H A R R Y
Gemmával való
találkozásról nemrég értem haza. Már lassan sötétedik, de
egyszerűen nem tudok megülni a seggemen. Felrohanok a lépcsőn,
egyenesen a hálómba és a szekrényemből előrántom a melegítőmet,
s a futáshoz megfelelő ruhadarabokat. Olyan gyorsan váltom át a
ruházatomat, hogy még magam is meglepődöm. Sapkát húzok a
fejemre, mivel már eléggé hideg van odakinn. Októbert írunk már,
s közeleg a tél, amely Londont nem annyira szokta megrázni,
legalábbis ha a havazást nézzük, de a hideg ide is eléggé elér.
Telefonomat megnézem, s
az eszembe vésem, hogy első dolgom legyen, ha hazaérek, hogy
felhívjam anyát. Megragadom a kulcsomat, és már a házam falain
kívül is vagyok. Amint a kerítést is elhagyom, már kocogni is
kezdek. Vannak, akik megbámulnak, de a legtöbb ember nem igazán
fordít jelentőséget annak, hogy egy kocogó srácot látnak. Itt
eléggé sok ember megy ki a parkba ilyen tempóban, hogy ott aztán
pár kört leróhasson, majd hasonlóan megy haza. Átfutok az úton,
s meg sem állok a park kapujáig, amelyen befutok. Több ember is
jön szembe, vagy éppen halad velem egy irányba. Pár kutya
szaladgál, míg a gazdáik sétálva folytatnak beszélgetést.
Próbálom tartani a
tempót, ami szerencsére megy is. Érzem, hogy teljesen felpörget
és jól esik minden megtett lépés. Kizárom a körülöttem levő
embereket, s a köreimet kezdem el teljesíteni. Nem igazán szoktam
kikötni, hogy mennyit is kellene futnom, általában amennyi jól
esik, s amennyit az időm enged. Mivel nem sietek innen már sehova,
így tényleg egy normál tempóban haladok előre.
Érzem, ahogyan az
izzadság uralma alá veszi a testemet. Fogalmam sincs, hogy hány
kört is futottam. Annyira kikapcsol az egész, hogy csak visznek
előre a lábaim. Már a közvilágítás is fel van kapcsolva a
parkon kívül, s az emberek száma is kellően csökkent. Az itt
dolgozó emberek már rakják rendbe a területet, hogy aztán
bezárhassák éjjelre a kapukat. Mélyen szívom magamba a levegőt,
s fújom ki, miközben azért tempózva lépek. Most már figyelem a
környezetet, az embereket, akik még jelen vannak.
Megakad a tekintetem egy
lányon, aki a gyepen áll. Hófehér ruhában, fekete kiegészítőket viselve. Hosszabb barna haja a hátán terül szét, s az orrán egy
napszemüveg pihen. Érthetetlen, hiszen borús volt egész nap az
ég, és már valóban késői órákat is üt az óra. Közelebb
sétálok, de a tisztes távolságot megtartom. Kezében egy fekete
póráz lóg, s leguggol, míg a Mia név hangzik el a szájából.
Hangja simogatja a fülemet, s a számra mosoly húzódik, amikor a
névre hallgatva egy kutyus szalad oda hozzá. Kezét megnyalja az
állat, mire kuncogni kezd a lány, majd a nyakán simít végig a
kedvencének. Kissé ügyetlenkedve, de sikeresen felcsatolja a
pórázt, majd Mia elindul, s kifelé mennek a parkból.
Követem őket, persze
semmilyen perverz hajlam nincs bennem, csupán és is már jobban
látom a hazafelé menetelt. Barna tincsei közé túr, míg másik
kezével szorosan fogja a pórázt. Mia szorgosan megy, lassan.
Látszik, hogy remekül megnevelt kutyus, aki kiegyensúlyozott,
szerető családban van. Bár soha nem volt kutyám, az én családom
nagyon is a cicák felé hajaz, még is el tudnék magam mellett is
képzelni egy ilyen édes ebet, aki a napom minden percébe mosolyt
csal az arcomra.
Elkalandozásomból
visszatérek. Megállok a kapu előtt és figyelem, ahogyan a lány
balra halad a szűknek nevezhető járdán. Megrázom a fejemet, s
jobbra tartok, hogy mielőbb felhajtsak egy kevés vizet, s a zuhany
alá állhassak.
Elnyúlok a kanapémon, a
televíziót halkan kapcsolom be, s már a kezembe is veszem a
telefonomat. Amint tárcsázza anya számát, már ki is hangosítom,
s a mellkasomra fektetem. Mindig hosszúra sikerednek a
beszélgetéseink, így pedig egyszerűbb az egész.
– Az elveszett kisfiam?
– köszönésképpen hangzik a mondat.
– Ne haragudj, el
voltam havazva – kelek a saját védelmemre azonnal, annak
ellenére, hogy tudom, erre semmi szükség.
– Semmi baj kincsem.
Gemma mondott pár szót, amit éppen tudott rólad, de ami fontos,
hogy felhívtál most.
– Igen, egész nap
mentem, lekéstem Gemmával az ebédet is, de végül megvárt. Aztán
futottam a parkba.
– Jól van. Hogy
haladnak a munkálatok a lemezzel?
– Szerencsére már
készen van, és a következő hónapban meg is jelenik. Még
hihetetlen, de azt hiszem, hogy jó érzés lesz a boltok polcain
látni.
– Annyira büszke
vagyok rád!
– Anya, kérlek ne –
nevetek fel. Nem igazán tudom kezelni az ilyen helyzeteket, emiatt
nem szeretem, ha ennyire kimutatja a szeretetét. – Mi a helyzet az
esküvővel?
– Már szervezzük,
nagyon izgatott vagyok! – lelkesedésén elmosolyodok. – Január
vége felére tettük, Londonban lesz majd, úgyhogy nem kell
kifogás, hogy miért is nem érnél rá.
– Ugyan, tudod, hogy
alig várom, és örülök, amiért boldog vagy!
– És esetleg lesz
kísérőd? Tudod, fontos tudni a létszám miatt.
– Anya! – sóhajtok
fel. – Jelenleg nincs senkim, de kétlem, hogy addigra lenne bárki
is. Ki se látszok a naptáramból. Semmi időm nincs az
ismerkedésre. És még nem is igazán vágyom kapcsolatra.
– Találkoztál azóta
vele?
– Nem, szerencsére
nem. Örülök, hogy sikerül lekötnöm magam, és nem gondolok rá.
– Jól van, de az
utolsó pillanatban is szólhatsz, remélem tudod!
– Anya, kérlek –
nevetek fel.
– Oké, rendben,
feladom!
T A Y L O R
Belépek a meleg házba,
s lehajolok, hogy Miát szabadon engedjem. Megsimogatom a fejét, s
már csak annyit hallok, ahogy a parkettán a körmei kopogva jelzik
távolodó lépteit. Megszabadulok a cipőimtől, s a szobámba
indulok. Ujjaim végigszaladnak a kanapé bőr támláján, míg az
orromba a vacsora ínycsiklandozó illata kúszik.
– Tay? – anya hangja
vonja magára a figyelmemet.
– Igen, megjöttünk –
felelem. – Átöltözök és jövök.
– Rendben van.
Kissé jobbra tartok, a
kezem a falat érinti, így már bátrabban indulok előre. Itt egy
kis folyosó van, ahonnan a szobám ajtaja nyílik egyedül. A
többieké az emeleten található, míg a földszinten a konyhánk
és a nappalink kap még helyet egy kisebb mosdóval. A szobámból
egy fürdő is nyílik, ahol imádok a kádban nyújtózni, s a párás
környezetben csak úgy lenni.
Benyitok a szobámba, s
azonnal a levendula kellemes illata csap meg. Talpam alatt a puha
szőnyegem anyaga simul hozzám, míg a melegség teljesen átjár.
Nem csukom be az ajtót, hátha Mia után jön, hiszen velem szokott
aludni, és tényleg a legtöbb időt velem tölti most már több
éve.
Az ajtóból lépek előre
kettőt, majd balra fordulva még hármat, s a szekrényemet kitárom.
Leveszem a mellényemet, majd a kiemelt vállfára akasztom, s vissza
a helyére. A felsőmet nem érzem fontosnak, hogy lecseréljem, így
a feszes anyagból készült nadrágomtól szabadulok csupán meg, s
a kosár tetejére teszek, amely a szekrényem mellett foglal helyet.
A szekrényemtől tovább sétálva egyenesen az ágyamhoz érek,
melyen a melegítőalsóm pihen. Belebújok a meleg, kényelmes
anyagba, aztán a hajgumimat is felkapom, ami mindig az
éjjeliszekrényemen pihen, hogy biztos megtaláljam, s a kusza,
zavaró tincseimet egyszerűen össze tudjam fogni. Helyére a
napszemüvegemet dobom, ami a kint létek alatt már teljesen hozzám
nőtt.
Elindulok vissza a
konyhába, hogy anyával beszélhessek, hiszen egész nap dolgozott,
így nem találkoztunk még a mai napon. Érzem, ahogyan a lábaimnak
simul Mia, így mosolyogva hajolok le hozzá, s nyomok puszit a
fejére, mire ő megnyalja a kezemet.
– Nézzük meg anyut,
rendben bébi?
Megvakarom a füle tövét,
aztán kiegyenesedem és az ajtóhoz pár lépéssel el is jutok.
Magamban számolom a folyosón a lépéseimet, aztán jobbra
fordulok. Közben hallom Mia lépteit is, míg az orromba ismételten
a fokhagyma finom illata kúszik.
– Merre voltatok? –
érdeklődik anya.
– Csak a parkba
kivittem. Holnaptól esőt mond, szóval jobbnak láttam kivinni
kicsit, hadd szaladgáljon.
– Egyedül vitted ki?
– Igen, Sissy tanult,
én pedig nem akartam csak az udvarra kimenni.
– Kérlek, máskor
szólj valakinek, főleg, ha el is engeded.
– Anya, kérlek –
sóhajtok fel, míg leülök egy székre az asztalnál. Ez a
legszélső szék, az én helyem. A boltívtől mindössze három
lépésnyire van, a fal mellett közvetlen. – Semmi baj nem történt.
– Hali – húgom
hangja vonja magára a figyelmemet. – Muszáj valami egészségtelent
magamba fogadnom – nyög fel szinte már fájdalmasan, mire
elnevetem magamat. A hűtő nyitódása azt jelzi, hogy fagylatot
szerez magának. – Kérsz, Tay?
– Milyen ízű?
– Kókuszos.
– Még szép!
– Lányok, nem kellene,
lassan apátok is hazaér, és vacsorázunk – anya figyelmeztet
bennünket, de a füleim csak a doboz nyitódását hallják, majd a
tálkák koppanását a pulton.
– Ugyan, ennyi cukor
nekünk is kijár. Főleg nekem a tanulás miatt minden boldogságom
elszállt.
– Sissy!
– Most mi az? Igazam
van!
Megijedek, ahogy Mia
felugrik első két mancsával a lábaimra. Megfogom, s az ölembe
helyezem, míg simogatni kezdem, ahogyan teljesen elfekszik.
– Taylor, ne az
asztalnál!
– Anya, nyugodj meg –
nevet Sissy, én pedig tovább vakargatom Mia füle tövét.
– Javíthatatlanok
vagytok! – sóhajt fel.
– Tessék, Tay – az
üveg és a tányér találkozása hallatszik, így mosolyogva
megköszönöm húgomnak a fagylaltot, s felcsúsztatva a kezemet,
megkeresem a kanalat, majd a számba is nyomok kissé nagyobb adagot
a kelleténél. Mia hirtelen felugrik, én pedig nem értem. –
Szegényre ráesett egy kis darab – informál Sissy.
– Oh, bébi ne haragudj
– simítok végig a hátán, mire visszakuporodik a lábaimra
teljesen.
– Várj, megtörlöm
szegényt – kuncogva mondja a húgom, én pedig elhúzom a kezemet,
amint véletlen a fagylaltos területet érintem meg. – Kész.
– Szegény Mia járja
meg, amiért ti nem bírtok magatokkal – sóhajt fel anyánk, én
pedig mosolyogva falok be egy újabb adag fagylaltot, míg a távolból
apám hangja hallatszik, ahogyan hangosan köszön, s szitkozódik az
időközben eleredő eső miatt.
Szia!Nekem nagyon tetszett!! Alig várom hogy Harry és Taylor útjai mikor keresztezik egymást!! :)
VálaszTörlésSzia! Nagyon örülök! :) Xx
TörlésSzia:)! Nagyon tetszik a blog:) Tetszik, h mindig vmi egyedivel rukkolsz elo es h nem csak azt mutatod meg h egy lanyt akkor fogadnak el ha tokeletes es az egyik storyd sem olyan h talalkoznak es utana masnap mar meg is hazasodnak es mindenki happy imadom h nem minden storyid vege happy end es h van h drama van nem vart fordulatokkal nagyon tehetseges vagy es koszonom h olvashatom a torteneteidet nagyon feltudnak dobni egy-egy nehezebb sulis nap utan csak igy tovabb es nagyon kivancsi vagyok h mi lesz a blog folytatasa puszi:*
VálaszTörlésSzia! Nagyon örülök neki! Nagyon szépen köszönöm!! Aranyos vagy!! :))) Xxx
TörlésHuha :D Nagyon jo volt :D Alig várom hogy megismerkedjenek :D Nagyon kiváncsi vagyok Harryre hogy miként fogja meghóditani Taylort :)
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy tetszett! :D Na, arra én is! ;) :DD xx
TörlésSzia:)
VálaszTörlésNagyon tetszik, és tényleg ez egy egyedi történet lesz vagy már most az :) Nagyon várom hogy találkozzanak, és hogy jobban megismerjék egymást :)
Puszi Kolett
Szia! Köszönö szépen, és örülök, hogy tetszik. :) Xxx
Törlés