18.Fejezet♪Nyughatatlan

T A Y L O R

Már azt sem tudom, hogy hol áll a fejem. Éppen Kubában vagyunk, lassan már egy hete. Hiába gyengébb az idő, pára magassága teljesen kikészít, ahogy az itt sertepertélő húgom, és Mark sem éppen a legjobb hatást gyakorolják rám. Sissy nem meghazudtolva magát rajong mindenért, és szinte mindenhova elrángat magával, amikor én inkább csak elnyúlnék a hotelben. Lehet, hogy negatívan állok a dologhoz, de úgy sem tudom csodálni a tájat, a környezetet. Így marad a lábaimat nyaldosó víz, a helyi ízek megismerése, és a fülembe tóduló fülledt dallamok, amelyeket ritkán hallok, de akkor melegséggel áraszt el, szinte már táncra is bír.

— Tay, gyere, napozzunk már egyet, annyira helyes a medencés fiú — ül le az ágyamra Sissy, olyan hevességgel, hogy szinte felpattanok a matracról már képzeletben.

— Hidegen hagy az úszómester, Sissy! És téged is! — jelentem ki. — Anyáék úgy engedtek el velem, hogy nyugton maradsz és szót fogadsz.

— Nem vagyok egy átkozott kislány — szinte már felnyüszít. — Basszus, csak nincs kedvem a hotel falai között tespedni.

— Akkor menj, nem foglak visszatartani, talán már le ér a lábad a medencébe — szúrom oda viccelődve. 

— Ne ironizálj! Ma nincs munkád, pihenünk, holnap délután lesz egy fotózásod már csak. Ne legyél ennyire hangulatromboló, Tay! Estére is olyan jó programot szerveztem!

— Mit? Ahj, Sissy, ne csináld ezt velem, kérlek!

— Te pedig fejezd be, hogy itt kéreted magad — horkan fel. — Tudom, hogy te is vágysz egy kis kubai dallamra.

— Jó, add a tornacipőm, de így megyek! — jelentem ki, nem is gondolkozva azon, hogy esetleg fürdőruhát kellene felvennem. 

— Nekem mindegy — örömteli hangon mondja. — De estére azért kikupállak, na gyere — ragadja meg a kezemet, s belenyomja a tornacipőimet. 

Az öltözetemet minimálnak nevezhetném, hiszen meleg van, így nem igazán vittem túlzásba eddig sem, hogy több réteget rángassak magamra. Hajamat a kócos kontyban, a fejem tetején ülve hagyom, majd a cipőim a lábaimra kerülnek, s hagyom az akaratos, még is imádnivaló húgomnak, hogy levezessen a hotelhez tartozó medence partjához.

Azonnal érzem, hogy a meleg levegő, és a nap a bőrömet kezdi el simogatni, míg elkényelmesedek egy napozó ágyon. Napszemüvegemet felteszem, valahogy jobban érzem magam, ha elrejthetem lehunyt szemeimet mögötte. Sissy fecseg, magát meg nem hazudtolva. 

— Kérsz valami koktél? Oh, mondd, hogy igen! Bár, ha nem az sem gond, de én hozok valami frissítőt. Említettem már, hogy irtó cuki a pultos srác?

— Sissy, remélem tudod, hogy egyiket sem vihetjük haza — jelentem ki nevetve. 

A húgom mindig is közlékenyebb volt a férfiakkal, mint én. Amikor még a látásom megvolt, akkor is ő volt aki hamarabb egy flörtölős szituációba keveredett, velem ellentétben. Persze, a szüleink nem igazán értékelték ezt soha, hiszen fiatalabb, bár kétségem sincs afelől, hogy nálam is hasonló véleményük lett volna. Vagy apánknak van is, jelen esetben Harry irányában.

— Ne rontsd el a kedvemet — mormogja. — Inkább hozok valami hűsítőt.

— Igyekezz vissza, ha már lerángattál!

A földre lehelyezett táskám felé nyúlok, melyben nem sok minden van, de a naptej el lett süllyesztve még odafenn benne. Pár másodperc után a kezembe is akad a falakon, s elkezdem a kellemes illatú krémmel a kezem, a lábam és a hasam felszínét is lassan bekenni, hogy még véletlenül se égjek le. 

— Esetleg felajánlhatom a segítségemet a hölgynek? 

Egy mélyen búgó hang zavarja meg a cselekedeteimet. Nem hagyom abba, amit csinálok, mindössze széles mosolyra húzom a számat.

— Köszönöm, de azt hiszem, hogy tökéletesen boldogulok egyedül is.

— Több kéz segítsége mindig jól jön.

— Mindig ennyire erőszakos vagy csak szimplán figyelmen kívül hagyja, amit az ember mond? — kérdezek vissza kissé érces nyelvvel, de ez most teljesen hidegen hagy. Bizalmatlanságom az idegenekkel szemben még mindig megvan, és tudom, hogy sohasem fog elmúlni.

— Rosszul indítottam, azt hiszem — nevet fel, és ha tehetném körbepillantanék, és Sissy után mennék. 

— Sohasem kedveltem a rámenős férfiakat — jegyzem meg, annak ellenére, hogy valószínű, sejtelme sincsen, hogy én ezt pontosan miként is értem.

— Adnál egy újabb esélyt?

— Ha nemet mondok?

— Mindig csípőből ellenkező vagy? — nevet fel ismételten. — Rendben van, értettem. 

— Örülök, további szép délutánt.

Kissé bizonyára ellenséges hangvétellel beszéltem, de ez sem igazán zavar. Befejezem a naptej eloszlatását a testemen, és kényelmesen hátradőlök. Nem zavar, hogy rövidnadrág van rajtam, azt hiszem, hogy így jobban érzem magam, bár jobban örülnék, ha az emberek nem környékeznének meg. Oké, nem vagyok antisziciális, de annak a gondolata, hogy a nők bárhova elmennek egymással, már is a férfiak ott vannak. Frusztráló. Régebben volt, hogy egy-egy este beültem egy helyre barátnőimmel - akik mára már lekoptak -, és nem hagyott bennünket figyelmen kívül pár pasas. Egy bóknak is felfogható, de irritáló is. 

— Ki volt ez a cuki? — Sissy csicsergése ragad vissza a valóságba.

— Mint tudod, nem tudom alátámasztani, hogy cuki volt-e vagy sem, de mindenesetre hidegen hagyott, mert nem kapcsolatot keresni jöttem ide. 

— Ne legyél ennyire unalmas! — sóhajt fel. — Hoztam neked is egy koktélt, inkább igyál. Gyümölcsös, és semmi alkohol, ne aggódj — nyomja a kezembe a hideg poharat. — Szóval, beszélgetni még nyugodtan lehet bárkivel, nem tiltja senki és semmi.

— Sissy, dolgozni jöttem ide — mutatok rá a valóságra. — Semmi értelme, hogy itt megpróbáljanak felszedni, aztán amikor két mondat után előbukkan az igazság, hogy látássérült vagyok, lepattanjanak. Őket kímélem meg attól, hogy hülyén érezzék magukat, bár kétlem, hogy egyetlen egy ilyen pasinak is felmerülne ez az érzés.

— Tényleg nagyon unalmas vagy, de este szórakozunk. Nem érdekel, hogy mit mondasz. Elviszlek egy közli helyre, és Mark is velünk tart.

— Egyre jobbnak ígérkezik ez a nap…

♪

Egy gyorsnak nevezhető zuhanyt követően, a sminkem elkészítését, Szofia, a fodrász-sminkes lány készíti el, aki a fotózás miatt utazott velünk. Nagyon kedves, közvetlen. Könnyen dolgozunk együtt, s mondanom sem kell, már is tudja, hogy ma este egy könnyed, teljesen naturális sminket szeretnék. Eleinte ellenkeztem, úgy voltam vele, hogy meleg, és a párának köszönhetően örülök, ha az arcomról a bőr nem olvad le, de Sissy ragaszkodott ahhoz, hogy kicsípjem magam. Semmi bővebb információt nem tudtam meg az estével kapcsolatban, csak, hogy tényleg csinosnak kell lennem. Ennek ellenére a ruhámat még sem mondanám valamiféle elegánsnak. Egy derékig érő rövidnadrágot viselek, míg egy enyhe csipkés melltartót, amely egy topnak is elmehetne. 

— Ez csinos? Mást kellene választanod — mondom a húgomnak.

— Hidd el, hogy hódítani fogsz a kubai éjszakában.

A hajam is végül elkészül, amely lágy hullámokban omlik a vállaimra. Már most melegem van, de annak tudatában, hogy kényelmesebben érezzem magamat, egy farmerdzsekit is felveszek. A ruháimat és az egész koncepciót valójában Sissy találta ki, én pedig azt hiszem, hogy már teljesen belefáradtam abba, hogy ellenkezzek. 

— Oké, induljunk — csapja össze a tenyereit, én pedig hagyom, hogy parfüm felhővel árasszon el, s elkezdjen kivezetni a hotelszobánkból.

A hotel előtt egy taxiba szállunk, majd Sissy elmondja a hely nevét, ahova is tartunk. A sofőr nem kérdez tőle többet. 

— Mark nem jön velünk? — érdeklődök.

— Nem akarom, hogy ott legyen — sóhajt fel. — Tudod, hogy mennyire egy bunkó. Nincs hangulatom hozzá, egy órával későbbi időt mondtam neki az indulásra. Túléli. Ja, és másik helyet is. 

— Remélem tudod, ha ma a hatósággal fog kerestetni bennünket, kicsinállak!

— Nyugi, lazulj el, és hidd el nekem, hogy garantálom a szórakozást.

Nem tudok mást tenni, mindössze várni, hogy megérkezzünk a helyre, s hinni Sissynek, hogy valóban jól fog telni az este. Vannak bennem kétségek, ez egyértelmű szerintem, hiszen egy hangos helyen, vakon, sok idegen emberrel nem igazán tudom megtalálni a közös nevezőt, mondjuk úgy. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem férne rám a kikapcsolódás, de akkor sem tudom kiüldözni magamból az idegességet. 

♪

Ahogyan arra számítani lehetett, az idő még fülledtebb a zenétől tomboló helyiség falai között. Sissy szorosan karolva belém vezet, míg a fülembe kiabálva lelkendezik, hogy mennyire is király ez a hely — hogy az ő szavajárásával éljek.

Pár test nekem simul, valószínű, hogy a fűtött hangulatnak köszönhetően, ahogyan a társaikkal vonaglanak. A húgom kiabál nekem, de nem sokat értek a zenének köszönhetően, így csak beleegyezően bólintok. Húzni kezd, én pedig igyekszem a tempót tartani vele. Táskámat a biztonság kedvéért keresztbe teszem a felső testemen, míg hagyom, hogy Sissy megállítson egy helyen. 

— Ülj le — kiáltja a fülembe, én pedig azt teszem, amit mond.

A hajam az arcomba hull, de nem zavar, sőt örülök, hogy az emberek elől elrejthetem részben magamat. Keresztezem a lábaimat, és várom, hogy mi Sissy következő lépése, ami pár másodperc múlva meg is érkezik. A kezemben egy pohár landol.

— Ne aggódj, csak víz, én töltöttem — informál. 

Belekortyolok, és valóban hűs víz fogad, amely könnyedén gördül végig a torkomon. Lábam el kezd a zenére kissé mozogni, de nem mondom, hogy a hangulatom annyira kicsattanó lenne. A dallamok még is eljutnak hozzám. Az idegen nyelv szexin, talán már túlságosan is erotikusan kúszik a fülembe, és egy pillanatra elmerengek azon, miként is táncolnék rá. Merész a gondolat, és ez nem fog előfordulni, így meg is ingatom minimálisan a fejemet és újabb nagy kortyolok. 

— Mindjárt jövök — hajol ismételten közelebb Sissy.

— Mi? Mi van? Nem, nem hagyhatsz itt! — ragadom meg a kezét.

— Egy perc, ígérem, csak a mosdóba megyek. Maradj itt, hogy megtaláljalak.

Mintha valahova is mehetnék csak úgy …

A poharamat egy pillanatra sem teszem le, végig fogom, amíg az italom teljesen el nem fogy. A zenét igyekszem élvezni, de zavar, hogy Sissy nincs mellettem. A hajamba túrok, és reflexszerűen egyik oldalra simítom. Szívesen megszabadulnék a dzsekimtől, de jobbnak látom, ha az anyag a testemen marad, annak ellenére, hogy már is szidom a húgomat, amiért rávett erre az öltözetre.

— Csak nem unatkozol? 

Túlságosan ismerős hang hasít a levegőbe, a fülemet meleg lehelet érinti meg. 

Képzelődöm? Még is sikerült valakinek valamit az italomba kevernie? 

— Nem is üdvözölsz? — keze a lábamra kerül, ezzel jelezve, hogy már nem a hátam mögött van. Térdem a combjához ér, míg a kezemet megfogja, s már is az ismerős kéz tapintása megnyugtat, bármennyire is hihetetlen, hogy itt van.

— Mit keresel itt? 

— Amerikában volt pár megjelenésem.

— De ez Kuba — mutatok rá a dologra, hogy kissé már helyeken voltunk jártasak.

— Remek észrevétel — nevet fel. — Sissy keze van benne, de ne szúrd le nagyon, oké? 

— Harry.. — kezdenék bele.

— Táncolnál velem? Vagy inkább menjünk le a partra?

— Melegem van, ha őszinte akarok lenni, de a zene pedig vonz, és Sissyt sem szabadna itt hagynom. Már itt kellene lennie.

— A taxi, ami engem hozott, visszament vele a hotelben.

— Miért kell neki mindenbe beleavatkoznia? — sóhajtok fel, de nevetésbe torkollik az egész bosszankodásom.

— Valószínű, azért mert látja, hogy kell a kikapcsolódás neked, és mellettem kinyílsz, és szórakozol — simítja meg a kézfejemet. — Akkor mit szeretnél csinálni?

— Sétálhatnánk.

— Akkor indulás — segít le udvariasan a székről, és szorosan az oldalához vonva kezd el vezetni, remélhetőleg kifelé a szórakozóhelyről.