Jó pár napja túl vagyunk a shown, a nézők véleményein, és az őrült kavalkádon. Már tovább repültünk másnap a következő helyszínre, hogy Harry oda érjen időben, s ki is pihenje magát, mielőtt a színpadra lép. Már a negyedik koncerten is túl vagyunk, én pedig mindegyiket ugyan úgy élvezem, mintha először lennék ott. A színpad takarásában megbújva, egy hangszóró dobozának tetején végig hallgattam fülemet simogató mély hangját. A szívemet melengette ebben a zord időben a jelenléte, és hogy egymást támogatva megyünk előre. Nagyon értékelem, hogy igyekszik óvni, annak ellenére, hogy nem az ő felelőssége ez az egész. Mindig próbálkozik elvenni a figyelmemet, Gemmával ő tartotta a kapcsolatot, míg nekem a szüleimmel való kapcsolattartás maradt. Nagyon komolyan aggodalmukat fejezték ki, amint az angol újságok, majd a világsajtó is lehozta ezt az egész perpartvart. Aggodalmaskodnak, amit meg is tudok érteni, de igyekszem megnyugtatni őket minden alkalommal, illetve én sem mutatom, hogy mennyire ideges vagyok nap, mint nap. Pedig az agyam folyamatosan kattog, Harry igyekezetének ellenére is. Folyamatosan az jár bennem, hogy milyen ember képes ilyenre?
- Merre jársz? – Harry hangja ránt ki a gondolataim rengetegéből.
A gépen ülve már úton vagyunk vissza Londonba, és nincs is sok vissza belőle. Már későre jár, koncert után vagyunk, és nagyon sajnálom, hogy Harry fáradtan még kénytelen miattam utazni, pár nap múlva pedig a következő koncerthelyszínre.
- Túl akarok lenni ezen az egészen – ujjaim az övéivel játszanak. – De hosszú folyamat lesz.
- Holnap beszélünk az illetékessel, és már okosabbak leszünk – csókol a tenyerembe. – Nyugodj meg, és pihenj. Nem érdemes kikészíteni magad ilyenek miatt.
- Tudom.
Igyekszem lezárni hamar a témát, mert már annyira a mindennapjaink része. Nem akarom már őt sem terhelni ennél jobban, az én problémámmal. Mert lássuk be, hogy ő a múltamnak azon részén nem volt mellettem, és most tiszta szívéből, mert szeret, áll mellettem teljes mellszélességgel. Amiért borzasztóan hálás vagyok neki.
Leszállva a gép fedélzetéről, szorosan Harry mellett megyek, keze az enyémet fogja, míg oldalunkon biztonságiak. Annak ellenére, hogy nem látom a körülöttem levő emberek tömegét, lehajtom a fejemet, hiszen a fotósok olyan erővel kiabálnak nekünk, hogy számomra nagyon is zavaró. Soha nem szerettem ezt a részét a munkánknak. Tudom, sokan mondják, hogy ez együtt jár a népszerűséggel, de véleményem szerint, mi is emberek vagyunk, akiknek jogukban áll nyugalomban eljutni egyik pontból a másikba.
- Taylor, nézz ide!
Értetlenség suhan át az arcomon, de igyekszem kizárni őket, és tartani a lépést Harryvel.
- Igaz, hogy lát?
- Miért hazudik az embereknek?
- Tudjuk, hogy nem vak és Harryt is becsapja!
Ujjaim úgy szorítják Harry ujjait, hogy félek, elszorítom őket teljesen. Az emberek kiabálásai teljesen ledöbbentenek. Eddig nem találkoztam ezekkel a vádakkal, és teljesen abszurd, ahogyan ezeket hozzám vágják. Hogy is fordulhat meg bennük, hogy csak megjátszom a vakságomat? Ez nem egy olyan dolog, amivel annyira viccelődni lehetne, véleményem szerint. Nagyon is sok mindent megadnék azért, hogy visszakaphassam a szemeim világát, ám bármit azért nem. Hiszen így is tökéletlenül tökéletesnek nevezhető az életem. Boldog vagyok. Harry boldoggá teszi a pillanataim, a családom, a barátaim. Csinálhatom, amihez éret, s amit annyira szeretek. Nem is beszélve Miáról, aki annyira az életem része, mióta elvesztettem a látásomat, hogy el sem tudnám nélküle képzelni az életemet.
Harry finoman megszorítja a kezemet és az oldalához húz. Remegek, a torkomat a keserű epe égeti, míg a könnyeim igyekeznek feltörni makacs módon, de nem engedem nekik. Nem fogom ezek a piócák előtt kifejezni az érzelmeimet, mert nem érdemlik meg. Még a válaszomra sem méltóak, még ha nagyképűen is hangzik. Úgy is a saját igazukat hajtják, és magasról tettek mindig is arról, hogy kit, hogyan sértenek meg.
Fogalmam sincs, hogy miket jutunk el az autóig, de percek múltán már a bőr puhaságába süppedve, a biztonságot nyújtó autóban ülök, Harryvel az oldalamon. Magához húz, ajakait a halántékomra nyomja, és nyugtatni próbál.
- Hogy fogalmazódhatott meg bennük ilyen?
- Tudod, hogy milyenek. Nem szabad ezekkel foglalkozni, akik szeretnek téged, melletted állnak, és ez a fontos.
- De azt hiszik, hogy téged is becsaplak?
Nem szól. Némaság borul az autóra, és teljesen a szakadék szélére kerülve a mélységbe zuhanok a lelki fájdalmammal.
♫
Másnap azt hiszem, hogy a fejfájás úgy szakítja szét a fejemet, hogy nem akarok felkelni az ágyból. Harrynél töltöttük az éjszakát, bár tényleg nem sok minden történt. Forró fürdőt követett, egy csésze tea, ami sikeresen megnyugtatott kicsit, majd ágyba bújtunk, a karjaival szorosan ölelt, s nyugodtan álomba merültem, tudván, hogy a biztonságot nyújtó karjai között vagyok.
Meleg érintése ébredem. Nedvesség borítja az arcomat, én pedig igyekszem elhessegetni, ám nem sikerül. Apró vakkantás követi az egyiket a másik után. Azonnal magamhoz térek és a kezemet kinyújtva megérzem Mia puha bundáját. Teljesen hozzám bújik, én pedig hozzá.
- Hát szia nagylány – ölelem meg, ő pedig annyira szorgosan osztogatja a puszikat, hogy nevetésre késztet. – Jól van, nekem is hiányoztál nagyon!
- Csak felébresztetted, te kis bestia. Pedig megbeszéltük, hogy nem fogod – Harry hangja hasít a levegőbe, majd érzem, hogy a matrac besüpped mellettem. – Jó reggelt.
Kis csókot ad, végigsimít a hajamon.
- Hogy került ide? Annyira hiányzott!
- Apukád hozta el reggel. Este írtam neki, és megkértem, hogyha lehetséges, akkor hozza el. Tudom, hogy nagyon sok boldogságot ad egy ilyen kis szőrpamacs és erre most nagy szükséged van. Amúgy neki is hiányoztál nagyon, mondta apukád.
- Ő is nekem, borzasztóan!
Teljesen elmerülök a kiskutyám babusgatásában, amíg Harry el nem zavar készülődni. Ő addig Miával játszik, én pedig a fürdőbe vonulok. Szerencsére azt már sikerült kiismernem az ittléteim során, úgyhogy könnyedén el tudok intézni minden dolgot, amire csak szükségem van.
Az autóban már dobog a szívem, és igyekszem összeszedni a gondolataimat. Nem tudom elképzelni a szituációt. Annyira abszurd az egész, de megnyugvással tölt el, hogy Harry mellettem lesz, Gemmával együtt és még a jogászunk is velünk tart. Arról nem is szólva, hogy Mia is itt van. Fejét vakargatom, mely az ölembe van hajtva, míg Harry a forgalommal küzd. Bár nem látom, de a halk szitkozódásai és a tipikus londoni dudálások mindent elmondanak.
- Komolyan, ilyenkor nem dolgozni kellene az embereknek? – mérgelődik, bár tudom, hogy nem idegesíti fel ténylegesen magát.
- Talán vidékre kellene költöznünk – mielőtt végig gondolnám, csúszik ki a számon a kijelentés. Megdermedem.
- Igen, mindenképpen támogatom az ötletet, annak ellenére, hogy imádom Londont.
Egy másodpercbe sem telik, hogy választ adjon, nekem pedig megkönnyebbülés árad szét a testemben, hogy vagy nem vette észre a kis nyelvbotlásomat, vagy nem foglalkozott vele. Mindenképpen kissé megnyugszom, és ez egy kis újabb gondolkodást ad nekem, elterelve a gondolataimat a jelenlegi problémáinkról.
- És te mit szólsz hozzám? – érzem, hogy az ölemben pihenő Mia fejét vakarássza, és melengeti a szívemet. – Te is jobban élveznél egy nagyobb udvart, igaz?
Elmosolyodom, és elképzelem, ahogy a jövőben, messze a nyüzsgéstől egy csodás házikóban találunk otthonunkra.
♫
Kiborulok a tárgyalóteremben?
Gyenge kifejezés.
Szinte őrjöngők!
- Mi az, hogy lefizette magát a menedzserem, hogy ne operáljanak meg? – ordítok. Soha nem ordítottam még így, mint most. Felállok, Mia is morog egyet. – Komolyan ezt a mai világban lehet?
- Azt mondta Matt Morisons, hogy ön is így szeretné, ha már így alakult.
- Maga pedig elhitte, ahelyett, hogy oda jött volna hozzám és megkérdez? Mi ez? Hol élünk? Tönkretették az életemet!
- Tay, nyugodj le – Harry fogja meg a jobbomat. – Ez sehova sem vezet, csak rosszul leszel.
Ő ül mellettem, míg másik oldalamon Gemma. A teremben van még az ügyvédem, aki egyben Harry ügyvédje is. Elmondta az úr, Scott, elején, hogy próbáljuk türtőztetni magunkat, és én attól tartottam, hogy Harry lesz, aki kikel magából, ám én vagyok, aki őrült módjára ordibál.
Lerogyok a székre és iszok egy kis vizet.
- Az ügyfelem azonnali kártérítést követel. Az ügy a bíróság elé fog kerülni, és nem praktizálhat, amíg az ügy le nem zárul. Még a mai napon beadom a keresetet – tájékoztat Scott mindenkit.
- Elnézést – egy ismeretlen hang szakítja félbe az ügyvédemet. – Mr.Charles vagyok, én képviselem Mr.Morisons-t.
- Az úr miért nem vesz részt a találkozón? – Scott hangja szigorú, és igazán számonkérő.
- Az ügyfelem külföldön tartózkodik jelenleg.
- Elmenekült a patkány, mielőtt számon lehetett volna kérni – jegyezi meg mellőlem Harry.
- A jövő héten tér vissza – Mr.Charles. – Én magam elnézést kérek a késésért, de fél órája kaptam az értesítést, hogy ma meg kell itt jelennem.
- Tehát még arra sem méltatta ez a pöcs, hogy önnek szóljon.
- Kérem Mr.Styles – Scott hangja ragadja meg a figyelmet. – Folytassuk, kérem. Tehát ott tartottunk, hogy bíróságra visszük az ügyet. A hangfelvétel a tulajdonunkban van, és ezt természetesen fel is fogjuk használni, ezt felesleges lenne tagadni.
Mindenféle megfogalmazásban hangzanak el dolgok, de én annyira leültem és csak hallgatom a dolgot. Már telve érzem magam. Hányingerem van, és menekülni akarok innen. Matt ügyvédje igyekszik meggyőzni bennünket, hogy magunk között intézzük el a dolgokat. Olyan összegekkel dobálóznak itt, hogy szinte már csillagokat látok.
- Tudom, hogy ez a munkája ügyvédúr, de ha önnek lenne egy lánya, és modellnek állna, majd így elbánnának vele, ön mit tenne? – teszem fel a költői kérdést. – Biztos vagyok abban, hogy addig menne, ameddig mehetne. Nem fogom beérni pénzel. Az nem büntetés a volt menedzseremnek. Annyi van neki miattam, és a többi modellje miatt, hogy meg se kottyan neki kifizetni ezeket. És utána boldogan élhet. Tőlem hosszú időt vett el, a karrieremet.
- Ne feledjük, hogy nem ő okozta a balesetet.
- Elég – állok fel. – Nem szeretném ezt tovább hallgatni. Bíróság elé visszük az ügyet, mindenkinek meg kell fizetnie azért, amit tett. Engem vádolnak mocskos dolgokkal! Hogy megjátszom magam és hasonlók. Most távozom, és a bíróságon találkozunk, ahogy az ügyvédem is közölte.
Harry megfogja a kezemet, míg másikkal Mia pórázát fogom. Elindulunk kifelé, magunk mögött hagyva egy kis időre ezt a mocskot, amíg fel nem göngyölítik megint a bíróság színe előtt.
Mocskos világ mocskos pénzt szül. Pénzért bármit. Azt hiszem most találkozom először a storyaidban ilyesmivel. Korrupció ezen formájában. Hát egy biztos ez a rész is fantasztikus lett. Köszönöm ☺️😍🏆
VálaszTörlés