9.Fejezet♪Túl sok sajnálat

T A Y L O R

– Tay, ébresztő – szorítja meg finoman a kezemet egy kicsi kéz. Mocorogni kezdek, és a kedvem már most nem annyira kicsattanó annak köszönhetően, hogy érzem, idő előtt sikeresen felébresztettek. – Hoztam neked teát, ülj fel.

– Sissy, mit szeretnél megint? – még mindig nem mozdulok meg, Mia is jobban hozzám bújik, én pedig reménykedem abban, hogy egy picikét még aludhatok.

– Tudod, hogy megbeszéltük este, amikor Harry itt vacsorázott, hogy ma mentek korán edzeni valahova.

Homlokomon ráncok keletkeznek. Emlékszem, hogy Harry valóban sokáig maradt, és el is késett valahonnan, anyám vacsorameghívásának köszönhetően, de semmi közös edzésről nem esett szó. Legalábbis nem igazán rémlik. Felmerült, hogy el kellene kezdenem, mielőtt fotózásra adom a fejem, de nem érkezett Harry felől olyan felajánlás, hogy velem tartana.

– Megint mit szerveztél le a hátam mögött? – fordulok végül a hátamra, és feljebb ülök, míg megfogja a kezemet és a csésze füléhez vezeti.

– Már langyos, úgyhogy nyugodtan ihatod.

– Ne terelj – kortyolok bele az italba, amely kellemesen meleg és édes.

– Jó, lehet, hogy éppen a mosdóban voltál, amikor felhozta, hogy megkérdez téged és esetleg együtt kezdhetnétek a napot.

– Tudod, hogy Maxival beszéltem már le. Miért kell mindig kellemetlen helyzetbe hozni?

– Jahjj, Tay, Maxi szinte a bátyád, Harry pedig idő kérdése és akár a pasid is lehet. Látszik, hogy oda van érted, és nyilván te is hasonlóan érzel, ha minden alkalommal hosszadalmasabb időt töltesz el vele.

– Oké, fejezd be ezeket az ostobaságokat – komolyan mondom neki. Kezd megőrjíteni a hülyeségeivel, és ezzel csak azt fogja elérni, hogy kizárjam a szobámból. – Harryvel ismerkedünk és a barát fázis, amit jelenleg igyekszünk a legjobban kibontogatni. Nem kell mindenféle őrült dolog belevonni ebbe az egészbe. Szeretek vele beszélgetni és sétálni, de ennyi. Ez egyáltalán nem több egy baráti kapcsolatnál.

– Ez hülyeség! Pasival soha nem lehet kialakítani barátságot. Az egyik fél akaratlanul is többet fog akarni a másiktól. És, nem vehetjük figyelmen kívül, hogy Harry mennyire jó pasi!

– Én soha nem láttam, és teljesen más fogott meg benne. De különben is, igenis van ellentétes neműek között barátság. Maxival is elég mély, komoly barátságunk van, és egyetlen pillanatban sem gondoltuk ezt másképpen.

– Meleg! – szinte felkiált.

– Mind a két nemet szereti, szóval nem jelentheted ezt így ki. Teljesen bizonyítja, hogy van férfi és nő között barátság.

– Jól van, legyen, mesélj még, de most mássz ki az ágyból, indulj a fürdőbe, addig meg előkaparok neked valamit az edzőruháid közül.

– Hány óra van egyáltalán?

– Lassan nyolc, úgyhogy csipked magad, van nagyjából négy és fél perced.

– Sissy!

– Ne Sissyz, inkább igyekezz!

Felsóhajtok, végül az éjjeliszekrényre teszem a félig teli csészét és kimászom a meleg takaróm alól. Mia a lábaimhoz simul, és érzem, hogy az én lépteimet követi, ahogyan kifelé haladok a szobámból, a mellette kialakított fürdőszobába, hogy a reggeli rutinomat kialakítsam. Ezt a helyiséget csak én használom, így mindennek a helyét pontosan tudom, s senki nem pakolja el, így valóban gyorsnak és hatékonynak bizonyul minden készülődésem.

Amikor visszatérek a szobámba, immáron összefogott hajjal, mentolos lehelettel, és tiszta arccal, Sissy halk dúdolása kúszik a fülembe. Háttérben már a televízióm hangja is megszólal, melyből ismerős dallam szól.

– Ó, istenem, elkészült Harry videoklipje! – lelkendezik a húgom.

– Oké, az remek hír – állapítom meg, míg leülök az ágyam szélére. Ruhaneműk landolnak az ölemben. – Miket szedtél össze?

– Ne aggódj, hosszúnadrág, fekete zokni, a kedvenc sportmelltartód és egy trikó – sorolja fel. – De most kezdj öltözködni, mert mindjárt itt van Harry.

Ebben a pillanatban a csengő megszólal, s ház falai között visszhangot ver. Valószínű, hogy a szüleim a szokásukhoz híven nem tartózkodnak itthon, így emiatt egy pillanatig sem aggódok. Mia megmutatja a hangát, majd a távolodó futólépéseinek hangja hallatszik. Sissy is elindul, hallom, hogy maga után becsukja az ajtót, még annyit mondva nekem, hogy igyekezzek.

Végül elkezdek átöltözni, a címkéket tökéletesen érintem, hogy még véletlenül se fordítva, kifordítva vegyem fel a ruhákat. Mivel sejtésem szerint autóval fogunk menni, így a komódhoz sétálok, és a legfelső fiókot kihúzom, melyben az edzéshez beszerzett ruháim pihennek. Az első kezembe akadó pulcsit kikapom, s bele is bújok, a fiókot pedig a csípőmmel egyszerűen visszalököm.

Elindulok ki a nappaliba, ahol is Harry vidám hangját hallom meg, amint éppen Miával játszik. A húgom nevetése is felcsendül, s nincs kétségem afelől, hogy a srác körül legyeskedik.

– Szia – valószínűsítem, hogy Harry észrevett, mert már közeledő lépteit hallom, majd Mia teste csapódik a lábamnak. Harry megragadja a derekamat, ahogy meginog az egyensúlyom, és az arcomra nyom egy puszit.

– Jó reggelt – enyhe mosolyra húzom a számat.

– Indulhatunk?

– Persze.

Sissy a kezembe nyom egy táskát, amelyet elméletileg szükséges dolgokkal tele is pakolt már. Cipőmet is elmondja, hogy hol találom, de mivel Harryé mellett hevernek, így a fiú segítségével is megtalálom a lábbeliket.

– Kislány, te most nem jöhetsz, de ígérem, hogy hamarosan futkározunk egyet, rendben? – Harry kedves hangon szól Miának.  vakkant egyet. Felnevetek és hagyom őket, hogy megbeszéljék a saját közös programunkat. – Ígérem! – ismétli meg magát Harry, majd megfogja a kezemet váratlanul, aminek köszönhetően kissé megijedek.

Elköszönünk végül a húgomtól, aki nevetve kapja el Miát, aki a felkiáltása szerint éppen ki szeretne slisszolni az előkertbe. Harry kitárja előttem az ajtót, én pedig bemászom, táskámat a lábaimhoz ejtem és bekötve magam kényelembe is helyezkedem.

Amint hallom, hogy Harry maga mögött becsapja az ajtót, és a kulcsot a helyére illeszti, a motor pedig felbőg, megszólalok:

– Ne haragudj, amiért rád tukmált Sissy.

– Miről beszélsz?

– Harry, ma reggel tudtam meg, hogy veled kezdem valamilyen teremben az edzést – mutatok rá a dologra. – Én pedig reménykedem abban, hogy nem szenvedek amnéziában, mert nem emlékszem olyan beszélgetésre, amelyben elhangzott volna, hogy edzeni megyünk.

– Nos, van egy jó hírem – vidámság csillan meg a hangjában. – Nem szenvedsz amnéziában, mert valóban veled nem beszéltem meg semmi ilyesmit. Amikor a mosdóba mentél, akkor jött fel a dolog, és mivel eléggé a sport mellett állok, és szeretek futni, gondoltam, hogy elviszlek magammal egy közeli terembe. Sissy azt mondta, hogy majd elmondja neked. Ne haragudj, de késésben voltam, és amiatt nem tudtalak megvárni. Szerettem volna elköszöni, de édesanyádék mondták, hogy biztosan meg fogod érteni.

– Meg is értem. Nem haragudtam meg, inkább rosszul éreztem magam, mert nálunk töltötted a lüke családommal az időt, míg máshol komolyabb dolgot lett volna.

– Taylor, nincs semmi baj, tényleg. Szívesen töltöttem veletek az időmet és egyáltalán nem bánom, hogy Shawnnak várnia kellett rám.

– Shawn?

– A menedzserem.

– Oh, értem. Viszont a húgom meg fogja kapni a magáét – jelentem ki.

– Talán nem töltöd velem szívesen az idődet?

– Nem, nem erről van szó! – túlságosan is gyorsan vágom rá, amely enyhe zavart okoz nálam. Érzem, hogy az arcom finom pozsgás árnyalatot vesz fel, s ösztönösen hajtom le a fejemet és átkozom magam, amiért már itthon egybefogtam a barna fürtöket. Megköszörülöm a torkomat, mielőtt mély lélegzetet vennék, s ismételten szólásra nyitnám a számat. – Tényleg nem zavar, hiszen nem jöttem volna el veled. Csupán nem szeretem, amikor az utolsó pillanatban tudok meg dolgokat, és reggel a világomat sem tudom, de már percek alatt el kell készülnöm, úgy, hogy teljesen hülyén állok a helyzet előtt.

– Nekem felesleges magyarázkodnod. Merem remélni, hogyha nem igényelnéd a társaságomat, akkor megmondanád.

– Hidd el, hogy megmondanám.

Csend állt be közöttünk, de az ölemben pihenő kezemet megfogja, s a kézfejemen végigsimít. Érintése megnyugvással, melegséggel tölt el. A bőröm szinte felforrósodik a simítása alatt és ennek az észrevétele újfent eléri, hogy kissé feszélyezve érezzem magam a Harry mellett.

♪

Az épület belsejébe érkezve, ahol a zene hangosan szól, szorosabban fogom Harry karját. Megállok, ahogy a kezemhez nyúl, s a sajátját a csípőm köré fonja, majd így vezet tovább a recepcióhoz. Ott finoman közelebb húz magához és a közelségének köszönhetően a férfias illata az orromba kúszik. Pár szót vált valószínű, hogy egy velem egy korosztályú lánnyal, aki nem sok mindent oszt meg velünk, így arra következtetek, hogy Harry rendszeres vendége a teremnek. Elindulunk pár perc után, s szorgosan igyekezem Harry lépteit lekövetni.

– Itt van a női öltöző – informál, mire bólintok, de a kezét nem engedem el. – Valami baj van?

– Csak nem ismerem ezt a helyet, és igazából ez már az edzéshez megfelelő ruhám.

– Oh, persze, ne haragudj, csak én lehetek ilyen figyelmetlen.

– Ne, ne hibáztasd magad, és hagyjuk ezt a folytonos bocsánatkérést.

– Igazad van – húz kissé arrább. – Akkor kell valami a táskádból? Mert beviszem az enyémmel a szekrénybe, és akkor kezdhetjük is a napot.

– A vizem és a törülköző – mondom. – Kivennéd őket?

– Biztos?

– Ez nem egy retikül – nevetek fel.

A cipzár hangját tisztán hallom, majd a kezembe nyom egy üveget és a puha, kisméretű anyagot, majd össze is húzza a táskámat. Tájékoztat arról, hogy ne mozduljak el a fal mellől, míg ő beviszi a férfi öltözőbe a csomagjainkat és visszatér hozzám. A fal kemény felületének dőlök, a két tárgyat szorongatom, míg a hallott zenét dúdolom türelmesen.