemmel. A másikban egy forró tea pihen, melybe olykor belekortyolok. Harry hallgatása kisebb félelemmel tölt el.

- Itt hagytál? – tudom, hogy nem, hiszen a lábaim az ő ölében pihennek.

- Ne haragudj, csak elgondolkoztam. Teljesen támogatlak mindenben, viszont, ha megengedsz nekem egy felvetést kicsim, akkor lenne egy ötletem.

- Igen? Micsoda?

- Pár nap múlva Los Angelesbe megyünk – közli a tényt, ami mindkettőnk naptárában benne van. Neki a koncert miatt, nekem pedig egy fotózásom lesz. – Van egy ismerősöm. Orvos. Kikérem a véleményét. Amerika sokkal előrébb jár az orvostudomány terén, és véleményem szerint ott kellene első körben végigmennünk. Természetesen több szakvéleményt is ki lehet kérni, és ahhoz mész, akihez csak szeretnél. Támogatlak, mindössze ez egy javaslat a részemről.

- Persze, ha úgy gondolod, ott is utánajárhatunk. Csak valahogy érzem, hogy addig nem nyugszom, amíg nem mondanak valamit. Muszáj tudnom.

- Ez rendben is van kicsim. Nem kell elsietni, mint mondtam, több orvoshoz is elmehetünk, és aki a legszimpatikusabb, legkecsegetetőbb, őt választod. A te döntésed teljes mértékben. Viszont Gemma írt, a tárgyalás időpontja ki van tűzve.

- Tudom, hogy rólam van szó, de nagyon nem akarok ott lenni. Ha Scott ott van, az nem elég?

- Megoldjuk, felhívom később és megbeszélek vele mindent. Ne aggódj, rendben? – szorítja meg finoman a lábamat.

Kopogás zavarja meg a pillanatot, mire Harry feláll, és Mia is érzem, hogy felemeli a fejét. Vakargatni kezdem a füle tövét, de, ahogy Shawn hangja a térbe hasít leugrik a kanapéról. Feljebb ülök, és érzem, hogy Mia visszahuppan a kanapéra mellé. 

- Üdvözlöm hölgyem, hoztam valamit neked.

- Hm, tényleg? Micsodát? – nyújtom a kezem, és érzem, hogy egy meleg papírpoharat tesz a kezembe. A számhoz emelem, de először csak megszagolom. – Matcha? 

- A kedvenc lányomnak a kedvenc itala.

- Na, finoman – szól közbe Harry és vissza ül mellém. Elveszi tőlem a poharat, és a hümmögéséből ítélve tudom, hogy megkóstolja – Remélem nem megmérgezni akarsz bennünket.

- Belőled élek, hülye lennék.

- Értékelem az őszinteséged. Nem akarok udvariatlan lenni, de minek is köszönhetjük a látogatásod?

- Ja igen, a holnapi napon már LA-ben kellene lennetek. Foglaltam jegyet, minden el van intézve. Lesz egy tárgyalásod, egy filmforgatásról.

- Tessék? Megkaptam? – Harry hangja annyira lelkes, én pedig rettentően büszke vagyok rá.

- Még a részletek kérdésesek, de én is oda megyek veletek, és leülünk megbeszéljük a szerződés minden szegmensét.

- Ez hatalmas lehetőség – ragadom meg Harry figyelmét két korty latte között.

- Nagy lépés a karrierje szempontjából, és reméljük, hogy addig minden zűr lemegy, és tényleg ez fogja csak adni a hírnevét.

Kicsit magamra veszem, de el is engedem a dolgot. Harryvel részletesen mindent átrágtunk a problémákkal kapcsolatban, így csak csendesen kortyolom az italomat, és Miát babusgatom, aki szerintem már el is aludt.

                                                                        ♫

Los Angelesbe érve a nap finoman simogat. Annyira jó érzés érezni a melegséget a bőrömön, annak ellenére, hogy lassan a mi hazánkban is beköszönt a nyár. Talán még ki is tudom jelenteni, hogy szinte égetnek a nap sugarai, és még a hajamat is fel kell kötnöm, mert kellően melegem van.

- Annyira szeretem – mondja mellőlem Harry, akinek az autója már várt bennünket a reptéren.

A kabrióval csak úgy hasít a forgalomban, és ennek köszönhetően a még összefogott hajam is olykor az arcomba csap. Mia az ölemben fekszik, pórázt szorosan fogom a biztonság kedvéért, de úgy érzem, hogy teljesen nyugodt. Mivel Harrynek van itt egy saját apartmanja, így oda megyünk hotel helyett, aminek örülök. Sokkal szabadabb, és elvileg a tágas udvarnak köszönhetően Miának sem lehet majd panasza. Aztán persze amiatt is újra elfog az aggodalom, hogy miként fogom a házban kiismerni magamat, de igyekszem nem túl párázni a dolgot. Az alsó szint használata van tervben, ami az egyik vendégszobát jelenti, de Harrynek az ötlete volt, hogy a saját hálója helyett lenn maradjunk.

- Holnap reggel megyünk az orvoshoz – vonja magára a figyelmet Harry. – Kicsit sűrű lesz a program holnap, de máshogy nem tudtam megoldani.

- Mikor lesz a megbeszélésed?

- Kora délután. Szeretnél jönni vagy inkább otthon megvártok?

- Ha haza tudsz dobni bennünket, akkor megvárunk. Kétlem, hogy rám is számítanának ott. Nem akarok zavarni.

- Én pedig arra gondoltam, hogy velem jöttök, aztán elmegyünk az arénába megnézni a helyszínt, a színpadot, mindent. Ott még van egy-két egyeztetni valóm. 

- Akkor legyen, ahogy szeretnéd.

H A R R Y

Jó újra LA-ben lenni. Mintha a második otthonom lenne, főleg, hogy itt sose kell szállódában élnem. Az pedig csak extra jó, hogy Taylor is velem van, aki már éppen ébredezve szedi össze magát, hogy az orvoshoz menjünk. Nagyon örülök, hogy egy ismerősömnek köszönhetően az egyik legjobb szemészhez sikerült ilyen hamar időpontot kapnunk. Ám elgondolkoztam azon, hogy mi lesz, ha valóban helyrejön Tay látása. Fog-e változni a dolog kettőnk között bármilyen irányba is, vagy minden marad így. Sejtelmem sincs, hogy mit is várhatok, de mindenképpen a megejtett konzultáció után ráérek aggodalmaskodni ezen.

- Indulhatunk – jelenik meg Taylor, egy laza nyári ruhát viselve.

Elköszön Miától, aki a házban marad. A teraszajtót nyitva hagyjuk neki, így az udvarra szabadon ki tud jutni, amikor csak szeretne. Viszont annyi programunk van, ahova nem vihetjük magunkkal, hogy muszáj emiatt ezt a megoldást alkalmaznunk. 

- Nyugodj meg – teszem a kezemet a combjára, ami idegességében jár, míg ujjai a ruhája anyagát gyűrik. Már félúton vagyunk az orvos magánklinikája felé, és hülyeség lenne a részemről azt állítani, hogy én magam nem izgulok, de úgy vagyok vele, hogy ennél rosszabb nem lehet. – Minden rendben lesz.

- Elkezdtem hinni, tudod? És a reménnyel bennem úgy gondolom, hogy muszáj sikerülnie – kihallok a hangjából egy mély vágyakozást. – Szeretnélek látni, Harry. Szeretném a közös pillanatainkat, a rengeteg csodás várost, amiken átutazunk, megnézni. Mindent kiélvezni. Önző vagyok, lehet, de szeretnék a szemeidbe nézni, amikor azt mondom, hogy szeretlek.

- Egyáltalán nem vagy őrült, kicsim – ragadja meg a kezemet és a tenyerembe csókol. – Én is szeretném, ha láthatnál mindent. El sem tudom képzelni, hogy ez milyen lehet számodra, hiszen te tudod, hogy milyen az, ha él a szemed világa. 

- Eddig azt hittem, hogy nemzavar, de most, hogy van remény, nagyon szeretném, hogy teljesüljön.

- Mindent megteszek, ami tőlem telik, hogy újra láss, megígérem.

- Tudom, de sajnos nem rajtad múlik – sóhajt fel lemondóan, míg én felkanyarodom a parkolóba.

Rengeteg gondolat kavarog bennem és magam sem tudom, hogy mi lenne a helyes, amit mondhatnék neki. Tegnap éjjel beszélt a szüleivel, akik támogatták, de azt is elmondták neki bölcsen, hogy ne élje bele magát, amíg egy tényleges jó szakvélemény nincs a kezében arról, hogy megmenthető. Hasonlóan gondolom, viszont a szerelmes csöpögő szívem próbálja a legeslegpozitívabban felfogni a dolgokat, és bíztatni őt. Teljes mellszélességgel állok mellette, és fogom a kezét, ami tudom, hogy jelen esetben nem sokat ér, hacsak lelkilek fel nem melengeti.