8.Fejezet♪Egy barátság kezdete

T A Y L O R

Megigazítom a kabátomat, míg Harry Mia nyakörvére csatlakoztatja a pórázt. Sissy túlságosan is nagy lelkesedéssel üdvözölte a fiút, és elhintette, hogy ő is szívesen sétálna, de Harry mélyen hallgatott, én pedig most a rossz testvér szerepét felvéve csak úgy tettem, mintha a kabátom felvevése mérsékelt gondot okozna. Anya persze elmondja a szokásos dolgát, én pedig már pozsgás orcával nyúlok ki, ám Harry megfogja a kezemet és a felkarjára fonja az ujjaimat. Másik kezemben Mia póráza pihen. A fiú megnyugtatja a szeretteimet, hogy nem tervez semmi emberrablással kapcsolatos dolgot, és időben vissza is fogunk térni velem az oldalán. Még csak dél magasságában jár az idő, így nem is igazán értem az aggodalmukat, de inkább csak igyekszem Harry lépteit követni.

A szél kellemesen fúl, nem túl vad, s nem túlságosan hideg, bár a kabátomat egy másodpercre sem szeretném levenni magamról. A hajam a vállaimra omlik, s Harry átveszi Miát, amikor látja, hogy az arcomba lógó tincsekkel próbálok megküzdeni. Nem igazán váltunk szót, és emiatt kellemetlennek is érzem a szituációt, de én is csupán tovább hallgatok, s Harry léptei után megyek, bízva abba, hogy nem vezet bele egy árokba, vagy éppen egy fának telibe.

– Leülünk? Itt Mia is tud szaladgálni a kedvére.

– Oké, persze – hagyom, hogy a padhoz vezessen, s a lábam megérintse a fa felületet. Leülök, de érzem Harry közelségét is. Elengedi Miát, majd a szavai mosolyt csalnak az arcomra, ahogy útnak engedi a kutyusomat.

– Minden rendben? Nagyon szótlan vagy, és párszor látszott, hogy el is gondolkoztál.

– Csak járnak a gondolataim, de minden rendben valójában.

– Köze van a két sráchoz, akik ma nálad jártak? – felteszi a kérdést, én pedig keresztbe teszem a lábaimat, s kényelmesen hátradőlök, míg az ujjam a ruhám végét piszkálja. – Ne haragudj, valójában nem tartozik rám.

– Semmi gond, Harry, tényleg. Ne gondolod túl a dolgokat, kérlek. Azt hiszem, hogy a barátságunkat próbáljuk építeni.

– Ezzel én is teljesen egyetértek, de valahogy nem érzem azt, hogy már abban a szakaszban lennénk, ahol ilyen merész kérdéseket feltehetnék.

– Felesleges, hogy mélységeket élj meg, és hülyeségekre gondolj – nevetek fel, ma talán először. – Különben is, milyen dolog történhet velem, ami a barátaimra nem tartozik?

– Taylor, mindenkinek lehetnek magánügyei, amit nem akar másnak elmondani, és én teljesen meg is értem.

– Akkor egyezzünk meg abban, hogy magamtól beszélek, te nem kérdezel. Oké?

– Rendben.

– Én modellkedtem a balesetem előtt. Még kezdő voltam, nagyon a pályám elején, de így is rengeteget utaztam, fotózásokon vettem részt, és a munkám lett a vesztem is, ha úgy vesszük.

– Mármint? A munkádnak köszönheted az állapotodat?

– Sokáig tartott a csendben maradás – vidám hangon korholom kicsit. – Igen. Éjszaka, talán már hajnal volt, amikor egy klubot elhagytam. A sofőröm, aki visszavitt a hotelbe, lehunyta pár pillanatra a szemét, és későn tért magához. Mivel én hátul ültem és aludtam is, mivel hosszú napom volt, nem sok mindent vettem észre. Konkrétan a kórházban ébredtem teljes sötétségben, megrémülve, ahol is közölték velem a hírt, hogy elvesztettem a látásom.

- Sajnálom, tényleg..

– Harry, nem a te hibád – rázom meg nemlegesen a fejem. – Ez van, de nem is ez a lényeg igazából. Matt, aki elsőként távozott, ő a menedzserem volt, illetve annak a modellcégnek az egyik feje, akinél szerződésem volt. Most azért keresett fel, mert szeretné, ha visszatérnék, mint az első látássérült modell.

– Wow – ennyi hagyja el a száját. – Ez.. hát, azt hiszem remek ajánlat. Mármint, gondolom, hogy imádtad, és élvezted a munkádat.

– Igen, éltetett és a fáradtság ellenére is, igyekeztem mindig a legjobb formámat nyújtani – sóhajtok fel.

– Elfogadod az ajánlatot?

– Fogalmam sincs. Nagyon nehéz az én helyzetemben, hiszen itt a környéken már egész jól elboldogulok, ami azért Miának is köszönhető. Az utazgatás most is jelen lenne, annak ellenére, hogy a kifutót most eszem ágában sincs elvállalni. A fotózások is különböző helyszíneken lennének, akár tengerparton is.

– Persze, itt most mindennel számolnod kell, hiszen, bár nem értek ehhez a dologhoz, de gondolom, hogy pár ember melletted lenne, és az lenne a legjobb, ha tényleg olyanok, akikben teljes mértékben megbízol.

– Igen, emiatt Sissy ragaszkodott is ahhoz, hogy velem jöjjön, de neki be kell fejeznie az iskolát. Nem csak úgy van, hogy fogja magát i velem jön. Imádom, tényleg, hatalma támasz és a legjobb barátnőm is egyben, de azt hiszem, hogy öt másodperc alatt már a napok kezdetén az agyamra menne – nevetek fel, s Harry mély nevetése is tisztán hallatszik. – Mia?

– Éppen egy bottal szalad most erre – hangjából tisztán kivehető a vidámság, s el tudom képzelni, ahogy a mosolya a szemeiig ér. – Mi a helyzet kislány?

Mia farokcsóválásának köszönhetően a farka a lábamnak ismétlődően csapódik. Elnevetem magam, s lenyúlva hamar meg is találom a puha szőrét, amelyen a kezem könnyedén siklik végig. Forgolódik, meleg nyelve pedig a kezemet érinti meg.

– Jól érzed magad, igaz? – kérdezem tőle, s felugrik két mancsával az ölembe. Érzem, hogy a harisnyámba a körme beleakad, és végig is szakad az anyag, mire a folt felé irányítom a kezemet, de egyáltalán nem vagyok rá mérges. – Rossz vagy!

– Már nincs itt – mondja Harry, és megérzem az ujját a harisnyám szakadásánál. – Hát, elég szép munkát végzett – jegyzi meg, s némi pimaszságot vélek felfedezni a mélyen búgó hangjában. Rácsapok a kezére. – Áucs.

– Ne nyúlj tiltott területekre! – jelentem ki, de a mosolyomat nem tudom elrejteni előle.

– A térdednél és nem a szoknyád alatt járt a kezem – motyogja a mondat végét halkan.

Érzem, hogy pír szökik az arcomra a kijelentése hallatán. Bólintok, a hajam az arcomba omlik, a számat belülről a fogaimmal kezdem el kínozni. Hogyan is jutottunk ide a meghitt, szomorkás beszélgetéstől, a kényelmetlen flörtölésig?

– Ne haragudj – szólal meg ismételten, én pedig nemlegesen megingatom a fejemet.

– Semmi baj, tényleg.

– Szóval, mikor dől el, hogy visszamész-e és folytatod a karriered?

Felsóhajtok, a hajamba túrok, így az arcomból el is tűnnek a zavaró tincsek.

– Sejtelmem sincs, de mielőbb át kellene olvasnom a szerződést. Vagyis, olvastatnom valakivel, aztán hívni Mattet, hogy mégis hogyan döntöttem.

– Ha gondolod, én ráérek.

– Nem kérhetek tőled szívességeket, Harry.

– Nem kérted, én ajánlottam fel – mutat rá a dologra. – Tényleg bármikor szívesen segítek neked. Ne érezd kellemetlenül magad emiatt. Az embernek azért vannak a barátai, hogy segítsenek, nem igaz?

– De, igazad van, el kell ismernem sajnos.

– Sajnos? Hé, mi az, hogy sajnos? – nevet fel vidáman és hirtelen a vállaimnál fogva magához von. A nevetésem abba marad, majd amikor ajkai a fejem búbját érintik, és a férfias, kellemes illata még jobban az orromba kúszik, elmosolyodom, az izmaim ellazulnak, s teljesen a mellkasának dőlök. A körülöttünk levő hűvös légkör eltűnik, s melegség veszi át a helyét.

♪

Kényelmesen nyúlok el a kanapén. Nagyjából fél órája értünk vissza Harryvel és Miával, anyáék már nem voltak itthon, így a kettesben, illetve hármasban töltött időnk még jobban kinyúlik. Közös erővel készítettünk két bögre forró kakaót, míg Mia friss vizet és pár jutalomfalatot habzsolt be eközben.

– Szóval, akkor ez lenne az? Itt volt az asztalon a neveddel ellátva – mondja Harry, ahogy leül mellém.

– Igen, gondolom – szorongatom a kezeim között a kakaómat, immáron egy melegítőt is magamra kaptam, hogy a szoknyába ne érezzem magam kényelmetlenül. Mia feje szokás szerint a lábamon pihen, Harry lába pedig az enyémet érinti, ahogyan teljesen elkényelmesedik.

Hallom, ahogy az italába kortyol, s érzem, hogy előre hajol, majd a bögréje az asztal üvegéhez ér. Visszahelyezkedik, és fellapozza a papírokat. Szám ismételten a forró bögréhez ér, majd kortyolok az italból, amíg Harry olvasni kezdi a sorokat. Érhetően artikulálja a szavakat, de már az elején, az első pár mondatot követően elmosolyodom.

– Harry, nyugodtan, a rendes tempódba olvasd, ha valami nem világos, szólok, de pár ilyennel volt már dolgom, szóval ne fogd vissza magam – lököm meg kicsit a vállát amolyan bátorításképpen.

– Rendben – mondja, és folytatja onnan, ahol abbahagyta a száraz szöveg olvasását.

Hangja szinte simogatja a fülemet, mély búgása melegséggel áraszt el. Fejemet a kanapé hátára vetem, és csak hallgatom, talán nem is igazán fogom fel a szavai értelmét, s meg is jegyzem, hogy Sissyvel is olvastassam fel a biztonság kedvéért. Megnyugtat a hangjának mélysége, s nagyon sajnálom, hogy az ajkainak látványa nem tárul elém.

– Hát ennyi lenne – mondja, én pedig a már kihűlt italomba iszok.

– Köszönöm – húzom mosolyra a számat. – Még mindig nem tudom eldönteni, hogy mit is kellene választanom.

– Élvezted minden pillanatát annak, ami körülötted volt?

– Igen, azt hiszem, ezt ki lehet jelenteni.

– Akkor ne félj belekezdeni, vagy folytatni. Nézőpont kérdése. Engem pedig az éjszaka közepén is felhívhatsz, és elsírhatod a bánatodat – ma már másodszorra von közelebb magához és csókol halántékon. Ígérete, a szavai boldogsággal töltenek el, hogy rövid ismeretségünk ellenére is ennyire közvetlen, és kiáll mellettem, s segítségemre van bármelyik szürke pillanatban, hogy megszínezze azt.