4.Fejezet♪Támogatás

T A Y L O R

Az ágyon elnyúlva hallgatom az egyik éjszaki, interjús műsort. Mia mellettem heverészik, bár folyamatos érintkezésben van velem. Simogatom, míg jókat nevetek az elhangzott dolgokon. Ezt a műsort régóta követem. Imádom, ahogyan a műsorvezető könyörtelenül beszól a vendégeknek, s a hazugságaikat is leleplezi könnyedén. Nem mintha annyira nagy bulvárban élnék, de ez valamiért mindig is lefoglalt, s kis időre valóban megnevetettet, ahogyan ez most sincs másképpen. Még csak most kezdődött, de a vigyort egyszerűen nem lehet lehervasztani az arcomról.

Kopogás zavarja meg a vidámságomat, mire Mia is felugrik, s egy pici vakkantást enged meg magának.

– Jól van nagylány – simogatom meg, mire visszaheverészik mellém. – Gyere!

Kiáltom el magam, hogy biztosan meghallja az ajtó másik felén levő személy.

– Csentem fagyit – Sissy vidám hangja túlharsogja a reklámot is, ahogy becsukja maga mögött az ajtót.

– Már is nem érvényes, mert a lelkesedésedet a szomszéd is tisztán hallotta.

– Jól van, a szándék a fontos – süpped be mellettem az ágy, s az ölembe helyezi a tálkát, mire Mia is mozgolódni kezd. – Kislány, az nem a tied – kezdi el csesztetni Sissy.

– Anyáék?

– Már felmentek, holnap mind a ketten korán mennek. Hogy van a kezed?

– Még rajta van a kötés, de anya, amikor lecserélte azt mondta, hogy már szép és legkésőbb, de egy hét múlva már el is hagyhatjuk, de nyomai maradnak.

– De legalább lógathattad a lábadat az ágyban most két hétig – jegyzi meg nevetve.

– Mintha enélkül nem azt csinálnám – sóhajtok, s egy nagy adag fagylaltot a számba kanalazok.

– Ugyan – teli szájjal beszél. – Hm, ki ezt a szexiség?

– Hát a folyton járó szádtól nem hallottam.

– Valami Harry – motyogja, s el tudom képzelni, ahogyan a televízió képernyőjére van tapadva.

– Hát ezzel most nagyon sokat segítettél – nevetek fel, leteszem az éjjeliszekrényre a kis tálacskát, majd a poharamat emelem fel, s pár korty vizet iszok.

– Harry Styles – motyogja Sissy. – Ismerős, de nem tudom hova rakni.

– Valószínű a boltból. Ő jár hozzánk, ő vitt be a kórházba.

– Mi van? – kiált fel, mire Mia mocorogni kezd mellettem. Ismételten simogatni kezdem, hogy megnyugodjon. – És ezt csak így közlöd?

– Mint tudod, én nem látom, szóval nem tudom megállapítani, hogy igen, ez a srác Sissy esete.

– Tudod, hogy nem így értettem – helyezkedni kezd, s a vállamra hajtja a fejét. – Ha ilyen srácok visznek kórházba, akkor én is csinálok valamit.

– Hallod te magad?

– Tudod, hogy milyen vagyok.

Elhallgat, így a tv hangját lejjebb is veszem, s fülelni kezdek. Igen, a hangja azonnal ismerőssé válik, ahogyan a szavak gördülékenyen hagyják el az ajkait. Érthetően, szépen beszél, bár olykor ő maga is belekavarodik abba, amit mond.

– Izgatott vagyok a lemez miatt, igen. Bár a fogadtatás nagyon jó volt, de még várom a visszajelzéseket. Sokat jelent, hogy sikerült kiadnom a korongot, és, hogy napok alatt mindent el is kapkodták az üzletekből – felel a műsorvezető kérdésére. Hallani lehet, hogy mennyire is büszke arra, amit elért, s hogy az izgatottsága mennyire is valódi.

– Mikor indulsz turnéra?

– Még nincs megtervezve, idén még biztosan nem. Lehetséges, hogy a nyáron, de ez a napokban fog biztossá válni.

– Meg kell hallgatnunk! Hallanom kell a hangját – Sissy felpattan mellőlem, s már csak a fiókom csapódásának hangjára leszek figyelmes. Visszahuppan mellém, de most nem fekszik el.

– Mit csinálsz?

– Használom a laptopodat és most leszedem iTunesról az albumát.

– Nem bírsz magaddal?

– Csak nem engedem meg magunknak, hogy egy ilyen jó pasinak az énekhangját ne halljuk.

Nem is felelek inkább semmit, s próbálok újra az interjúra összpontosítani. Harry válaszol még pár kérdésre, de hangja olykor kissé megremeg, vagy a szavakat nem találja néha. Mosolyt csal az arcomra, hogy ennyire még ügyetlen ebben a világban, s talán ki is jelenthetem, hogy jól is áll neki. Bár nem látom, de minden apró kis rezdülés, bizonytalan hang, nevetésbe torkolló mondat nekem ad igazat, ahogyan is, hogy a nézők tapsolnak, nevetnek, s olykor sikítanak is.

– Legalább nincs barátnője – jegyzi meg Sissy.

– Ezt meg honnan szeded? Nem beszélt erről – húzom feljebb magamon a takaró meleg anyagát.

– Internet egy csoda találmány, drága testvérem – jegyzi meg, majd egy zenének dallamai kezdik el belengeni az egész szobát. – Meg is van az album.

Tudom, hogy fülig ér a szája önelégültségében. Lejjebb veszem a televízió hangját, hogy a zenét rendesen halljuk, s ne hívjuk fel magunkra a szüleink figyelmét.

– Igazán szerelmes egy lélek lehet.

– Nekem ez a szám tetszik – ismerem be, hiszen a lassú dallam, s a lágy szöveg azonnal megszerez magának. – És a hangja sem rossz.

– Nem rossz? – nevet fel. – Bot füled van, ha ezt nem rossznak titulálod.

– Ne köss már belém – nevetek fel, s az ölembe mászó Miát magamhoz ölelem. Nyelvével megérinti a nyakamat, én pedig eltaszítom kissé magamtól a fejét. – Mindenesetre, nem volt pénzkidobás a lemeze megvétele.

– Amihez az én számlám járult hozzá.

– Hát a te géped volt a legközelebb – mondja, s egy másik zenére kapcsol. – Vedd úgy, hogy segítesz a karrierre beindításában. De azt hiszem ez nekem is kelleni fog.

– Valahogyan sejtettem.

– Legalább támogatom pár fonttal.

– Te és a jó szíved – csúszok lejjebb, hogy végre kényelmesen elfeküdjek. Mia kimászik az ölemből, s bal oldalamon kényelmesen elfoglalja a helyét. – Hány óra? – Elnyomok egy ásítást, de Sissy továbbra sem zavartatva magát lavíroz a számok között. Meglököm kissé.

– Hé, kilököd a kezemből a géped – mordul rám.

– Az enyém, pontosan. De aludni szeretnék – újabb ásítás hagyja el a számat.

– Kidobsz? – háborodik fel, de tudom, hogy ez csak rájátszás.

– Nem, felőlem maradhatsz, de fülhallgatóval szórakozz tovább – fordulok az oldalamra, s hallom, ahogyan az éjjeliszekrényemre teszi a gépet, s le is mászik az ágyamról.

– Jól van, magadra hagylak, legyél öregasszony és gubózz be – nevet fel, s az arcomra nyom egy puszit.

– Biztos vagyok abban, hogy már éjfél is elmúlt.

– Lehetséges, hogy igazad van – kuncog. – Jó éjszakát!

– Neked is!

♪

Másik oldalamra fordulok, s hallom fél füllel, hogy Mia leugrik az ágyamról. Reménykedem benne, hogy csak a játékaihoz megy, s nem a hasa szólítja, mert még semmi hangulatom elhagyni az ágyat, annak ellenére, hogy tudom, ki kell engednem az udvarra is. A takarót feljebb húzom a testemen, arcomat a párnába nyomom még jobban, s igyekszem visszaaludni csak még egy kicsikét. Melegem van, de eszemben sincs a kényelemből kilökdösni magamat.

Mia a körmeit az ajtóhoz érinti, talán kissé meg is karcolja a fát, amiért anya nagyon dühös lenne, de egyszerűen nem lehet erről a rossz szokásáról leszoktatni. Kisebb hangok is kiszöknek a száján, s már éppen erőt vennék magamon, amikor az ajtóm kivágódik. A kutyusom felnyüszít, de már csak a távolodó lépteit hallom.

– Oké, ideje felébredned – Sissy őrült módjára csapja be maga mögött az ajtót.

– Mi a bajod? – fordulok a hátamra, s a hajamba túrok, ami valószínűleg a felvállalható kinézettől messze áll.

– Mássz már ki az ágyból, az Isten szerelmére!

– Eszemben sincs, még ráérek.

– Tay, ne idegesíts fel – ragadja meg a kezemet, s húzni kezd.

– Oké, totál megzakkantál!

– Gyere!

Szinte felránt a kezemnél ismételten.

– Hova rángatsz, mi történt?

– Pszt! Bízz bennem, de maradj csendben. A fürdőbe megyünk.

– Ha ez valami ócska tréfa akar lenni, akkor ehhez nincs kedvem.

– Kérlek, bízzál bennem.

Sóhajtok, de végül rábólintok a dologra, s hagyom, hogy a fürdőszobába vezessen. Szinte belökdös már az ajtón, s most sokkal halkabban csukja be, mint előtte a szobámét.

– Most már beavatsz?

– Moss fogat, ilyenek.

– Sissy, kérlek! Mondd már el, hogy mi van.

– Oké, de ne akadj ki, rendben? – fogja meg a kezemet, én pedig a pultnak dőlök. – Jött hozzád valaki, és össze kellene kapnod magad.

– Kicsoda? Senkit nem várok – értetlenkedek.

– Ki fogsz akadni – hallom, hogy lepakol valamit a szennyes tartóra, s a földre.

– Ne húzd az agyam, kérlek. Miket pakolászol?

– Ruhát hoztam neked, meg ilyenek. Így nem mehetsz ki!

– Mi az, hogy így nem mehetek ki? – nevetek fel. – Most ébredtem, és pizsama van rajtam. Nem tudom, hogy mit várt az illető, hogy puccba vágva várom őt?

– Csak egy farmer, szürke pulcsi, és cipő, nem kisestélyi, nyugodj meg.

– Oké, ki az? Most már bökd ki!

– Harry Styles.