13.Fejezet♪Lepergő szavak

T A Y L O R 

A liftben állva, a kezem kissé izzadni kezd, így a rövidnadrágom anyagán végig is siklik. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem izgulok. Harryvel töltött ebéd után beszéltem Markkal, aki lelkesen állt a dolog elé, bár nem igazán volt oda azért, hogy nulla fontra kell kihozni a szerződést. Mivel a bizalmam meg van felé, de még is kell mellém egy társ, aki elolvassa nekem, így Maxi kísér el. Szerinte remek kezdete, vagy folytatása, ahonnan nézzük a dolgot, a karrieremnek. Harry is itt lesz a menedzserével a találkozón, és elvileg a holnapi nap folyamán esik meg a forgatás is.

– Miért izgulsz ennyire? – húz Max magához, és biztatóan megszorítja a karomat. – Csak egy újabb szerződés és egy munka.

– Nem tudom, ez most már lesz. Nem pózolnom kell a fotósok előtt.

– Valóban, szivi, egy kamera előtt kell majd teljesítened, de amit meséltél, biztos vagyok abban, hogy ez a Styles gyerek segíteni fog neked mindenben. Legalábbis nagyon remélem, mert ha nem így lesz, én magam rúgom seggbe!

Felnevetek, majd hagyom, hogy kivezessen a felvonóból a megfelelő emeleten.

– Különben is, ilyen szexi lábak látványáért mindent meg fog tenni – jegyzi meg pimasz módon.

– Mi van? – csípem meg az oldalát.

– Hé, szivi, fogd vissza a vándorló kezecskédet – nyom a halántékomra egy puszit, majd váratlanul megtorpan, s vele együtt én is, tudatlanul állva a hirtelen jókedv eltűnése előtt. – Jó reggelt.

– Nektek is – Harry hangját azonnal fel ismerem, ahogyan a már korai óráknak egyáltalán nem nevezhető időben mélyen búg, s melegséggel áraszt el.

– Szia – mosolyodok el, s az ujjaim ösztönösen szorítják meg Maxi vékony kabátjának anyagát.

– Öhm, akkor bemehetnénk? – egy idegen hang csapja meg a fülemet. – De te kis is vagy?

– Max, Tay barátja, munkatársa, és még sorolhatnám.

– Remek, akkor szerintem neked kinn kellene maradnod.

– Tessék? – horkan fel a mellettem álló srác. – Egyáltalán ki maga?

– Harry menedzsere, Shawn.

– Bejöhet, ha akar – jelenti ki Harry. – Semmi rejtegetni valónk nincs, és nincs kétségem afelől, hogy Taylor beavatta mindenről.

– Nem kell felesleges embereknek benn lennie – kontrázik rá az ismeretlen.

– Ha esetleg az ügyfele nem említette, vak vagyok – szólok közbe. – Tehát nem csak, hogy nem tudom a szerződését simán aláírni, de elolvasni sem, így pedig még inkább nehezemre esik bármire is rábólintani.

– Bármelyikünk fel tudja olvasni a leírtakat.

– Nem ismerem magát, és jelenleg a legmesszebb áll attól, hogy a szívembe lopja magát.

– Édesem, nem kell nekünk jóban lennünk – horkan fel, én pedig már is azt kívánom, hogy Maxival karöltve forduljunk be, és hagyjuk magukra őket. Egyedül Harry miatt állok még itt, bár eléggé csendes, ami meglep, mert énem ilyennek ismertem meg.

– Oké, elég legyen – sóhajt fel Harry. – Menjünk be végre, gondolom Taylor menedzsere már előkészítette a saját szerződését. Ennek kicseszettül semmi értelme. Taylor valószínű, hogy Maxben bízik meg a legjobban, ezzel nincs probléma.

Hiába ezt mondja, a hangjából teljesen az ellentétét érzem ki. Mintha magára vette volna azt, hogy felé nem olyan a bizalmam, mint ahogyan ő azt elképzelte, és talán képes arra, hogy teljesen mást mondjon, mint ami a papírokon szerepel.

– Szerintem döntse el Tay, hogy mit akar – jelenti ki Maxi. – Bébi, mit szeretnél? – cirógatja meg a kézfejemet.

– Essünk túl ezen, mert már kezd elmenni a kedvem az egésztől – vallom be. – Megvárnál idekinn?

– Persze – nyomja ajkait az arcomra, én pedig elmosolyodom. – De bekísérlek, rendben?

– Rendben.

♪

A kanapén elhelyezkedve a lábaim mellé ejtem a táskámat, viszont a vállaimon hagyom a meleg anyagot. Érzem, hogy leül mellém valaki, és a férfias, ismerős illat azonnal az orromba is kúszik, és teljesen biztossá válik, hogy Harry az.

– Tay, édesem, miért vagy ilyen feszült? – Mark túlságosan is lelkesen beszél, míg az ajtó becsukódik, így valószínűsítem, hogy már négyen maradtunk.

– Nem vagyok feszült, csupán nem tudok hova tenni dolgokat. De mondjátok el a lényeget, aláfirkálom valahol a nyomtatványt, és itt sem vagyok Maxivel.

Úgy hadarom a szavakat, mintha azok versenyt futnának az idő kegyetlen kerekével. Kinyújtom a lábaimat, remélhetőleg senkit nem rúgok meg, de jelenleg ez is hidegen hagyna. Ez a fagyos állapot, amit létrehoztak még azelőtt, hogy beléptünk volna az iroda falai közé, elvették a kedvemet. Szívem szerint lemondanám valami ócska indok miatt, de még mindig itt ülök, próbálok úgy lélegezni, hogy a szívverésem, és az idegességem tova szálljon, de nehezemre esik.

– Hé, kislány, nyugodj meg – Mark nem hátrál, és hallom, ahogy papírokat dob az asztalra. – Tudod, hogyan zajlanak ezek a megbeszélések.

– Tudom, de lehetne, hogy elmondod a te feltételeidet, ahelyett hogy még az időt húzod és felesleges dolgokról magyarázol?

– A kisasszonynak igazán éles nyelve van. Ez mindig is így volt, vagy mióta elvesztette a látását...

– Shawn! – erőteljesen szól rá Harry, mire összerezzenek. A férfi szavai már nem igazán érintenek meg. Az ilyen dolgok leperegnek rólam, túlságosan is hosszú ideje.

– Nem mondtad, hogy meg kell küzdenünk vele – röhög fel. – Nevetséges az egész. Miért őt akarod? Egy átlagos lány.

– Oké, úgy érzem, hogy a filmből pár képkocka nekem kimaradt – Mark kedélyes hangon beszél, s szinte magam előtt látom a vigyorát, ami azt sejteti, hogy valami hatalmas vitára számít itt.

– Semmiből nem maradtál ki, de ha ez a kedves férfi itt befejezi a sértegetésemet, akkor tényleg elkezdhetnénk, vagy pedig távozom. Nem igazán szeretném feleslegesen itt tölteni az időmet.

Hogy haragszom-e Harryre, amiért nem képes tényleg fellépni komolyabban a seggfej ellen? Igen! Határozottan igen. Fogalmam sincs, hogy hova tűnt az a srác, aki kiáll mellettem, segít, a kezét nyújtja, és szó szerint többször is megment és életet, boldogságot csal belém.

– Rendben, valójában velem annyit közölt Taylor, hogy Harry felkérte a videoklip szereplésére. És még valami olyan butaságot, hogy ingyen vállalja – ismerteti a dolgot Mark. – Ami lehetetlen, mert van egy minimum, ami alá nem megyünk, legyen szó bármilyen munkáról.

Szívem szerint azonnal közbeszólnék, hogy valóban nem szeretnék semmit kapni a szereplésért, de az agyam, és a sértettségem, ott van. A büszkeségem nagyobb annál, minthogy ismételten kiálljak amellett, hogy semmit sem kérek érte. Valóban, hogy egy fillér sem kell belőle, de nem fogok közbeszólni. Mark innentől tényleg átveheti az irányítást. A csalódásom azt hiszem, hogy most felmérhetetlen számomra.

– Igen, én is ezt a részét tudom, annyi különbséggel, hogy Harry egy eléggé kecses összeget íratott a szerződésbe.

Megmerevedek Shawn hangjának hallatán, ahogyan a pénzbeli dologra tér. Nem hiszem, hogy Harry ennyire hajthatatlan, ahogy azt sem, hogy most úgy ül mellettem, mintha pár pillanattal ezelőtt nem sértett volna vérig a menedzsere.

– Mi lenne a feladata Taylornak?

– Lényegében egy fekete fehérneműben kellene lennie, fehér inggel. Maga a képi világ is fekete-fehér lesz, és pontosan most minden apróság szerintem lényegtelen, de ezt viselné.

– Megfelel? – Harry halkabb hangja szólal meg mellőlem, a meleg lehelete az arcomat simogatja. Bólintok mindössze válasz gyanánt. Nem igen okoz gondot a fehérnemű viselése, hiszen már nem egy, s nem is kettő hasonló munkám volt. – Remek. Akkor aláírhatnánk?

– Taylor, írjam alá helyetted? – Mark aggódóan kérdezi, de tudom, hogy pont nem érdekli a dolog.

– Csak az én figyelmemet nem kerülte el, hogy nem egyezik meg a két szerződés?

– Nem, szívem, de pillanatok alatt átfutom Shawn által írtat, lefénymásolom és mind a ketten aláírjátok Harryvel.

– Most már elfogadod, mi változott? – Harry keze az enyéméhez ér, de a hangjából nem hallok ki magabiztosságot, és ezt most teljesen meg is tudom érteni. A helyében én is imbolygó állapotban lennék.

– Majd egy alapítvány megkapja – felelem, és ösztönösen húzom arrább a kezem. A feszültség kézzel fogható, de nincs kedvem magyarázkodni. Csendben várom, hogy Mark visszatérjen, és aláírjam a szerződést. Ilyenkor kissé köszönetet mondok magamban, amiért nem kell senkinek a szemeibe néznem. Úgy is Sissy fog elkísérni, így semmiben sem tudnak belerángatni még véletlenül sem.

Valóban alig telnek el a percek, én pedig sercegve írom alá a papírt. Felkapom a táskámat magam mellől, és mivel az iroda minden szegletét ismerem, így elköszönök, és elindulok kifelé. Kilépek a hűvös falak árnyékából, és remélem Max elém lép.

– Hé, bébi, minden rendben?

A hangja megnyugtat, meg az is, ahogyan átölel.

– Igen, csak menjünk együnk valamit, oké?

– Tay, hé – húz magához egy ölelésbe. – Engem nem tudsz átverni.

Mielőtt bármit is mondhatnék, hallom, hogy az ajtó ismételten nyílik.

– Taylor, beszélhetnénk? – Harry kutakodó hangja a fülembe kúszik.

– Már alá írtuk a papírt.

– Kérlek.

– Menjetek le az egyik lifttel, én megyek a másikkal. Egy percnyi ideje sincs – jegyzi meg pimaszul, s tudom, hogy Maxi széles vigyora az arcán pihen.

– Jó, legyen.

Harry szokásához híven ragadja meg a kezemet és kezd el vezetni. Nem igazán érzem azt, hogy annyira most meg kellene ejtenünk ezt a beszélgetést, de belemegyek, és hagyom, hogy a felvonó falai közé vezessen.

– Megsértettelek valamivel?

– Ne játszd a hülye gyereket, kérlek – nevetek fel, és a falnak dőlök. – Shawn egy féregként viselkedett. Már nem hatnak meg túlságosan mások szavai, főleg nem az olyanoké, akik mindössze a nevemet tudják. És valójában fogalmam sincs, hogy mit vártam tőled, hiszen semmivel sem tartozol nekem, és azon kívül, hogy párszor együtt lógtunk, még nem biztosít afelől, hogy egy ilyen helyzetbe mellém állj.

Ömlenek belőlem a szavak, még ha kuszák is, de elhagyják az ajkaimat, és egy pillanatig sem bánom megy az egyiket sem.

– Felejtsük el, rendben? – sóhajtok fel, mielőtt megszólalhatna. A lift megáll, én pedig előre nyújtom a kezemet, hogy az ajtó szélét megtaláljam, de Maxi ujjai fonódnak körém, míg biztosít szavakkal is, hogy ő az. – Majd találkozunk a forgatáson.