1.Fejezet♪Ez vagyok én

H A R R Y

A pultnak dőlve állok egy bokszerben a még homályban úszó konyhámban, s várom, hogy a kávém lefőljön. Kissé a hosszú hajamba túrok, álmosan pislogok, s próbálom rávenni magam, hogy teljesen magamhoz térjek. Ez nehéznek tűnik a hosszabb éjszakámat követően, de ma muszáj dolgoznom, s a nővéremmel is össze kell futnom, aki nemrégiben költözött Londonba.

Előveszem a csészémet, melybe kevés cukrot teszek, s a koffeintartalmú itallal fel is töltöm. A gőzölgő csészével a kezemben megyek át a nappaliba, ahol a kanapéra rogyok, lábaimat az asztalon keresztezem, s a távkapcsolóval megkeresem a reggeli híreket. Ez már mindennapossá vált a korán kelésem mellett. Ilyenkor még van pár perc nyugalmam, s tényleg megtudom a legfontosabb dolgokat, amelyek a világban történnek.

A csengő hangja elnyomja a tévében levő férfit, aki komolyan beszél egy témáról. Sóhajtva állok fel a kényelmes, fekete, bőrkanapéról, s a kávémba szürcsölve megyek a bejárat felé. A kulcsot elfordítom a zárban, és a hideg már is megcsapja az alig takarta testemet. Hátat is fordítok a bejáratnak, amint konstatálom, hogy a hajcsárom érkezett meg.

– Végre, nem nekem kell ébresztenem – lép beljebb Shawn, miközben lerúgja a csizmáit.

– Ne csesztess már korán – mormogom, s visszadöglök a kanapéra. – Ilyenkor még minden normális ember alszik.

– Inkább dolgoznak – megy be a konyhába, hogy kávét töltsön magának.

– Te pedig a kávémat iszod.

– Ne legyél skót! – jön vissza és leül a fotelbe.

– Nem vagyok az, csak fogy – nevetek fel. – Hova kell ma mennem?

– Egy rádió interjúd lesz, és egy lánnyal találkozol, aki a ruhatáradat fogja gatyába rázni. Ideje a nyamvadt ingeidet lecserélni valami kevésbé polgárpukkasztóbbra.

– Hé, ne fikázd, azok többe kerülnek még a napi bérednél is!

– Ebből is látszik, hogy feljebb kellene emelned a fizetésem – bólint rá, s lehúzza a kávéja maradékát. – Indulj, kapd össze magad!

– Vagy inkább ki kellene, hogy rúgjalak – jegyzem meg, s az asztalra teszem a már üres csészémet.

– Igyekezz!

Kiált utánam, amint a lábam az első lépcsőfokot érinti. Még mindig nem hiszem el, hogy ő dirigál nekem. Korán reggel beront a házamba és már is osztja az észt. Még jó, hogy én keresem kettőnk közül a pénzt. Jó haver, félre ne értsetek, a kezdetleges karrieremben támogat, és mindent megszervez, ami nekem mocskosul nem menne, de ilyenkor annyira kicseszettül az agyamra megy!

A házam igazán minimálisnak mondható. London külső részén fekszik, északon. Az alsó szinten egy mosdó, nappali és egy konyha található, míg az emeleten mindössze a szobám és egy hasonlóan nagy fürdő kapott helyet. A lépcsőn felérve éppen ezért nem is fogadja az embert akkor folyosó. Pár lépéssel át lehet szelni, s az egyetlen ajtón betérni.

Nem rendelkezik vendégszobával a ház, de nincs is szükségem rá. Ellenben, egy elég nagy, csodás kert nyúlik hátra, míg elől kőkerítés védi, kapukkal együtt. Néha édesanyám meglátogat, de ő nem igazán rajong a város zajáért, így inkább amikor tehetem, én utazok el hozzá.

Soha nem vágytam egy kastélyra, annak ellenére, hogy már talán megengedhetném magamnak, teljesen meg vagyok elégedve a házammal. Talán a későbbiekben, amikor már benő a fejem lágya, s találok egy lányt magam mellé, akivel a család alapítás is felmerül, akkor majd lecserélem. Édesanyám mondta, hogy soha ne felejtsem el honnan is jöttem. Igyekszem tartani magam ehhez. Még messze állok a világhírtől, bár az interneten a videóim statisztikája nagyon is jól néz ki, attól még Angliát nem hagytam el, ha éppen egy megjelenésről beszélünk.

Magam után becsapom a kelleténél kissé hangosabban az ajtót, de nem töröm magam magyarázkodáson. A bokszeremből kilépek, s a szennyes mellé rúgom a pamut anyagot. Beállok a zuhany alá, hogy gyorsan rendbe kapjam magamat, s tényleg felébredjek teljesen. Ma, Shawnt ismerve, fárasztó, hosszú napom lesz, és már előre elfáradok ezeknek a gondolatára. Nincs kedvem ma az egészhez. Amikor felébredtem, remekül elterveztem, hogy elmegyek az utca végén található parkba futni. Oké, tovább nem gondoltam a napomat, de a futás valóban jól esett volna. Amíg az idő normálisnak nevezhető, szeretem kihasználni, s nem a konditerem falai között

A hajam is vizes lesz, de nem foglalkozok a fejem tetején ülő kusza tincsekkel, mindössze áttörlöm egy törülközővel az egészet, amellyel elérem, hogy még őrültebben álljanak. Csípőm köré tekerem a már nedves anyagot, s a csap elé állok, ahol a fogaimat kezdem el megmosni. Én mindig reggeli utánra hagyom ezt, vagy legalábbis a kávé elfogyasztása utánra, hiszen ki az, aki az eltorzult ízeket kedveli? Hát én biztosan nem.

Tetovált karjaimat egy fekete ingbe bújtatom, és az elmaradhatatlan fekete nadrágomat veszem fel hozzá. Azt hiszem, hogy az öltözködésemen látszik meg igazán, hogy sikeres vagyok. Van egy márka, amihez nagyon ragaszkodok, s emiatt az interneten is már több vicces képet láttam magamról. Bár sokan kritizálják az értelmetlen, furcsa mintákkal rendelkező ruháimat, vagy éppen a csizmáimat, de sohasem érdekelt mások véleménye ennyire. Az, hogy mit is viselek, senki nem szabhatja meg, ezért sem értem, hogy Shawn mi a francnak erőlködik még itt mindenféle emberrel. Senkinek nem engedem, hogy a gardróbomat átrendezze!

Oké, lehet kezdek kissé túlzásba esni és nőiesen gondolkodni, annak ellenére, hogy ők a kiismerhetetlentől rohadt távol állnak. Megrázom a fejemet, a hajamba szántok az ujjaimmal. A tincsek már csak enyhén nedvesek, de egy sapkát a fejemre húzok a kinti, késő őszi idő miatt.

Leszaladok a lépcsőn, mire Shawn a kanapémon tespedésből felpattan.

– Komolyan, rosszabb vagy, mint Stella!

– A barátnődnél nincs rosszabb – röhögve veszem fel a barna csizmáimat. – Szerintem nincs olyan ember a világon, aki a saját megjelenéséről több mint két órát késik.

– Késett a gépe!

– Persze – bólintok és bezárom a házamat. – Taxival jöttél?

– Igen – néz fel rám a telefonjáról.

Elindulok a garázs irányába. Nem is értem, hogy miért kérdeztem meg, hiszen köztudott, hogy az Addison Lee társaság belőle él.

♪

Bokám a térdemen pihen, míg én csak az orrnyergemet fogom az ujjaim közé. Fogalmam sincs, hogy a csaj már mióta koptatja a száját, de annyira száraz az egész. Olyan ruhákat, szetteket mutogat itt nekem, amiket az életben fel nem vennék. Próbálja itt a laza srác megjelenését hozni, amikor a stílus kibaszott messze áll tőlem.

– Ez a jövőheti rádiómegjelenésre jó lenne – mutat az asztalra kiterített ruhákra.

– Oké, Shawn, mondd, hogy ez az egész egy szívatás, és mehetek valami értelmesebb dolgot csinálni – nézek a menedzseremre, aki karba font kezekkel áll Cassie mellett.

– Mi a bajod? Ezek a mai trendek megfelelőek.

– Az, hogy – állok fel. – Ez vagyok én. Nem véletlen hordok ilyen ruhákat. A színpadon is, ha nem tűnt volna fel, ingben, pólóban, nem pedig ilyenekben vagyok. Én nem ebben a stílusban mozgok.

– Harry, minden előadó attól marad érdekes, hogy változik – Cassie néz végig rajtam, az elmúlt órában már nagyjából századszorra.

– Lehetséges, de én nem a kinézetemmel, hanem a dalaimmal akarom a rajongóimat megtartani. Kit érdekel, hogy mit viselek? Nem azért jönnek el egy koncertemre, hogy a cipőm mintázatát figyeljék.

– Te is tudod, hogy mindig megjegyzik mi is van rajtad – világít rá a valóságra Shawn.

– Komolyan azon kattogunk még órákig, hogy ti mit akartok rám adni, én meg próbállak lebeszélni benneteket? A francba, lekéstem a találkozót a nővéremmel, mert ilyen felesleges dolgokra kell eljönnöm.

Hátat fordítok a lánynak, és a menedzseremnek is. Nem érdekel a sok baromság, amit összehordanak. Valószínű, hogy Gemma ki fog nyírni a késésem miatt, így fel is kapom a telefonomat. Pár csengést követően fogadja is a hívásomat.

– A szupersztár öcsém megtisztel egy hívással?

Tudom, hogy sajnos már megszokta ezt, és az arcán mosoly van.

– Ne haragudj, mindent megmagyarázok, úgy negyed óra, húsz perc maximum, és ott vagyok.

– Számolom a perceid!

Nevetve bontom a vonalat és nyújtom meg a lépteimet. Shawn hangját hallom magam mögött, de csupán kilököm az üvegezett ajtót.

– Megvesztél? Tudod, hogy milyen neve van a divatszakmában Cassienek? Alig tudtam időpontot kérni, de pedig így faképnél hagyod.

– Teszek magasról arra, hogy milyen hírneve van – röhögök fel. – Nem fogok senki kedvéért stílust váltani. Jobb, ha ennek a gondolatát te is megszokod, mert kirúghatlak egy pillanat alatt.

– Annyira önfejű vagy!

– Egy éve vagyok benne ebben az őrületben, az első albumon a következő hónapban jön ki, imádnak a rajongóim. Kell ennél több? Én nem vágyom arra, hogy mások irányítsák az életemet. Igen, te karoltál fel, nem vagyok egy kibaszott hálátlan, de még neked sem fogom elnézni, hogyan akarsz egy sablont kreálni belőlem. Harry Styles vagyok, olyan, amilyen. Akinek nem tetszik, az menjen tovább.

Beülök a kocsimba, de azonnal ki is szállok, amint meglátom a szélvédőre akasztott kis csomagot. Komolyan, nem is én lennék – mormogom magamban. Lerántom a fecnit, s hanyagul a kesztyűtartóba dobom. Majd később foglalkozok vele.

– Rendben, szervezem a dolgaidat, de semmi mást nem vállalok.

– Végre – sóhajtok fel. – De most megyek, Gem vár, és téged herél ki, ha még többet kések.

– Üzenem neki, hogy térítsen észhez – vereget vállon.

Becsapom az ajtót, bekötöm a biztonsági övemet, és már ki is állok a parkolóból, ahol elvileg nem lehetett volna megállni. Nem az első, de tudom, hogy nem is az utolsó alkalom, hogy egy bírságot kapok.

Pár perc késéssel ugyan, de végre leparkolok az étterem előtt, ahol a nővérem vár még rám, a reményeim szerint. Most a parkolóban állok meg, tényleg, és egy gyors jegyet is váltok, mielőtt berohanok az épületbe. A szőke haját már a távolról is kiszúrom, így céltudatosan indulok az asztal felé.

– Ne haragudj – szabadkozok azonnal. Mindenkinél jobban ismer, így tudja, hogy nem a saját hibámnak köszönhetően késtem le az időpontot.

– Ugyan, tudod, hogy az egész napom üres ilyenkor, mert sose tudni, hogy mikor érsz ide – nevetve áll fel, s szorosan megölel.

– Nagyon humoros – ülünk le. – Shawn elrángatott egy csajhoz, és olyan ruhákat mutogattak. Komolyan nem értem, hogy mit akarnak alakítani rajtam.

– Gondolom nem hagytad magad.

– Tudod, hogy senkinek sem engedem, hogy beleszóljon ilyen téren az életembe. De mi a helyzet veled? Anyáék?

- Anyáék meg vannak, valószínű, hogy a hétvégén lejönnek. Azt mondja, hogy nem ér el, és aggódik miattad.

– Igen, láttam, hogy hívott, csak későn vettem észre, akkor pedig nem akartam már felébreszteni. Most pedig nem igazán volt még időm, de hazamegyek és felhívom.

– Megnyugtattam, de azért mindenképpen hívd majd – mosolyog rám kedvesen és a limonádéjába kortyol. – Velem ugyan az. Melózok, meg van pár megkeresésem különböző eseményekre. Aztán pár napra elutazunk Andrewal.

– Nővérem és a romantikus utazások? – röhögök fel, s megköszönöm közben a lánynak, hogy hozott nekem egy vizet.

– Oh, fogd be Haz! Eljön az idő, amikor te is mindenhova elmész majd egy lánnyal, és inni fogja a szavaidat.

– Tehát iszod Andrew szavait.

– Ahh – dob meg pár mogyoróval. – Javíthatatlan vagy!

Nem is mi lennénk, de komolyan. Nevetünk és mindenféle hülyeségről beszélgetünk. Persze feljön az is, hogy mikor hol is lesz megjelenésem, s milyen promója lesz a lemezemnek, ami a következő hónapban lát napvilágot.