14.Fejezet♪Ajándék a Télapónak

T A Y L O R

A taxiban ülve az izgalom kezdi el uralni a testemet. Sissy velem tart, így ő a megadott címet mondja a sofőrnek, míg a szája be nem áll, hogy mennyire is izgatott. Harry felajánlotta, hogy eljön, de én nem éltem inkább ezzel a lehetőséggel, sőt azonnal visszautasítottam. Az irodában történő eseménysorozat óta nem beszéltünk, de a liftben éreztem rajta tökéletesen, hogy nagyon is bántja a dolog. Hiába, késő bánat. Persze, nem lett volna kötelessége teljes mellszélességgel kiállnia mellettem, de valamit még is vártam volna tőle naivan. Már megforudult a fejemben az is, hogy túlreagálom az egészet, aztán gondolkoztam rajta még, és megint máshogyan sikerült látnom a dolgot. Össze vissza kavarognak a gondolataim.

Gyűrűim egyikével kezdek el játszani, kissé talán túlságosan is türelmetlenül. Várom már, hogy ott legyünk, letudjuk az egészet, és búcsút intsek, de valahol mélyen azt kívánom, hogy egy forgalmas útszakaszon ragadjunk be, bár ez is csak egy ócska átmeneti megoldás lenne.

– Istenem olyan izgatott vagyok! – ujjong fel mellőlem a húgom. – Te is, igaz? Hát persze, látom rajtad. Bár te a csendesen, magadba roskadó vagy aki nem mutatja ki az érzelmeit. De ez nem is baj, sokszor nem is kell, és azt hiszem, hogy eléggé izgulok helyetted is.. és..

– Veszel levegőt is? – szólok közbe.

– Egy klipforgatásra megyünk, a napjaink legnagyobb sztárjának a klipjének a forgatására, és..

– Nem kell ötször minden szót megismételned, és ő is csak egy ember, Sissy.

– Egy mocskocsul szexi két lábon járó isteni lény, akinek a hangja hallatán megborzongok, és azok az enyhén göndör fürtök...

– Sissy, állítsd le magad – sziszegek rá, s gondolom, hogy a sofőr már őrültnek gondolja a húgomat, aki szinte egy orgazmus kezdeti fázisába sodorta saját magát csak a gondolatai segítségével. – Jobb lett volna, ha Maxi kisér el.

– Hiányzik az izgalom az életedből? A féltékenységi jeleneteket mondjuk én is megnézném. Biztosan cuki lehet a kis göndörke, ahogyan a meleg barátodra gyilkos szemekkel néz. Istenem, annyira sajnálom ilyenkor, hogy...

– Istenem, miért tanultál meg beszélni?! – nyögök fel szinte már fohászkodva.

– Na! Ne legyél ellenséges, mert éppen csak kedves próbálok lenni, és a lelkesedésedet magasabbra tornászni. Látom, hogy el vagy kenődve, és erre senkinek semmi szüksége. Legalábbis szerintem.

– Nem vagyok szomorú, csak már most kínosnak érzem a találkozás gondolatát is Harryvel, és az is lesz.

– Akkor lesz kínos, ha ágyjelenetetek lesz – böki ki, mire felé kapom a fejemet annak ellenére, hogy nem látom. – Bármi megeshet na!

– Nem pornófilmre szerződtem!

– Tay! – nevet fel. – Bár biztosan működne közöttetek a dolog, kézzelfogható a kémia...

– Azt hiszem eleget beszéltél egy egész évre előre.

– Ne oszlasd el a lelkesedésemet.

– Remélem, hogy nem engednek be téged a forgatás helyszínére, vagy az öltözőbe záratlak – sóhajtok fel.

– Sajnálom, hogy kiskoromban, nem adtalak oda a Télapónak!

Felnevetek a kijelentése hallatán, ahogyan az emlékképek felrémlenek bennem, s kényelmesen elhelyezkedve várom, hogy végre a megadott címre érjünk, míg a csendet kiélvezem.

♪

A sminkben ülök. A fekete fehérneműszettet megkaptam már, és ahogyan az anyagokat megéreztem magamon, már is megnyugodtam, hogy kellően takarva vagyok. A fehér ing még várat magára, most egy puha köntösben ülök, míg a sminkes az utolsó simításokat végzi rajtam. A hajamat az elmondások alapján lágyan, hullámosra csinálták, enyhe kócos hatással, míg a sminkem teljesen natúr lesz.

– Csodás vagy – egy mélyen búgó hang csapja meg a fülemet, és ösztönösen húzom összébb magamon a köntös meleg anyagát.

– Hát nem igazán tudok ehhez mit hozzászólni.

– Csak egy apró mosoly is elég.

– Kész vagy – mondja Stella, aki a hajamat és a sminkemet készítette el. – Tényleg az vagy – erősíti meg Harryt. – És egy kávé is rám férne.

Mire megszólalhatnék, hallom, hogy az ajtó becsukódik. A légkör pillanatok alatt fagyossá válik, és egyáltalán nem érzem magam komfortosan. Harry kellemes, férfias illata az orromba kúszik, és ösztönösen hajtom lefelé a fejemet, mintha csak a tekintetét próbálnám kerülni. Az ölemben pihenő kezemet megfogja, mire megijedek a váratlan érintésének köszönhetően. Ujja lassan cirógatni kezdi a kézfejemet, és ezzel eléri, hogy kissé megnyugodjak.

– Átülünk a kanapéra? Talán kényelmesebb lenne.

– Lassan kezdődik a forgatás, nem?

– Nélkülünk semmi sem fog kezdődni – halkan beszél, de a szavai tökéletesen elérnek hozzám, és a meleg lehelete megborzongat. – Marie, ne legyél ennyire hideg.

A középső nevem hallatán felkapom a fejem, és össze is ütközök vele.

– Basszus, ne haragudj!

– Semmi baj – hallom a jókedvet a hangján. A keze még mindig a kezemen jár fel, s le, a szívem pedig felveszi vele az ütemet. Közelségét tökéletesen érzem, s kicsi megmozdítva a fejem a mellkasába ütközik, mire szabad kezével a hajamba túr, ezzel talán még kócosabbá téve azt. – Sajnálom, rendben? Őszintén sajnálom, hogy nem álltam ki melletted. Igazságtalan volt, belátom, sőt, már akkor is tudtam, de a barátod jelenléte valamiért elvette az eszemet.

– Maxi? – nevetek fel, és érzem, ahogyan mélyen felsóhajt. – A legjobb barátom, nem tagadom, és szerintem ez neked is egyértelművé vált már.

– Túlságosan is – vallja be.

Ujjai a tarkómon játszanak, és érzem, hogy pír árasztja el az arcomat, amiért konstatálom, hogy szinte ölel engem a székben ülve, és érzéki, lágy érintésekkel áraszt el.

– Miért? Ugyan már, Stella! – Sissy visító hangja hallatszik be, mire fájdalmas nyögés szakad fel belőlem.

– Mindig ilyen hangos? – nevet fel Harry, és a mellkasa rezdülése engem is átjár.

– Sajnos.

– Eltűnt a szexi... – vágódik ki az ajtó, de Sissy be is fejezi, amit elkezdett, és nincs kétségem afelől, hogy Harryről volt szó. – Elnézést – köszörüli meg a torkát. – Nem tudtam, hogy itt vagy – valószínű, hogy itt Harryre utal.

– Volt némi megbeszélnivalónk.

– Oké.. Hm, Shawn üzeni, hogy kezdhetitek a forgatást, ha készen vagytok.

– Rendben, akkor odakinn találkozunk – nyom egy puszit a hajamba Harry, majd elenged. Az ajtó csukódását, a belőlem felszakadó mélyről jövő sóhaj kíséri. Izmaim elernyednek, s kényelmesen hátradőlök.

– Szóval egészen jól megbeszéltétek ezek szerint a dolgokat – nem kell látnom ahhoz, hogy tudjam, vigyora a húgomnak olyan széles, hogy sokan megirigyelnék.

– Add oda inkább az inget, kérlek – állok fel, s megszabadulok a köntöstől, melyet Sissy el is vesz, s a kezembe adja a vékonyka anyagot.

– Megbeszéltétek?

– Mondhatjuk – gombolok be pár gombot, s nagyon remélem, hogy nem félre. – Így jó?

– Várj – ujjai kigombolnak párat. – Tökéletes. De az jó, akkor haladunk tovább?

– Miről beszélsz?

– Randi, nem tudom, ilyenek.

– Sissy, barátok vagyunk, és jelenleg munkatársak.

– Munkatársak? A barátokat még elfogadom, jelen esetre, de a munkatársak, jó hogy nem azt mondod, hogy 'igen, valahol már összefutottunk’.

– Nem mondok olyat, ami nincs. És itt barátságnál nincs több, különben is kétlem, hogy egy vak barátnőt szeretne, aki idegen helyen még a mosdóba sem tud egyedül elmenni.

– Istenem, ne akadj már fel ilyeneken! Oda van érted, basszus. Ha nem így lenne, már akkor elmenekült volna, amikor megtudta, hogy vak vagy!

– Teljesen mindegy, kezdjük el ezt.